Meg-, vagy kibérmálkozunk

Pünkösdre készülve szerte egyházmegyénkben zajlanak a bérmálkozások. Püspök úr szinte minden hétvégén járja a plébániákat és találkozik a fiatalokkal, akik ünneplőbe öltözve fogadják a főpásztort, vagy éppen a főpásztor által delegált bérmálkozás szentségét kiosztó személyt. Mi, plébánosok örülünk az eseménynek, de tudjuk, hogy ezek a fiatalok nem sokáig lesznek láthatók közösségünkben. Megbérmáljuk, vagy kibérmáljuk őket?

Ismerős a történet, amikor két plébános találkozik és az egyik arra panaszkodnak, hogy a galambokat nem lehet a toronyból kiűzni, nincs olyan drótháló, akadály, amin a galambok ne tudnának átjutni.

A kolléga végighallgatva a panaszt csak legyint a kezével és így válaszol: - Én egy dinárt nem költöttem a galambokra. Megbérmáltam őket és azóta mind elkerüli a templomot!

Az idén szépen zajlottak a felkészítők a bérmálkozásra Kelebián is. Egy olyan generáció készült fel a bérmálkozás szentségének a felvételéhez, akik akkor voltak másodikosok, amikor 2011-ben átvettem a plébániát. Az első tevékenységeim közé tartozott a ministránsok csapatát összehozni, de ami még ennél is fontosabba volt, a cserkészet alapjait lefektetni.

Meg is szólítottuk a megfelelő személyeket és egy intenzív csapatépítés kezdődött meg Kelebián.

Szerencsére szülők is csatlakoztak, akik nem csak támogatták, de maguk is felvették a cserkész egyenruhát és jártak cserkészképzésre, vitték gyermekeiket nyári táborokba, sőt vasárnap nem csak belökték a gyereket misére, de maguk is kézen fogva jöttek a családdal szentmisére.

Hat év múlt el, és lassan most nő fel az a generáció, akik ministránsként, cserkészként nőttek bele, kamaszodtak bele egy közösségbe, ahol a közösségnek aktív tagjaként kezeltük, szerepet adtunk és fontosnak tartottuk jelenlétüket.

Ezekből a gyerekekből tudtunk néptáncosokat verbuválni a Gaál Ferenc MME-be, ezek a gyerekek képezik a kórust és sokan már az ifjúsági kórusban is ott állnak, amely úgyszintén egy csapatépítő, közösségbe kapcsoló funkcióval bír.

Ez mind-mind fontos, hogy egy-egy fiatal ne csak felnőjön, hanem belenőjön egy olyan közösségbe, amiben neki is feladata, közösségépítő szerepe van.

Továbbra is hiszem és vallom, hogy a plébániáknak is meg kell tenniük mindent azért, hogy a kamaszodó, felnövekvő fiatalokat is a maguk lázadó, kereső, kritizáló személyiségükkel együtt integrálják a közösségbe. Nem elegendő pusztán hangot adni a kritikának miközben unatkozó fiatalokat szankciókkal, a régi szokásokra hivatkozva tartjuk a megbérmálkozásig közösségeinkben.

Persze ez sem igaz és nem elegendő a cserkészet sem akkor, ha a család mindezt nem támogatja. Voltak olyan ministránsainak, cserkészeink, akik nagy lendülettel, színes egyéniségükkel tették gazdagabbá a közösséget, de lemorzsolódtak, eltűntek, felszívódtak, mert a szülők nem támogatták gyermekeik lelkesedését.

Évekig egy szentmisére sem jöttek el, amikor ünnepnap alkalmával gyermekük cserkész egyenruhában felvonult, felolvasott, keresztet vitt, vagy nemzeti ünnepen szavalt. Ezek a gyerek lemorzsolódtak.  Csak ott lehet sikeres a csapatépítés, ahol megvannak a megfelelő gyökerek, családi háttér-támogatás és van egy aktív közösség, ahol megszólítják, fontosnak tartják a kamaszt is és a rá szabott szerepben befogadják.

Tudom, hogy kitartó munka, sok éves tevékenység hoz csak eredményeket, és örülök akkor, amikor a tavalyi, vagy mégkorábbi bérmálkozók közül néhány fiatalt is látok a szentmisén.

Sőt, akadnak olyanok, akik a közösségben felolvasó,énekes, zenész szerepben aktív tagjai lettek a plébánia közösségének. Az idei bérmálkozók közül pedig sokan unszolás rábeszélés nélkül kapcsolódnak be és maguk kérik a feladatokat, amelynek örülnek.

Árgus szemekkel figyelem és követem ezeknek a gyerekeknek a sorsát és szeretném, ha a kis kamaszokból értékes keresztény felnőttek lennének, szülők akikre Kelebia keresztény közössége egy következő generációban fog építkezni.

Erről szól alapvetően a bérmálkozás szentsége. Megbérmálkozni annyit jelent, mint nagykorúvá válni, felelőséget vállalni abban a közösségben, amelyhez tartozom. Mindenhol fontos, de különösen is fontos ez VAJDASÁGBAN, ahol a kereszténységünk és magyarságunk egybefonódik. Identitásunk megőrzése is a tét, amikor élő közösségeket hozunk létre.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon