Az én március 15-ém

1848 márciusában a fiatalok, később a politikával hivatalból foglalkozók többsége is rájött, hogy nem lehet tovább halogatni ügyeik megoldását.

Egyszerűen olyan mélypontra jutott a magyarság, olyan kiszolgáltatottságba kényszerítették az embereket, olyan megalázóan vonták meg a szabadság alapvető lehetőségét is, hogy a magyarság azt mondta: elég volt. Elég volt a széthúzásból, elég volt az idegen hatalom zsarnokoskodásából, elég volt.

Ez a nap a magyar történelem korszakalkotó napja lett, visszafordíthatatlanul elkezdődött a szabadságharc és forradalom. A márciusi ifjak cselekedetei példaként szolgálhatnak minden embernek az összefogásra, szabadság iránti vágyra, egymás tiszteletére. Erre a bátorságra ma is szükség van, még ha nem is ebben a formában. A közös akarat, az elszántság, maga a közösség a legyőzhetetlen erőnek életereje.

Elődeink nagyon is megbecsülték, megőrizték 1848 emlékezetét. Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet. Ne feledjük, hogy honnan jöttünk, de tudni kell, hogy hová tartunk. A szabadság csak lehetőség. Nem örökkévaló. Nap-nap után újra meg kell küzdenünk érte.

Számomra ez március 15. üzenete. Tisztelet, küzdelem és a közösségben rejlő őserő.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon