Kerek jubileumok a Szabadkai Egyházmegyében

A történelem távlatában minden relatív. Ami nekem soknak, esetleg kevésnek tűnik, mégis egy emberöltő távlatában sokat jelenthet. Tizennyolc éve vagyok ennek az egyházmegyének a felszentelt papja. Mi ez a több ezer éves történelmi távlatokhoz képest, mégis a hivatásomat jelenti, engem határoz meg. Megint mások 50 éve szolgálnak töretlenül, teszik feladatukat egy olyan egyházmegyében, ami nem Szent István alapítású, mint Székesfehérvár, vagy Kalocsa, de mégis a mi életünket, mindennapjainkat, sőt mára a történelmünk egyik fontos mozzanatát jelenti.

A Trianon előtt nem volt Szabadka egyházmegye, Kalocsához tartoztunk, annak egy nagyvárosa voltunk. Az, hogy külön egyházmegye lettünk, az egyik legfiatalabb, kerek jubileumot ünneplő, 50 éves egyházmegye, azt a történelem keszekuszaságának köszönhetjük. Büszkék vagyunk rá?

Jó nekünk ma külön egyházmegyében lenni, külön a több, mint ezer éves Kalocsától? Igen is meg nem is. Szent Péter ás Pál apostolok ünnepén papszentelést tartottak a Szent Teréz-székesegyházban, Pénzes János megyéspüspök, aki aranymiséjét is ünnepelte vezette a szertartást. Vajdaság számos településéről érkeztek hívek az eseményre.

A misére sokan jöttek el, nagy volt az érdeklődés.

A szabadkai Szent Teréz-székesegyházban megtartott péntek délelőtti aranymise, főtisztelendő Pénzes János szabadkai megyéspüspök pappá szentelése 50. évfordulójának ünnepe is volt egyben. A szentmise alkalmával két papot és egy diakónust is felszenteltek.

Pénzes püspök úr több, mint hatvan papot szentelt fel működése során. Nem csak az egyházmegye fiatal, de a benne szolgáló atyák átlag életkora is a környező egyházmegyékhez viszonyítva a legfiatalabb.

Míg Magyarországon sok hívőre kevés pap és papszentelés jut, addig nálunk minden évben legalább egy szentelés van. Minden plébániára jut egy felszentelt pap. Nős diakónusaink vannak, és a papképzésen is szinte minden évfolyamban papi pályára készülnek fiatalok. Nagy kegyelem ez nekünk! Megéltünk jobb időket is, de még mindig vagyunk. Nem is kevesen.

 

A mintegy kétórás szentmisén Pénzes János püspök úr üdvözölte a megjelent hívőket és a papságot, köztük a vele együtt ugyancsak pontosan öt évtizede felszentelt Miocs József atyát, Dobai István atyát, Tóth-Csobáncy József és Bašić Julije atyákat, akik úgyszintén töretlen hűséggel szolgálták az elmúlt ötven évben az egyházmegyét!

Megalapításának 50. évfordulóját ünneplő a Szabadkai Egyházmegye díszüléssel folytatta az ünneplést a szabadkai Városháza dísztermében.

 

A Trianon után, miután elszakadtunk Kalocsától, nagyon sokáig csak apostoli adminisztratúra voltunk, meg kellett várni, míg a Szentszék önálló egyházmegyévé kiáltotta ki Szabadkát. Ennek az ötvenedik jubileumát ünnepelve azt hiszem, hogy az idén, amikor püspök úr is ünnepel és ugyanakkor nyugdíjba készül, egy kicsit előre is tekintünk.

Megváltozott a történelem, nem csak 100 éve a Trianonnal, az ötven év is komoly változásokat hozott. Ha az ember élni akar, ha az ember hisz a gyökereiben, tud megbocsájtani, tud ünnepelni, visszatekinteni és erőt gyűjteni, akkor tud jövőt tervezni. Lehet, hogy őseink, magyarjaink nem így tervezték 1000 évvel ezelőtt ennek a vidéknek a jövőjét, de ami igazi csoda és isteni kegyelem, hogy 1000 év után is vagyunk, magyarul beszélünk, keresztelünk, szentmisét ünneplünk, magyarul tanítunk, éneklünk és papszenteléskor megtelelik a székesegyház hívekkel. Számomra ez ad reményt, hogy optimizmussal tekintsek a jövőbe.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon