Isten, hazánkért térdelünk elődbe

Ünnepel a magyar, határon innen és határon túl. Ünnepel a Délvidék is. Magyarságunkat, Szent István királyunkat. Augusztus 20-a a magyar államalapítás ünnepe. Az új kenyér ünnepe.

A mi ünnepünk. Minden magyaré. A miénk, mert a mi őseinknek köszönhetjük az országunkat. Mi építjük közösséggé, álmodjuk újra és töltjük meg új tartalmakkal évről- évre. És a mi gyerekeinknek, unokáinknak az új generációnak adjuk majd tovább, bízva abban, hogy majd ők is megbecsülik.

Már 18-án ünnepel a vajdasági magyar ember Szabadkán a székesegyházban és Palicson, és ünnepelünk 20-án a Magyar Nemzeti Tanáccsal Újvidéken, de közösségeink, falvaink, kultúregyesületeink is ünneplőbe öltöztetik szívüket, vagyis valamit másképpen teszünk, mint a hétköznapokon. Egy kicsit megállunk, visszanézünk a közösen megtett utunkra. Nyugtázzuk a jó dolgokat, emlékezünk a boldog, a néha szomorúbb időkre, és új elhatározásokat teszünk. Előre tekintünk és eszmei értékeink mentén teszünk konkrét lépéseket a jövő felé.  Egyikünk sem szerződött tévedhetetlenségre, de azt ígértük, hogy vállaljuk tetteinkért a felelősséget. Így kerülünk majd rá egy fényképre, így írnak rólunk az újságban, vagy így fognak ránk emlékezni a szomszédjaink. Így tanulunk mi mindnyájan egymástól. Családfők éppúgy, mint kisközösségeink vezetői vagy a nemzet képviselői egyaránt.

Az ünnep önmagában értelmezhetetlen. A hétköznapjaink során megtett munkánk ad lehetőséget a megérdemelt pihenésre. Annál inkább sikerül átélnünk ezt az érzést, minél inkább elköteleződünk választott munkánk irányába. Nem szégyen a munkát, csak a mindennapi kenyér megszerzésével járó "szükséges rosszként" értelmezni, de mennyivel szebb úgy tenni dolgunkat, hogy a végén megmutathatom: "Nézzétek, ez az én munkám eredménye! Ebben én is rész vettem!"

Közösen örülünk annak is, hogy az alapító, Szent István király országunkat "merte vállalni ", hogy vigyázott rá akkor, amikor megtette első önálló lépéseit. Majd növekedett, és gyarapodott, hogy megerősödve felnőjön a nagyok közé. És örülünk annak is, hogy mindig volt, aki kezébe vette a felelősségteljes vezetést és gondolt utódaira. Ma őket is ünnepeljük! Ünnepeljük, mert nem engedték eltékozolni országunkat, hanem vigyáztak rá! Köszönjük nektek eleink!

Nem kell hozzá túl nagy élettapasztalat, hogy az ember belássa: "Minden cselekedetünkkel vagy építjük, vagy pedig bontjuk, sőt romboljuk annak a közösségnek a házát, amelyben lakunk." Ezért is olyan fontos, hogy ünnepeink alkalmával felhívjuk a figyelmet arra, hogy egymás támogatása nélkül nem tudnánk olyan sebességgel haladni életünk házának építésén, mint ahogy azt szeretnénk! Különösen is igaz ez a Vajdaságra, a fogyó, de ugyanakkor élni akaró magyarságra. Összefogás, összetartozás, együtt lépés tud csak bennünket előre vinni.

Jó hír az, hogy van egy ország, akinek polgárai ismét bíznak egymásban! Egységben szemlélik a nemzetet és nem részegységekben. Egy nagy családban, Kárpát-medencében és nem határon innen vagy túli, hanem egy közösséghez tartozóként élhetjük meg magyar mivoltunkat.  Ez az ország az én országom is, Magyarország, akinek én is polgára vagyok valóságosan is és innen Vajdaságból is, Délvidékről is!  Ez az ország már tudja, hogy az összefogásban sokkal többeknek tud a javára tenni mint, ha nem törődne az övéivel. Ez az ország ráérzett arra, hogy az egységben erő van, növekedés van, biztonság van. Polgárai egyre inkább tudják, hogy ha támogatják egymást, akkor számíthatnak a sikerre. Vajdaságiak, délvidéki magyarjaink, a mai napon ezt az egységet is ünnepeljük!

Okot ad az ünneplésre az is, hogy egyre többen érezzük és ismételten elmondhatjuk többen és többen érezzük magunkat magyarnak, büszkén vállaljuk és nem lecsapott fejjel kullogunk kissebségi létünkben, mert van egy anyaország, aki miránk is számít. Tapasztaljuk ezt nem csak a kettős állampolgárság révén, de a megannyi támogatásban, politikai partnerségben, közös építkezésben, mint közösségi, mint infrastrukturális értelemben.  Vagy inkább, ne féljünk a szótól és mondjuk ki: SZERETNEK MINKET. Szeretnek bennünketk, mert észreveszik a közösségért sokat tevő személyeket, az orvost, és a közmunkást, a postást, és a hivatalnokot, a nagymamát, a tanárt, és a papot, a boltost, és a védőnőt, a gyógyszerészt, és sorolhatnám, hiszen ki ne tenne a közösségért?

Úgy gondolom, hogy Vajdaság is a szerethető részek közé tartozik! Jó ezt kimondani! Szeretem Vajdaságot!

Magyarország a születésnapját ünnepli. Nagy-nagy tűzijátékkal az ország szívében, Budapesten. És "szívjátékkal" az ország "kezeiben" és "lábaiban", így Vajdaságban  is, bennünk kik itt élünk képviseljük a nemzetet!

Kedves magyar barátaim, szükségünk van egymásra és szükségünk van az egymás iránti jóakaratunkra is ahhoz, hogy az ünnep emlékezetes és örömteli lehessen!
Tegyünk érte ma és minden nap! Az összefogásban az erő! Ezt sose felejtsük el!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon