A foci, a preferánsz és politika kibiceinek lélektana

Minden kibic jobban tudja, hogy mit kellene tenni, csak nem biztos, hogy tudná, bírná és merné jobban csinálni. Okoskodni, ócsárolni, beszólni könnyű, de lenne-e hozzá tudás, erő, mersz, ha maga az okoskodó kerülne játékhelyzetbe.

Mert minden játék. Huizinga játékelmélete szerint még a politika is.

 

Csak az a gond, amikor a néző összekeveri a kibicet a játékossal. Ez sem ritka eset manapság, a világháló pedig tele van hasonló esetekkel. Összekeverik, egybemossák, lefitymálják a cselekvő nemzetvédelmet a programalkotgató politizálással szemben, a közösségi stratégiát az egyéni észvillantással, a politikai taktikát a mártírkodó magamutogatással szemben.

 

Nem hiszem, hogy Jóska barátom lenne a legjobb csatár a Manchester következő mérkőzésén, pedig milyen „jól megaszonta” a legutóbbi meccs utáni sörözéskor. Szerintem Gizike sem lenne menő preferánsz játékos, pedig hogy kiosztott Ferinek a bukott betlije után, hogy hol rontotta el a blöfföt.

Valahol így érzem a Mozgalom buzgalmát az MNT irányába kezdeményezett elvándorlás tudományos elmélete elkészíttetése kapcsán. Egyik politikus barátom mondta egy alkalommal, hogy nemzetpolitikai ügyeinkről nem beszélni kell, hanem csinálni.

 

Van, akinek még mindig nem tűnt fel, hogy a VMSZ politizálásának köszönve zavartalanul élhetünk kettős állampolgárságunkkal, amit sajnos más határon túli nemzettársaink nem mondhatnak el mindannyian. Van Nemzeti Tanácsunk, ugyancsak a VMSZ-nek köszönhetően, amely szerv kompetensen dönthet nyelvhasználati, oktatási, tájékoztatási és művelődési kérdéseinkről, szarbiai állami költségvetési pénzeket használva közösségi ügyeinkre. Kinek van még hasonló működő kezdeményezése a határon túli magyarság körében? Jajj, de el ne felejtsem a „mutyi listázós” Prosperitati Alapítványt, amelynél a szkeptikusok és a legnagyobb hőzöngők is bejelentkeztek projektum-tervezeteikkel, és láss csodát, kaptak is pénzt megvalósítandó elképzeléseikre, ám közülük egynek sem jutott még eszébe a bocsánatkérés és a sok ócsárkodás visszaszippantása. Erre szoktam azt mondani, hogy az ellenfelet ne dobáld ürülékkel, mert a végén, ha netán te is összeborulnál vele, akkor olyan leszel magad is. Előfordulhat, hogy még majd le is kell nyalnod...

 

Az elvándorlás kapcsán felvetett témakörben eszembe jutott a 2002-es szerbiai népszámláláskor egy dél-szerbiai albán, helyi politikus ismerősöm kijelentése: megkérdeztem, hogy a francért bojkottálják az albán lakosság összeírását, nem lenne jobb, ha tudnátok hányadán állnak? Ezt válaszolta: ez a bojkott erősíti a nemzeti összefogást és a dacszövetséget, ez sokkal fontosabb bárminél; sajnos a pozitív demográfiai mutatók ellenére is nagy a ki- és elvándorlás; vagy lennénk annyian, mint tíz éve vagy se, de ha nincsenek adatai a szerb államnak, akkor a legutóbbi hivatalos adatok alapján kénytelen kiszabni községeink és közösségünk juttatásait…

 

A politikai stratégia, -taktika és -programalkotás nem egyenlő a lelátói hangoskodással, a ki nem próbált kártyablöffel, vagy facebook-os szájtépéssel, de vannak olyanok, akiknek a politikában csak erre van erejük. Látszattevékenységük látszateredményei sajnos sehol sem látszanak...

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon