Ma, Anyák napján...

Picasso: Anya gyermekével

Van egy régi bölcsesség a papok között, amit a bölcs atyák be is tartanak. Ez a bölcsesség úgy hangzik, ha új helyre kerülsz plébánosnak, az első évben ne akarj nagy változtatásokat bevezetni, csak ismerkedj az emberekkel és a környezeteddel! Jó betartani ezt az arany szabályt, ha azt akarjuk, hogy az emberek megismerjenek minket, elfogadjanak, és ami még fontosabb befogadjanak közösségükbe. Én is fontosnak tartom ezen szabályok tiszteletben tartását, de mégis újdonsült plébánosként Kelebián már az első éves ott tartózkodásom alatt egy igen fontos és kedves kezdeményezést indítottam el, az ANYÁK NAPJÁNAK a megünneplését. Ezzel valahogy nem tudtam várni!  Ezt az ünnepet azóta is a kiemelt, legfontosabb ünnepeink egyikének tartom, szinte egy szinten kezeljük a falu búcsújával.

Ezen a vasárnapon az első gyónóink, első áldozóink és bérmálkozóink mutatkoznak be úgy, hogy anyukájukkal, nagymamájukkal jönnek el a szentmisére és őket felköszöntjük egy szál virággal.

Babakocsis felvonulás van a mise előtt, nagycsaládosok felvonulása, de az idén a Szent Mónika keresztény édesanyák imacsoportja is kérte, hogy a felvonuláson részt vehessenek.

Hatodik éve, hogy ünneplünk és az ünnep minden évben élénkebb, gazdagabb és fontosabb.

Mit jelent az anyák napját ünnepelni? Nagyon fontos lelki és érzelmi dimenziói vannak!

Először is, mint a legtöbb neves napunk ez is önmagában egy rituálé, a megemlékezés és hála kifejezésének rítusa. A rítusok pedig több szempontból is olyasmivel balzsamozzák a lelkünket, ami a pörgős, rohanó életünkben ritkán valósul meg: igazi személyes élményt jelentenek, értéket közvetítenek és ráébresztenek arra is, hogy melyek a saját fontos értékeink, ezáltal fogódzókat jelentenek stresszes életünkben.

A család, az anyaság szerepének kiemelése, hangsúlyozása, mert érték. Érték a keresztény és nemzeti önazonosságot ápoló, azt fontosnak tartó ember számára.

Vannak értékek, melyek nem alternatív, hanem alapértékek. Az anyaság bizony ilyen!

Hálával tartozunk Istennek, akinek az élet nagy ajándékát köszönhetjük és egy nőnek, aki bennünket világra hozott.

Miért adunk hálát ezen a napon?

Mindig Istennek mondunk hálát, de ugyanakkor a nők azon tulajdonságáért, hogy képesek teremteni, létrehozni és gondoskodni –

nem biztos, hogy mindenki saját gyereke megszülésével éli ki ezeket a belső erőket, de az biztos, hogy ezek általános női princípiumok azok, amik kiérdemlik az ünneplést. Megélni az anyaságot  lélekben anyának lenni – azt jelenti, hogy képesek vagyunk teremtő táptalajt nyújtani, óvni és védeni és ezek az erők tartják mozgásban a világot.

Ezáltal válik a nő társteremtővé, Isten munkatársává. Erre a nőnek is igent kell mondani és csak ezután válik anyává.

 

Mindezek miatt elsődlegesen a személyes, édesanyák iránti hála fogalmazódik meg ilyenkor, anyák napján bennünk: férfiakban, nőkben, fiatalokban és idősebbekben egyaránt.  Egy olyan kimondott köszönet- és hálakifejezés történik ilyenkor, amely elismeri ezeket a fent leírt fontos szerepeket.

Egy kisbaba érkezésével kiteljesedik az anyák, a szülők és így az egész család élete. A megfogant gyermek már önmagában a létezésével is csodát képvisel és fokozatosan alakítja a nőt anyává.  Aki szülő, az azonban már tapasztalhatta, hogy bizony az anyaszerep nem csak rózsaszín boldogsága és vidám kacarászás.

A szakaemberk szerint a  gyerek születésével olyan felelősségérzet kerül a szülők vállára – és elsődlegesen az anyáéra, amihez hozzá kell szokni.

Még a harmonikus családi életet élő, boldog édesanyák is megannyi szorongató helyzeten esnek át, a kezdeti babaápolás nehézségei, az első lázas éjszakák traumája után jönnek a kisebb-nagyobb balesetek, később az iskolai teljesítménnyel kapcsolatos teendők, majd a serdülőkor viharos évei…

vagy, ahogy ezt röviden summázni szoktuk „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” .

Ezeket ellensúlyozza minden megható pillanat.

Ezért is hatódnak meg úgy az anyukák, amikor szemük fénye versek és dalok tolmácsolásával, egy-egy kézzel gyártott ajándék kíséretében fejezi ki szeretetét és háláját. Sokszor természetesnek vesszük az anyaszereppel együtt járó nehézség viselését, pedig a visszajelzés, elismerés ezen a területen is éppen olyan nélkülözhetetlen, mint bármilyen más munkában. A kisgyerekek szempontjából pedig fontos, hogy az óvó néniktől, tanító néniktől, hitoktatóktól és plébánostól is megtanulják a hála kifejezésének fontosságát és annak módjait. 

A mi, közép-európai kultúránkban sokszor előfordul, hogy nem csak keveset dicsérünk felnőttként, hanem a hálának, szeretetünket is valahogy félszegen fejezzük ki, inkább csak utalunk rá.

Mintha szégyellnénk azt az intimitást, amit ez teremt. Holott számos boldogságkutató szerint a hála kifejezése a boldogsághoz vezető út egyik alappillére.

Tegyük édesanyánkat és nagymamánkat boldoggá. Szerezzünk nekik sok-sok örömet, mert ezáltal mi is ismerkedünk, közelebb kerülünk az anyaság és család vállalás fontosságának felismeréséhez. Én azért imádkozom ezen az ünnepen, hogy a most felnövekvő generáció szívéhez minél közelebb kerüljön az anyaság és szülői hivatás gondolata.

Ezért azt tanácsolom, örüljünk együtt ezen Istentől kapott képességek csodájának, és merjük bátran kifejezni hálánkat Istennek éppúgy, mint a körülöttünk élő ÉDESANYÁKNAK.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon