Cirill és metódusai

Lehet, hogy a cirill betűk védelme helyett a szerbiai alapműveltségi szint, valamint írás- és olvasáskultúráért kellene inkább tenni!?

A szerb média múlt heti eget rengető híre volt (megjelent a Večernje Novostiban, sőt még a Magyar Szó is lehozta, a nyári uborkaszezonra való tekintettel), hogy a cirill írásmód védelmében a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény szigorú ellenőrzésébe kezdenek, a Szerb Kormány megalakítja a Szerb Nyelvi Tanácsot. 

Most kezdtem el csak igazán aggódni ezért az írásmódért, amikor a politika védelmébe kezdi venni a cirill betűket. Gondoljunk bele, mi mindent vitt már ferde útra a nagybetűs POLITIKA. Van Tudományos és Művészeti Akadémiája Szerbiának, van helyesírási szabályzata a nyelvnek, amely szabályozza az írásmódot. A Правопис szerint a szerb nyelvnek két írásmódja van: a latin és a cirill betűs, amelyek teljes mértékben egyenrangúak. Emellett ott van a szerb ortodox egyház, amely szerint (aki szerb az pravoszláv is!) az egyházban egyedüli elfogadott írásmód a cirill betűs írásmód. Erre jön a törvény erejével a kormány, és igyekszik mindezeket a szabályokat túllicitálva a fő nyelvőrnek előállni. Van egy szerb közmondás, amely szerint a dologtalan, ráérő pópa (pap) a malacokat is körösztölgeti. Vagyis ideje van, kedve van, hát miért ne tenne úgy, mintha a dolgát végezné, miközben semmi, de semmi köze hozzá, vagyis semmi értelme annak, amit csinál.

Félreértés ne essék, nekem semmi bajom a cirill betűkkel. Diákkoromban ugyan nem szerettem, de idővel rájöttem, ha ismerem és értem a szerb nyelvet és írásmódjait, akkor az a hasznomra válik. A butaság még nem nemzeti erény! A saját anyanyelvem használatának jogáért bármikor kardot rántok, de hogy más nemzet mit és hogyan akar írni vagy mondani, az legyen ő dolguk, csak ne az én káromra tegyék. Ha a saját anyanyelvemen hivatalosan ügyintézhetek, írhatok, tanulhatok, tájékozódhatok, akkor tegye azt más is úgy, ahogyan szeretné. Amennyiben az én közösségi jogaim szavatoltak, akkor éljen más is a sajátjával, mégpedig a legjobb belátása szerint.

Sajnos régiónkban nemcsak a natalitás van alacsony szinten, hanem az alapműveltség is. E nyelvőrködés kapcsán jutott eszembe az a magyarországi televíziós körkérdés, amelyet az utca emberével folytattak le a migrációs hullám kellős közepén, feltéve a kérdést: Mit szólnak ahhoz, hogy Magyarországon kötelező az arab számok használata? Nagyon sokan igen gyorsan bizonyítékát adták szellemi alultápláltságuknak. Nyilatkozataikból kiviláglott, hogy nem tudják, az általunk használt számjegyek arab számok. Nem római, latin számok, hanem arab!

 

Félő, hogy a cirill betűs rendelkezések betartatása ismét csak a pénzbüntetések szintjén nyilvánul majd meg. Újfalusi borbélyom több évtizedes, latin betűvel írt szerb nyelvű felirata lesz a büntetés tárgya és nem a McDonalds reklámja. Még saját nemzetüket sem tudják rávenni valamire, miközben a kisebbségi közösségben a hagyományos keretek túlfeszítését játszák el egyes túlbuzgó hivatalnokok.

Egyszer egy belgrádi ismerősömnek azt mondtam, hogy amíg Szerbiában az adófizetői fegyelem Magyarkanizsán és Zentán a legmagasabb, addig a hazafiságról és hűségről ne papoljon nekünk senki. Nyugaton a hazafiság mércéje nem a szájkaratézás hangerejével mérendő, hanem az adófizetői fegyelemmel.

Erről jut eszembe, mesélte a csantavéri, valamikori virágüzletet működtető ismerősöm, hogy a nagyfényi (nagy)szerb kuncsaftja cirill betűkkel kérte a virágkoszorú búcsúzó szövegét, feliratát, mire visszakérdezett, hogy a cirill gy betűt hogyan írják. Erre a megrendelő a mellette álló kisiskolás gyerekétől kért gyors felvilágosítást, mert ő maga sem tudta. Kiderüld, nemcsak a gy betű, de az összes többi cirill betű sem volt meg neki...

Vladan Vukosavljević művelődési miniszternek a szerb nyelvi tanácsra tett indítványa minden jel szerint a szerb nyelv védelmére és nem kisebbségi érdekek ellenébe történt meg. Igaz, a pokolba vezető út is jószándékkal van kirakva…

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon