Járványhelyzet a diákok szemszögéből

Magyarországon tanuló diákokat kérdeztünk

A koronavírus-járvány által beárnyékolt év számos kihívás és nehézség elé állította az embereket. Szerencsésebb helyzetben voltak azok, akiknek nem mondtak fel, csak megváltozott a munkavégzés körülményei és home office-ba kényszerültek. Ugyanúgy nehéz helyzetbe kerültek a vajdasági diákok is, amikor a járvány kitörését követően a magyar kormánydöntés értelmében szigorításokat hoztak, és rendelkezéseket vezettek be, melynek következtében a tavasz folyamán ki kellett költözniük a kollégiumokból. A szülőföldtől távol embertpróbáló lett volna bármilyen hasonló élethelyzet egy felnőtt számára is, nemhogy egy diáknak. Ezzel kapcsolatban kérdeztünk meg néhány Magyarországon, ezen belül Szegeden tanuló diákot, hogy elmondják, miként élték meg az elmúlt hónapokat, mik voltak számukra a legnagyobb nehézségek, hogyan próbálták magukat feltalálni a megnehezített körülmények ellenére is.

 

Hugyik László (Ada, 21 éves, Programtervező informatikus Bsc, 2. évfolyam):

Még már ciusban volt, hogy kiadták a rendeletet, miszerint az egyetemi épületek látogatását határozatlan időre megtiltják. Ez különösen érzékeny pontot érintett bennünk, akik utazók voltunk, és kollégisták.

A nap végére már mindenféle hír terjengett, de nem tudtuk pontosan, hogy mi lesz velünk. A nap végén bejelentették, hogy mielőbb el kell hagyni a kollégiumot, és kipakolni az összes holminkat. Ez azoknak volt a legrosszabb, akik a kollégiumban éltek, közöttük nekem is. Korábban havi 1-2 alkalommal utaztam haza, hogy a családot meglátogassam, viszont most felmerült a kérdés, hogy menjek vagy maradjak. Az egyetem mellett a munka is Szegedhez köt, így nem mehettem haza Vajdaságba. Ezek után Szegeden a kollégium már nem volt opció. Elindult hát a sürgős lakás keresés, amivel nem is volt különösebb probléma. Ennek eredményeként megemelkedett a lakhatás ára, emiatt többet is kell dolgozni, hogy fent tudjam tartani magam, ami miatt csökkent az egyetemre fordított időm, amely nem csak az átlagom esése, hanem a stressz emelkedése is jól mutat. Több hónapig volt, hogy nem láthattam a hozzátartozóim, ameddig nem engedtek annyit a határon, hogy megoldható legyen a közlekedés.

Lengyel Alekszandra (Oromhegyes, 23 éves, Szegedi Tudományegyetem, Biológia Msc, 2.évfolyam): Az egész vírus helyzetben nem az a legrosszabb, hogy mi nem mehetünk haza, hanem, hogy a Magyarországon élők igen. Nem számít, mennyire kis faluból jövünk, mennyire alacsony a fertőzöttek száma, nekünk maradnunk kellett. Ez nehezítette meg számomra a helyzetet. Ez, és a burek hiánya.

Nekünk, akik már több éve itt tanulnak, nem nehéz az alkalmazkodás, tudjuk, miket nézzünk az akciós újságban, mikor elfogy az otthonról küldött főtt étel.

Az elsősöknek biztos nehezebb, bár az ő nevükben nem tudok nyilatkozni.

Kőrösi Kitti (Ada, 19 éves, SZTE Gazdasági kar – gazdálkodási és menedzsment, 1. évfolyam): Amikor augusztus végén felköltöztem, még azt mondták, hogy vegyes oktatás lesz, de mire felvettem a tárgyakat már minden órám online volt, a zh-kat is így írjuk, szóval szinte feleslegesen vagyunk a barátaimmal Szegeden.

Nekem nehéz így tanulni, a videók és online anyagok egyáltalán nem adják át a szükséges tudást, mindent magunktól kell megérteni, majd egymásnak elmagyarázni.

Ritkán tudunk ez miatt kimozdulni, ingerszegény a környezetünk, kevés a motivációnk. Egyáltalán nincs meg az az egyetemi érzés, mivel havi egyszer megyünk az épület közelébe, gólyatáborunk sem volt, a szaktársainkkal sem tudunk találkozni. Az elejében 2 hónapig nem mertem hazamenni, féltem, hogy nem engednek vissza, mivel csak szerb útlevelem van, vagy ha vissza is engednek, mehetek rögtön karanténba. Szerencsére nem volt semmi probléma, azóta 1-2 hetente hazajárok, de időnként azok a 3 órás várakozások sem kellemesek. Visszafelé általában meg vagyok pakolva otthoni termékekkel, mert az itteni tejföl nem a kedvencem, joghurt nincs is, az édességek meg közel sem olyan jók, mint a szerbiaiak.

Az otthoniakkal való kommunikáció szerencsére nem okoz nehézséget, elvégre ott az internet, viszont a chatelés és az esti videóhívások nem olyanok, mint egy családi ebéd vagy egy baráti összejövetel.

 A járvány második hulláma ősszel kezdődött, a fertőzöttek száma napról napra emelkedik, nemcsak Magyarországon, hanem Szerbiában is.

Járványhelyzet ide vagy oda, a vizsgaidőszak javában tart.

Az élet nem állt meg, alkalmazkodni kell.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon