Közegellenállás tizenkilencedszer

Ebben a mai világban újságról, közvélemény-formálásról, gondolat- és sajtószabadságról beszélni, elveket, hitet, nemzeti érzést és hazaszeretetet, öntudatot számonkérni már nagyon nehéz és régivágású, avitt dolog. A posztmodern után, és helyett, ez már nem divat. Ciki, mert fanyalogni jobb és az „agyanorexia” kényelmesebb, a közéleti amnézia és szenilitás pedig divat.

Az egyik piaci árus ismerősöm mondta ki a mai világ kvintesszenciájának lényegét: „Csak egészség és WiFi legyen, a többit megvesszük a kínaiban.”

 

A sajtómunkásnak nincs ideje oknyomozó riportot készíteni, mert pitiáner, napi politikai és celeb szösszenetek után futkos, a médiafogyasztó sem igényli az alapos munkát, mert azon rágódni kell. Sajnos, már csak a pépesített információt képesek befogadni az olvasók. Mert arra szokott rá. Vagy rászoktatták? A média mindenütt a tőke és a hatalom rabja lett. Kiszolgáló iparág és nem önálló véleményformáló eszköz.

Egyébként is, akinek tollából manapság megjelenik egy szösszenet, akárcsak egy helyi lapban is, az már újságírónak nevezi magát. Ha valaki egy iskolai színtársulattal fellép, akkor már színész, ha pedig két napig valaki betont kever és talicskázik, akkor ő holnaputántól már kőművesmester. Ez tény. Egyesek szerint. Mások szerint meg nem.

 

Nagy világfalu ez a mai világ, de nem azért, mert annyira közelivé vált minden, hanem, mert rossz értelemben annyira és akkora parasztságok válnak világraszóló sikerré, hogy az már felháborító. Ráadásul a Senkiből a gyors információk hamar hírességet fabrikálnak.

Oda jutunk a világnak ezen a részén, hogy az iskolák szaladgálnak a gyerekek után és nem a gyerekek keresik a helyet, ahová bejuthatnának. Ahogyan tanár kollégám mondta, idézem: „Lassan már a fika eszi a gyereket...”

Ebben a világfaluban sokféle építmény van.

Nézzük meg a mai Európát, ezt a több emeletes tömbházat. Sokan és sokfélék lakják. A tetőtérben lakóknak tágas és világos a lakása, gyönyörű virágos az erkélye, az alatta lakók is kényelmesen laknak, kisebb-nagyobb, konfortosabb és szerényebb lakásaikban, de van, aki csak a földszinten lakik, felnedvesedett falak közt, vagy pincelakásban, fürdőszoba nélkül. Az emeleti lakók azt szeretnék, ha a mindenki számára nyitott swinger party vendégeiket ezentúl minden lakó szívesen látná és befogadná.

Mi az, hogy ezt egyesek nem veszik jó néven?! Időközben pedig nemcsak a fal vizesedik fel, de az ablakok és ajtók is huzatosak, a lépcsőház és a folyosók szemetesek, tele ürülékkel, a ház előtti kertet széttapossák, a pincében lakó családok egyikének-másikának már nincs munkája. Ezen körülmények között a háztömb legnagyobb gondja az legyen, hogy az emeleten lakóknak rosszul sült el a házibulija?

Bolond ez a világ. Hol van a személyi felelősség? Már csak az irigység, a magamutogatás és a kényelem jelent mozgatóerőt?

Hol mutatkozik meg a közegellenálás? Vannak még közegellenálók vagy csak sértett dachuszárok?

Meg tudjuk még különböztetni a jót a rossztól, ha a közösségünkről van szó? Mert igazság nincs, csak interpretációk, de vannak azért egyéni-, közösségi-, nemzeti-, helyi- és regionális érdekeink. Mindez „közegellenásás” nélkül csak az érdekszférák manőverezési területe.

 

Igaz, összedőlt a Római birodalom is, a mongolok is összezsugorodtak, a szarmaták és a kelták is kihaltak.

Mi hogyan érezzük magunkat? Európaiak, keresztények, magyarok, délvidékiek?

Lesznek még huszadszorra is közegellenálók? Az eddig tizenkilencszer megrendezett padéi riportpályázat sikeres folyamát kötelezően tovább kell vinni, jövőre hangsúlyosan meg kell ünnepelni!

Mindenekfelett emlékezni barátunkra, Keszég Károlyra.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

...elszaladni úgysem tudsz, a sarat hiába rugdosod. Attól, hogy bőrig áztál, ne várd, hogy bárki is meghatódjon. A szépet és a jót akarni kell, tenni kell érte és nem csak elvárni...