Az én március 15-ém

A távolba révedő tekintetekből a megemlékezés, a múlt iránti tisztelet kifejezése tükröződik vissza. A 12 éves Erzsébet igyekszik teljes átéléssel elszavalni a Nemzeti Dalt, izgulása ellenére nem remeg meg a hangja, hangsúlyosan adja elő, mintha ő is átérezné Petőfi üzenetét: „..A magyar nép megint szép lesz, méltó régi nagy hiréhez..” 

Az égboltot beborító komor szürke felhőkből szitáló esőcseppek landolnak a nyitott esernyőkön, ugyanolyan az időjárás mint 169 éve, azon a magyar nép számára oly jeles napon.

A magyarság történelmében számos nehéz, vészjósló időszak is volt, amikor a viharos szél a magyarok ellen harcoló ellenséges nép képében igyekezett megtépázni, elszakítani a piros-fehér-zöld nemzeti lobogót, hogy azután a sárba tapossa, és gőgösen átlépjen rajta. Többször is megpróbálták. Nem sikerült. A kollektív magyar öntudat volt az, amely felemelte ezt a zászlót, visszahelyezte az őt megillető jogos helyére, és továbbra is büszkén lobog, hirdetve a magyar népet.

A márciusi ifjaknak a haza sorsának jobbra fordíthatóságába vetett hite, küzdelme iránymutatóként kell, hogy lebegjen a szemünk előtt, a legmostohább periódusokban erőt kell merítenünk belőle.

Ezen jeles nap üzenetét és örökségét meg kell őriznünk, ápolnunk, és tovább adnunk az elkövetkező generációk számára.

A mai viszontagságokkal, válságokkal teli korban, amikor a magyar nemzet a fejlődés útján igyekszik haladni és megmaradni, eljöhet újra az az idő, amikor a mai ifjúság köréből kell előlépni a Petőfi Sándor fémjelezte márciusi ifjakra jellemző kitartással, bátorsággal, és tenni kell a magyar nemzetért.

Gárdonyi Géza szerint a magyarság érzése mint tűzhányó hegyek az emberekben vannak belül, amelyek egyszer megmordulnak. Nem csak a megemlékezés napján kell megmordulniuk ezeknek a hegyeknek. Minden nap.

Az ember bárhol is jár a világon, a magyar nemzeti identitását nem veheti el senki, ezt mindig büszkén kell vállalni. E jeles nap lehet az a központi erő, amely a szétszóródott magyar népek sorsát összekapcsolja, egyben tartja, új távlatokat ad neki.

A mi kezünkben lévő eszközök pedig nem más, mint a kultúra, az emlékezet, a tudat. Minden kornak megvannak a maga rá jellemző feladatai, a mi dolgunk és küldetésünk az, hogy felismerjük és megértsük a jelen kor feladatait.

A mai fiatalok feladatai semmivel sem kisebbek vagy jelentéktelenebbek mint a nagy elődöké, és vállalásukért ugyanúgy felelősséggel tartoznak.  

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon