Boldog névnapot nekem!

De miért is?

Március 24, Gábor nap. 

Mint minden évben, az idén is be van karikázva a hűtőszekrényre felragasztott falinaptáron. Nekem ez fontos. Így nőttem fel. Bár sosem volt egyenrangú a születésnappal, mégis kiemelt figyelmet kapott minden évben, legalább a család és a barátok körében. Ez nálam így normális. De nem mindenhol van ez így. Házasságkötések alkalmával – egy „új család” formálódásával – különböző hagyományok és szokások is találkoznak. Nálam fontos a névnap megünneplése is, feleségemnél nem.

Aztán megyünk tovább, megszületik az első, második, majd harmadik gyermekem. De nekem továbbra is fontos a névnap, így „ráerőltetem” saját szokásomat a család minden egyes tagjára. Felköszöntöm családtagjaimat, ismerőseimet, barátaimat névnapjuk alkalmából, akár tetszik nekik, akár nem, függetlenül attól, hogy számukra az a nap mennyire fontos. És éppen ebből adódik jelen írásom témája, kérdése: mit is ünnepelünk ilyenkor és miért?

Szinte hihetetlen, de még az internet világa sem tud sokat a névnapozásról. Szinte alig lehet találni bármit is ezzel kapcsolatban. Miért?

Hogy miért ünnepelünk névnapot, arra csak azt tudjuk válaszolni, hogy: mert hagyomány, szokás. Ez részben igaz is, de tovább menve arra keresem a választ, milyen hagyomány és honnan ered? A wikipédián ezt a leírást olvashatjuk:

„A világ egy részén a születésnap mellett a névnap megünneplése is szokás. Ekkor az adott naptári naphoz tartozó keresztnevet viselő személyt a családja, barátai megünneplik. A névnapok egy része a szentek egyházi ünnepnapján alapul.

A névnap, mint minden más jeles nap, alkalom az ünneplésre. Egyes nevekhez verses gyűjtemények és névnapi köszöntők, rigmusok továbbá tréfás szólások, kifejezések kapcsolódnak.”

Ebből eddig nem sok lényegeset tudtunk meg, csak annyit, amennyit eddig is tudtunk, hogy a névnap megünneplése szokás, és hogy a szentek egyházi ünnepnapján alapul...

A leírás legizgalmasabb része, hogy: „A névnap, mint minden más jeles nap, alkalom az ünneplésre.” Hát ebből a mondatból aztán az ég világon semmi nem derül ki, csak annyi, hogy ünnepelni lehet, talán éppen azért, mert a wikipédiáról való... De itt nem ér véget a definiálás. Így folytatódik tovább a Wikipédia okfejtése.

 

„A névnapok ünneplése számos nép körében elterjedt. A magyarok hagyományosan felköszöntik a családtagjaikat, munkatársaikat, ismerőseiket névnapjukon, bár a névnap általában kevésbé fontos, mint a születésnap. A családtagok, barátok gyakran meg is ajándékozzák egymást a névnapjukon, a nőket általában virággal. A magyarokon kívül megünneplik a névnapokat például a csehek, lengyelek, oroszok, románok, szlovákok, valamint a skandináv és a balti országok lakói. Egyes országokban a névnap ugyanolyan fontos ünnep, mint a születésnap (pl. Lengyelországban). Nem ünnepelnek névnapot viszont például az angolszász országokban, Franciaországban, Hollandiában. A balkáni országok közül az ortodox hagyományú népeknél (pl.bolgárok, görögök, szerbek) az egyes szentek ünnepnapján elterjedt szokás a névnap ünneplése, a katolikus népeknél (horvátok, szlovének) ugyanakkor a névnap ünneplése mára kiment a divatból.”

  Ez a kedvencem. Amikor jól pofon vág a wikipédia egy nagy semmivel... Na de nézzük, mit tudunk összerakni az én névnapomon.

A névnap ünneplése ténylegesen abból indult, hogy a védőszent (illetve a nemkeresztyén kultúrákban a név jelentése mögötti szellemlény) segítse a név tulajdonosát. Azonban kétlem, hogy a névnaposoknak névadó védőszentjeik jutnának eszükbe akkor, amikor a naptár az ő nevüket mutatja. Az is valószínűtlen, hogy a barátaink és rokonaink a névadó védőszent előtt tisztelegnek amikor éppen felköszöntenek minket. Főleg akkor, ha az illetőt úgy hívják, hogy Dezső vagy Csongor ugyanis nem tudok sem Dezső vagy Csongor védőszentről. És akkor még nem beszéltem egy tucat más névről, melyek az utóbbi évtizedekben honosultak meg, védőszent nélkül. Akkor tehát kiveszik a szokás, a hagyomány? Vagy csak megint arról van szó, hogy ünnepelünk valamit, de minden tartalom nélkül? Vagy éppen elég annyi, amit a wikipédia is közöl: egy újabb alkalom az ünneplésre? No és persze a hozzá tartozó koccintásra?

Kicsit furcsa az, hogy automatikusan élünk. Elhatalmasodik rajtunk a csordaszellem. Végig sem gondoljuk, mikor, mit, miért csinálunk? Csak egyszerűen csináljuk mert:

1. ezt láttuk otthon,

2. Marika is ezt teszi,

3. mert ez így szokás...

 

No igen, de miért is?!

Fogalmunk sincs sem az eredetéről, sem az okáról, mégis ünnepeljük, bár mára már egyre kevesebben... De ha fontos szokás és hagyomány, miért hagynánk kiveszni? Jó volna tartalommal feltölteni, és tovább vinni, átadni, megélni.

Én így próbálom újra értelmezni a névnapom jeles dátumát. Továbbra is megünneplem, és gyermekeimet is erre kívánom nevelni, de nem adom fel, keresem a helyes választ arra a kérdésre: Miért is?

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon