Az én március 15-ém

Ami számomra a húsvét, az a hitben nyilvánul meg, Krisztus feltámadásának ünnepében; március 15-e a nemzeti hitemnek megnyilvánulása. Azé a nemes pillanaté, amikor nemzetem öntudatára ébredt, amikor 1848-ban feltámadott a nép fellázadva az elnyomók ellen.

Áldozat nélkül nincs ünnep, mint ahogyan halál nélkül sincs feltámadás.

A múltat idéző kegyelet nemcsak eseményeket és alakokat elevenít fel, hanem kipróbál elveket, eszméket. Jókai Mór, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc jeles alakja a következőket írta az akkori, forradalmi március 15-ről:

“Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom. Nem villám ez, csak napsugár, mely szemetekbe süt. Minden mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van. Istenirgalom, emberszeretet, férfierény, nőszerelem, néphatalom és világszabadság – minden, minden e szóban: forradalom. Mindenkit megvéd s mégsem üldöz senkit. Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt.”

A XX. század nyolcvanas éveiben nem kötelező, csupán mellékes adalékként, suttogva beszéltek tanáraink színmagyar városunk színmagyar iskolai osztályaiban 1848-ról, nemzetünk fényes pillanatáról, épp úgy, mint nemzeti történelmünk egyéb öntudatot erősítő és tündöklő eseményeiről.

A partizán offenzívákat kötelezően fújtuk, március 15-öt, a magyarság dicső és nemes pillanatait pedig tudtuk és számon tartottuk, de nem ünnepelhettük.

Minden ünnep egy jelentős gondolat születését, diadalát, sikeres védelmét jélképezi. A szó igazi értelmében ünnepelni annyit jelent, mint a múlt eseményeiből felidézni azt az eszmét, azt a nem halványuló gondolatot, amely azon a napon testet öltött.

Mert az ember már gyerekkorában megérti, mit muszáj, mit kell tenni, és mi az, ami megdobogtatja a szívét.

 

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon