Forradalmi lelkülettel az EP választások elé

Vajdaság szerte és az egész Kárpát-medencében az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc emlékének tisztelgünk. Különösen is ünnepi és lélekemelő ez a mindig magyar érzelmeket ébresztő ünnepség, főleg, ahogy az Európa Parlamenti választásokhoz közeledünk és érezzük annak súlyát és fontosságát.

Az Európai Unió polgárainak joguk van tudni, hogy az Európai Bizottság a hátuk mögött milyen titkos terveket készít, hogy még inkább aláássa a kontinens biztonságát, halljuk nap, mint nap a közmédiákban. Eddig is sejtettük, köztudott volt Brüsszel azon szándéka, hogy minden európai ország torkán le akarja nyomni az ENSZ globális migrációs csomagját. Az ENSZ-ben tavaly szinte minden vita erről a csomagról szólt, amelyet Magyarország az első uniós országként utasított el, majd végül nyolc másik európai ország is így döntött. Közben a választásokra készülünk és mi magyarok ünnepelünk! Érezzük a választások súlyát, különösen így az ünnep fényében. Csak az az ember érzi és érti, aki minden porcikájában megéli magyarságát.

Erőt merítünk az ünnepből.

Visszatekintünk a múltba, de csak azért, hogy erőnk legyen a jövő nagy küzdelmeivel szembenézni. Immár 171 év telt el azóta, hogy történelmünk egyik legfelemelőbb pillanatát, óráit, napjait élte át a pesti ifjúság idealizmusa, mely győzedelmeskedett a mindig lehúzó kishitűséggel szemben. Mert nem szól másról az ünnep, mint hinni Istenben, hinni önmagunkban magyarságunkban, Magyarországban, szemben a globalizáció, multikulti, balliberális minden értéket összemosó tendenciáival szemben. Nekünk volt egy szabadságharcunk, egy súlyos katonai vereség, megadás, megtorlás, rémuralom, néma ellenállás. Megéltünk mi már sok mindent és akkor sem adtuk fel. Mégis állítható, hogy az önkényuralom bástyái ekkor kezdtek leomlani.

A reformkorban ugyan sokat fejlődött az ország.

A masszívnak látszó, vastag falak hajszálrepeséseit már feszegette a történelmi idő, de még a legnagyobbak – Kossuth és Széchenyi - sem hitték, hogy ez képes ledönteni a hazánkat bénító és korlátozó rendszert. Nem Magyarországé volt az első szikra, Bécs és Párizsban, Olaszországban és a német államokban is ekkor támadtak fel a forradalmi elégedetlenség hullámai. Megragadni a pillanatot a fiatalok bátorságára volt szükség. Ez nem a csendes bölcselet időszaka volt.

Hisz a legnagyobb cél a közjó, hazánk politikai és gazdasági függetlenségének elérése volt a tét, az esély. Erre a bátorságra ma is szükség van. Ma is vannak zsarnokok, ma is olyan értékek lettek megkérdőjelezve, mint a haza, nemzet kereszténység, ami az identitásunk alapjait képviselik. Magyarországot végig kötelezettségszegési eljárásokkal fenyegették, hogy ne gátolja a közös európai álláspontot, most pedig mindent megpróbálnak megtenni, hogy jogilag kötelezővé tegyék a csomagot mindenki számára. Sem a nemzeti, sem pedig a nemzetközi jog alapján nem teremt semmiféle kötelezettséget az ENSZ migrációs csomagja a részt vevő államok számára. Igen, ezt tudjuk és azt is tudjuk, hogy hazugság, álnokság és komoly tervek vannak arra, hogy ez ne így legyen.

A forradalom és szabadságharc ünnepe bátorít és tanít.

Egy nagy tanulság, hogy széles összefogással sikerült a történelmi távlatból már látható sikert elérni. Talán nem kellene ma is jobban összefogni itt a Kárpátok harapófogójában élő maroknyi honfitársunknak határon belül és kívül?

A nemzetiségeket akkor nem sikerült a forradalmunk, mondhatnám magunk mellé állítani, sőt többségük részt vett a szabadságharc ellen irányuló hadi cselekményekben. Az összefogás, a megegyezés, a közösség viszont a legyőzhetetlen erőnek életereje. Talán majd most a V4-ek megmutatják, hogyan kell a zsarnoksággal szemben fellépni. Visszakanyarodva a történésekhez látható, hogy a reformkor politikusai után jött egy fiatal, radikális generáció, az ún. „országgyűlési ifjak”, a kor olyan fiatal tehetségével a soraikban, mint Petőfi, Vasvári, Jókai, akik tenni is mertek a drámai pillanatban. Mindenki ismeri a legnevezetesebb konkrétumokat:

  • A 12 pont ismertetése és kinyomtatása, a Nemzeti dallal együtt.
  • A bebörtönzött Táncsics Mihály kiszabadítása.
  • A betiltott Bánk Bán előadása, stb.

Iskolák, más intézmények, utcák nevét adjuk a hősök előtt adózva ma is

Petőfi, Jókai, Arany János, Kossuth, Széchenyi, Batthyány Lajos, Damjanich, Klapka, Bem, és társaik, valamint a névtelen hősök és áldozatok ezrei előtt tisztelgünk nemes hazafisággal. A szabadságharc, ha a hatalmas túlerő leverte is, nem bukott el. Hisz…

„Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.”

Az ünnep ma is üzen, és a 21. század emberének is van mondanivalója. Választásokra készülünk és ez most egy sorsdöntő választás lesz, ami egy forradalommal ér fel. Az európai parlamenti választásoknak nem kisebb és nem nagyobb a tétje, mint az, hogy fennmarad-e az ókori görög és római hagyományokból, illetve a keresztény vallásból táplálkozó európai kultúra és civilizáció, vagy pedig fokozatosan feloldódik a multikulturalizmusban, és egy kevert fajú kontinenssé válik. Másképpen fogalmazva úgy is feltehetjük a kérdést: a következő időszakban dől el az, hogy igaza volt-e Oswald Spenglernek abban, miszerint ez már valóban a Nyugat alkonya.

Ünnepelünk, emlékezünk és előre tekintünk. Fontos az ünnep. Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet.

A szabadság csak lehetőség, sőt nem örökkévaló. Nap-nap után, újra meg újra meg kell küzdeni érte.

Kívánom, hogy ez a küzdelem sikert hozzon a Nemzetnek, ma hozzáteszem Európának.

Vezessen bennünket 1848-49 szelleme és példája!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon