Értünk és nem ellenünk

A minap olvastam egy cikket a Szabad Magyar Szó honlapján „ A Prosperitati-pályázatok árnyoldalai – egy pályázatíró szemszögéből” alcímmel. Tekintettel arra, hogy jómagam is 10 éve a pályán vagyok, dolgoztam Magyarországon ugyanúgy, mint a Vajdaságban, pályázatíróként és közreműködő szervezetnél is, úgy gondolom, hogy jó lenne pár dolgot tisztába tenni a témával kapcsolatban.

A Prosperitati Alapítvány egy közreműködő szervezet, amely a Magyar Külügyminisztérium által utalt forrásokat szerződi le, majd elszámoltatja és elszámolja azt. A Magyar Külügyminisztérium az Állami Számvevőszéknek tartozik elszámolással az EU-s szabványoknak megfelelően, tehát tulajdonképpen az ÁSZ által meghatározott ügymenetet tartja be a Külügy, tartatja be a Prosperitatival, az pedig a pályázókkal. Ez különösen annak fényében nehéz folyamat, mert egyedi, mivel Vajdaság esetében egy nem EU-s országrészről beszélünk. Igen, bürökratikus. Amit viszont nagyon fontos kiemelni, hogy ez a bürökratikus rendszer nem a pályázók kiszűrésére, kizárására, a pénzek megspórolására épült ki, hiszen az odaítélt pályázatok aránya mintegy 95%, hanem azért, mert másképp nem lehet.

Abban igaza van a szerzőnek, hogy az elején részben egyszerűbb volt a folyamat, viszont ne felejtsük el, hogy körönként mintegy 2000-4000 pályázót csak professzionális rendszerrel lehet kezelni, ami terhet ró magára a pályázóra is. Melyik közreműködő szervezet képes Szerbiában 2500-3500 pályázót kevesebb, mint egy év alatt kezelni? A Mezőgazdasági Kifizető Ügynökség (Uprava za Agrarna plаćanja) az IPARD program keretein belül 1,5 év alatt (sem) képes 150-nel megbirkózni.

Állattartók és vállalkozók problémái

Valóban történtek könnyítések a pályázati feltételekben, azonban ezzel a pályázók köre bővült, mintegy 1000 pályázat érkezett be erre a kiírásra. Ha már az állatoknál tartunk, ide vehetjük a Tartományi Mezőgazdasági Titkárság kiírását, amely úgy pályáztatott, azzal a feltétellel, hogy csak farmként regisztrált objektummal rendelkező állattartó pályázhat. Ennek a dokumentumnak a beszerzése a Minisztériumban történik olyan határidővel, amivel elég könnyen le lehet késni a határidőt. A pedigrék kidolgozásáról nem is beszélve, tehát azt gondolom, hogy a 30 pedigré lefordítása a legkisebb baja a pályázónak.

A vállalkozók esetében valóban „csak” a „Finansijski izveštaj za statističku svrhu” dokumentumot kéri a szabályzat, de ennek szerves része a záró- és állapot mérleg, valamint a leadásról szóló elektronikus igazolás is.

Integráció

Az integráció bevezetésével az Alapítvány a termelők és a feldolgozók összekapcsolásával egy, a régióban viszonylag új dolgot próbál ki, ami számos, fejlettebb országban már évtizedek óta működik. A nyugati piacokra való kijutás azonban nem történik meg egyik napról a másikra, ingadozó termelői háttérrel egy integrátornak ez szinte lehetetlen. Mint minden új dolognak, ennek a házasságnak is vannak nehézségei, ezt nem vitatja senki, azonban 2 év távlatából nem szerencsés mérni egy olyan folyamatot, aminek 5-10 évben mérhető a kifutása. Az öt év lejártával valószínűsíthető egy nagyobb elvándorlás az integrátoroktól, de én inkább arra lennék kíváncsi, hogy utána hányan térnek majd vissza csendben. Alapvetően viszont nem gondolom, hogy nekünk, pályázatíróknak kellene ezzel foglalkoznunk, ugyanis ez nem a mi szakmánk.

 

Eladósodottság és túlgépesítettség

Ugyanez a véleményem az eladósodottság kérdésköréről is, de közgazdászként ehhez egy kicsit bátrabban szólok hozzá. A fejlesztéspolitika rendszer-szinten kell, hogy foglalkozzon az akadályokkal, nem pedig az egyén szintjén. Egy fejlesztési stratégia irányokat határoz meg, ahhoz forrást, pénzt biztosít, majd a „projekt” végén kiértékeli, hogy mennyire volt sikeres.

A vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája jól felismerte, hogy az elérni kívánt célokhoz a lehető legmagasabb vissza nem térítendő támogatás nyújtása szükségeltetik, tehát, hogy minél többen, a lehető legkisebb önrésszel tudjanak részt venni a programban.

A gépek átlagéletkora nagyon magas Szerbiában, így a cseréjük igen időszerű volt már. Az pedig már minden gazdálkodó egyéni döntése kell, hogy legyen, hogy a pályázatokon a lehetőségeihez mérten milyen mértékben vesz részt, képes-e fedezni a projekteket önerőből vagy banki, esetleg egyéb hitellehetőségeket vesz igénybe. Sajnos az tapasztalható a terepen, hogy sok kisgazdaság erején felül pályázott és nyert, az önrész kifizetése vagy a felvett hitel utólagos törlesztése komoly gondot jelent. A másik nagy, kapcsolódó probléma pedig az, hogy az életképesség határán egyensúlyozó gazdaságokra, egy-két üdítő kivételtől eltekintve, nem jellemző a gépkörök létesítése, pedig egy ilyen pályázati konstrukciót egy összefogásban, irányított pályázással sokkal hatékonyabban ki lehetne használni.

A túlgépesítettség egyelőre azért nem fenyeget, viszont az erőn felüli gépfelújítások valóban okozhatnak finanszírozási problémákat, különös tekintettel, hogy a megvásárolt gépekkel új terméket, szolgáltatást nem végez a pályázó, a földterülete nem, vagy csak minimális mértékben növekszik, tehát ugyanakkora területen, ugyanakkora bevétel mellett megjelenik az önrész, vagy a hitel finanszírozásának a költsége. Erre lehetne a megoldás a nagyobb hozzáadott értékű termelés legalább részleges bevezetése a gabonatermesztés mellé, mint a zöldség- vagy gyümölcstermesztés, állattenyésztés. Azonban megfigyelhető az első kiírástól kezdve, hogy az ilyen, az Alapítvány kiírt pályázatokon szinte csak azok vesznek részt, akik már fóliáznak vagy állatokat tartanak, s nagyon kevés az új, próbálkozó termelő. Ennek természetesen ágazati vonatkozásai is vannak, de a nyugaton már nagyjából lezajlott folyamatokat figyelembe véve kezd égetővé válni a kisgazdaságok átstrukturálásának a kérdésköre, mert a megszűnés veszélye fenyegeti őket.

Ahhoz, hogy a Prosperitati Alapítvány működéséről, valamint a pályázati folyamatairól véleményt alkossunk, először meg kell vizsgálni, hogy pályázati szakaszban felmerülő gondok valóban a kiírásból fakadnak, vagy például az általuk kért bizonylatot hajlandó-e az állami szerv kiadni vagy sem, a szállító képes-e a szerb előírásoknak formailag teljes mértékben megfelelő előszámlát kiadni, mindenható Egyetem elkészül-e a pedigrék kidolgozásával, s ne soroljam tovább.

Aki dolgozik, hibázik, az Alapítvány sem tökéletes, de azt gondolom, hogy 2500-3500 pályázóval dolgozni körönként, 9 területi irodán keresztül nem kis feladat. Gondoljunk csak bele, képes lenne Önök szerint az UAP 3 év alatt, késések nélkül, több mint 10.000 pályázatot maradéktalanul lepályáztatni, kifizetni és elszámolni? Ahol több, mint 300-an dolgoznak, szemben az Alapítvány kevesebb, mint 50 emberével.

És ezzel el is érkeztünk az összehasonlításhoz.

Az IPARD program 2014-ben indult, 5 év alatt 70 millió eurót kellene elköltenie, eddig 10 millió eurót sikerült nekik és kevesebb, mint 150 pályázót tudtak feldolgozni. A postán elvész a „rešenje“. CD-n kell beadni a pályázatot, ellenőrzéskor indigóval kényetelenek 2 példányt kreálni a helyszíni kontroll dokumentumaiból, miközben az Alapítvány SMS-t küld, ha e-mail érkezik. A sokak által ismert NIR rendszerben a számla és a költségek összekapcsolása technikai bravúrt igényel, a magyar-szerb IPA webes felülete pedig annyi ablakban tölthető, hogy 10 perc után nem követhető, hogy merre az arra. Bátran  kijelenthetem, hogy a PIT az egyik legjobb rendszer, amivel az elmúlt években találkoztam.

 

A fentiekből megállapítható, hogy a Prosperitati ügymenete nem csak hogy bürokratikus, hanem nem is tökéletes. Akkor lenne tökéletes, ha személyi igazolvány felmutatásával lehetne készpénzben felvenni a támogatást. Ez azonban lehetetlen, így sosem lesz megfelelő, hiszen 10.000 „papirizicációt végző” pályázó szájíznek megfelelni lehetetlen.

Összegzésként azonban megállapítható, hogy ugyan vannak bakik a rendszerben, de a többi hasonló közreműködő szervezethez képest a miénk elsőosztályú. Mert ugye a miénk, vajdasági magyaroké! Mert ugye az mindannyiunknak világos, hogy a Prosperitati Alapítvány értünk van és nem ellenünk, még ha néha kapunk is hiánypótlási felszólítást?!

 

Név a szerkesztőségben

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon