Karácsony Jézus születésnapja

Sok helyre hívtak ünnepelni, vagy csak belecsöppentem egy-egy karácsonyi ünnepi műsorba és egy kicsit elgondolkodtam.

Eszembejutott a gyermekkorom, amikor még roráté misékre jártunk, szinte az egész osztály. Emlékszem azokra az időkre, amikor december 24-én és 25-én is tanítás volt. Kommunista idők, amikor még a tanítók parancsba kapták az elvtársaktól, hogy ezeken a napokon legyenek nulladik órák, plusz foglalkozások, csak hogy a családokat megzavarják a karácsony ünneplésében. Mégis teltházas misék voltak. Reggel 6 órakor a pásztorok miséjén Bajmokon 350 csomagot osztottak ki  a gyerekeknek. Anyut, aki az iskolában szakácsnőként dolgozott, az igazgató hívatta és kioktatta. Rossz példát mutatunk a többieknek, mondta, mert nem csak engednek a templomba, de évekig voltam fő ministráns. Anyu csak annyit mondott, hogy az iskolában a tanárok, otthon pedig ő neveli a saját gyerekeit. Ő sem szól bele abba, ami az iskolában zajlik, kéri, hogy őt se oktassák ki, mit csinálunk odahaza.

Mi még Jézuskát vártuk, a születését családban és templomban ünnepeltük, még ha munkanap is volt ez az ünneplés.

Az iskolában az osztálytársaimmal szívesen beszéltem arról, hogy mit hozott a Jézuska a fa alá!
 
Ma végignézek számtalan karácsonyi műsort, és mindenről hallok: télapóról, télapónak öltöztetett Mikulásról, csillogó fenyőfáról, szeretetről, békességről, csilingelésről, sok-sok hóról, ami már biztos nem lesz többet, de egy valakit sose említenek meg. Sőt cikinek érzem, ha valaki erről beszél, ez pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus, akinek az ünnepe a karácsony. Sőt, születésnapja!   Furcsa, ha pont az ünnepeltet felejtjük el meghívni a születésnapi ünnepségre, vagy ahogyan a fiatalabb nemzedék mondja, a születésnapi „bulira”. Karácsony, akárhogyan is nézzük, Jézus születésnapja és nélküle nem az igazi.
 

December 25-e Jézus születésének, a Niceai zsinaton, 325-ben meghatározott ünnepe.

A zsinati atyák akkor kimondták, hogy a téli napforduló legyen Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, amikor személyében testet öltött Istennek az emberek iránti végtelen szeretete, és megkezdődött az emberiség történetének új korszaka. Ez a kereszténység egyik sarkalatos igazsága.

Ha kereszténységről beszélünk, ezt tudnunk kell!

Ma már a karácsonyi ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi jókívánságok küldése, az ünnepi vacsora, a karácsonyfa állítás, karácsonyi égők, színes üveggömbök, girlandok, szaloncukor, jobbik esetben az élféli mise, vagy a pásztorok miséje, mert ajándékot osztanak a gyerekeknek stb. Ami nem baj, ha nem öncélú, hanem mélyebb valóságnak a szimbóluma.
 
A néprajzosok azt mondják, hogy a karácsonyfa díszei ősi szimbólumok. A fa jelképezi azt a fát, aminek gyümölcséről az ősszülőknek nem lett volna szabad enniük. A gömbök az almát, a girlandok az álnok kígyót. Az ajándékok jelentik Isten nagy ajándékát, a Jézus Krisztust, a meghitt együttlét pedig valamiképpen elővételezi a mennyei békét. Talán ezért is készülünk erre az estére, mert mindezek ott vannak az emberi emlékezet legmélyebb rétegeiben.
 
Ma, amikor annyit hangsúlyozzuk a keresztény értékeket, amikor már szabad templomba járni, nyíltan beszélhetnénk a vallásunkról, mi inkább vásárlunk, ajándékokat készítünk, karácsonyfát állítunk, díszítünk, ünnepi családi vacsorát sütnek – főznek a háziasszonyok, ami mind rendben is van, de közben elfelejtjük azt, akiért ez az egész ünnep van. Ő pedig mi érettünk született meg, a mi üdvösségünkért.
 

Hol van az ünnepünkben az ünnepelt? A születésnapos? Aki a Jézus nevet kapta…
Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

Olvassuk Lukács evangélistánál, aki, a Jézus jelenségnek fontosnak tartotta, hogy „elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak.

 
Adventben sokan jártunk hajnali misére, kitéve lelkünket egy másfajta sugárzásnak, mint amit a gazdaság és a kereskedelem világa sugall. A hajnali misék gyönyörű varázsa átjárta a lelkünket… Azt éreztük, hogy;
 
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
 
De mi van a születésnapossal?
 

Mit kéne tenni, hogy a születésnapos is, a Betlehemben született, de később názáretinek nevezett Jézus is jelen legyen, jól érezze magát, és szívesen emlékezzék vissza ránk?!
 
Ha mondjuk, ilyesfélét mondana: csodálatos a mennyország, nem hiányzik ott semmi. Atyám betölti mindenkinek örök vágyát a szeretet, a jóság, az igazság és a szépség iránt, mert azt akarja, hogy akik a Fiúhoz tartoznak, azok boldogok legyenek. Nemcsak odaát, hanem már a földön is. Nekem is ez a vágyam. Ezért születtem meg test szerint, igaz elég nyomorúságos körülmények között a Júdeai Betlehemben.
 
Szeretnék most újra megszületni a lelketekben, a kapcsolataitokban azért, hogy érezzétek, szeretlek benneteket. Azt szeretném, hogy már itt a földön is, amennyire lehet, boldogok legyetek. Szeretnék bennetek és köztetek lakni, hogy segítsek nektek új módon gondolkodni, új módon élni. Azt szeretném, ha teljes értékű életet élnétek.
 
Nem törhetek rátok erőszakkal. Az én Atyám szabadnak teremtett benneteket. Választhattok ezt is, azt is. Jót és rosszat is. Tönkre tehetitek az életeteket, de élhettek csodálatos szép emberi életet.
 
Ti azt mondjátok, hogy az én születésemet ünnepelitek, ilyenkor karácsonykor. A tények, mintha rácáfolnának erre. Vásároltok, ajándékot készítetek, karácsonyfát állítatok, ajándékokat osztogattok, leültök az ünnepi vacsorához, ami nem baj… A baj az, ha engem nem hívtok meg közétek. Ugyan mondjátok, „Jöjj el Jézus, légy vendégünk, áldd, meg amit adtál nékünk…” - mégis kevés hely marad Jézusnak.

 

Valaki ezt válaszolta:

„Ma már nem Jézus születéséről emlékezünk meg az ajándékokkal, hanem a szeretet ünnepéről. A karácsony már rég nem csak vallási ünnep, sőt aki nem vallásos, annak értelemszerűen egyáltalán nem az. Szerintem jól van ez így. Persze van árnyoldala is az ajándékozási kényszernek, de csak rajtunk múlik, hogy megőrizzük-e az alkalom tisztaságát, és valóban őszinte érzelmet fejezünk-e ki az ajándékkal. És szerintem kifejezetten szép, hogy a vallásos és nem vallásos hagyomány ebben az ünnepben érintkezik, a szeretet a közös pont. Az egyik Jézussal köti ezt össze, a másik nem, de mégiscsak ugyanazt ünneplik.”

 Más meg így gondolja:
 

„A karácsony nem Jézus születésnapja, hanem a téli napforduló ünnepe. Jézus októberben született (már, ha élt egyáltalán). Az ünnepet a keresztény egyház szándékosan tette a "pogány" ünnep helyére, hogy elfedje. A fenyőünnep pedig ennél sokkal fiatalabb: valahonnan a reformáció környékéről való. Az ajándékozás pedig még fiatalabb: az valahonnan a piacgazdaság idejéről való.”

Ki így gondolja, ki úgy. Kinek ez a véleménye, kinek más. Nekünk, akik együtt vagyunk a karácsonyi szentmisén is a karácsony Jézus születésének ünnepe. Ebben a szent eseményben szélesre tárjuk lelkünk kapuját és beengedjük az Urat lelkünk legtitkosabb szentélyébe.
 
Márai Sándor írta:

„Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja… Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. …A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.”

 
Azt hiszem, ez a karácsony titka: élni a szeretetben, mint a fényben vagy a levegőben, amire Jézus tanított meg minket!

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon