Az életünk egy zarándoklat – gyere velünk Doroszlóra

Sokat hallunk az elmúlt időkben a délvidéki magyar ember zarándok helyéről Doroszlóról, arról, hogy milyen komoly befektetéssekkel épül újra a magyar állam támogatásával a már évszázadok óta Maria kegyhelyként ismert szentély, kegytemplom, ahova az én nagymamám dédnagymamámmal csak úgy jutottak el, hogy a vonat ütközőjén álltak, mert a vonaton már nem volt álló hely sem, akkora volt a tömeg, amely Bajmok felől indult Zombornak, majd Doroszlónak.

Én magam már 14 éve minden nyáron Közép-Európa egyik legnagyobb zarándokhelyén vagyok gyóntató pap és lelki vezető németeknek, magyaroknak, horvátoknak a 860 éves bencés kolostorhoz tartozó nagy zarándoktemplomban Mariazellben, a magas Alpok elején, Graz és Bécs között. Naponta több ezren jönnek Közép-Európa több tájáról. Osztrákok, németek, magyarok, horvátok, lengyelek, szlovénok. Van olyan nap, hogy háromezer is megfordul a templomban. Sorok kígyóznak a gyóntatószékeknél. Az egyik csoport még ki sem ment a templomból, harsogva énekelve vonulnak ki, de máris jön a következő zarándokcsoport, ki más nyelven, egy hét gyalogos zarándok út után az Alpokon keresztül mennek be a Bazilikába, énekelnek Máriát, Istent köszöntik, hogy letegyék testi, lelki terhüket, bánatukat, megosszák Istennel örömeiket.  

Milyen felemelő érzés. 

Mekkora megtérések, milyen szép gyónások, ragyogó arcok láthatók, ezért is a legszebb nyári élményeim közé tartozik már 14 éve a mariazelli szolgálat a bencéseknél. Egy lelki gyakorlattal ér fel! Mi keresztények zarándokok vagyunk. Minden vidéknek, országnak, kontinensnek megvannak a szent helyei, ahova a hívek szívesen zarándokolnak. Ez egy több ezer éves Istent kereső emberi tradíció, vágy, mely belülről fakad az ember legmélyéből.

Az életünk egy út – életút. Az ember „homo viator”, úton lévő ember.

„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” (Zsid 13,14)

Zarándoklatunk egyszerre közösségi és egyéni út. Mindenki a maga útját járja, egymásnak pedig útitársai vagyunk.

Utaidat, Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4)

Egyfajta istentisztelet. Zarándoklatunknak nem csak egy szent helyre való eljutás a célja, hanem egy különleges formája az istentiszteletnek, az Istennel való kapcsolatunk ápolásának, az imádságnak. Nem a hely, vagy nem kifejezetten a hely miatt, hanem az odaszentelt idő, figyelem, nyitottság és ima miatt lehet tere az Istennel való találkozásnak.

„Hagyjad az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik… Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt 37,5;7)

A lelki-szellemi aktivitás mellett fizikai cselekvés. Testi és lelki kihívás, testi és lelki út egyszerre. Teljes embert kíván, ahogy arra Jézus is hív:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” Mt. 22,37

Közeleg szeptember, a keresztény ember Vajdaságban ilyenkor Doroszlóra zarándokol. Nemzeti zarándokhely, olyan, mint Csíksomlyó, Máriagyűd, Máriapócs és Mariazell. Doroszló a délvidéki magyar ember legfontosabb zarándokhelye.

Közelsége, szépsége és több évszázados tradíciója is kötelez minket. Éljünk a lehetőséggel.  Épül, szépül.

A lelki élmény mellett sok más meglepetést is tartogat, és ha szeptember 8-a, Kisboldogasszony, akkor minden jó szándékú, Istent kereső magyar embernek ott a helye. Akár autóval, akár biciklivel, vagy autóbusszal, de akár gyalogosan több napos gyalogtúrához csatlakozva ott a helyünk. Doroszló akkor is nyitva tartja kapuit, ha nincs Kisboldogasszony. Nyári táborokhoz, családi kirándulásokhoz, programok szervezésére ideális hely. Én többször vittem a kelebiai gyerekeket, ministránsokat, cserkészeket, gyerek kórust és ifjúsági zenekart Doroszlóra, ahol egész napos programban, játékban, közös éneklésben, szentmisében és persze főzőcskézésben ismerkedtünk és barátkoztunk egymással. Sok szülő is elkísért és őszintén vallom és mondom, hogy fél év alatt nem tudtam akkora eredményt elérni közösségépítés terén, mint azon az egy napon, ahol éneklésben, imádságban, játékban közös főzőcskézésben sikerült megvalósítanunk.

Egész évben megtartó ereje volt és van, ezért a közösség szempontjából, de ugyanakkor Mária, Isten anyja közbenjárásának és közös imádságának megtartó ereje az ami, mindig vissza és vissza hív a nagy zarándok helyekre.

Csíksomlyó, Máriapócs, Máriagyűd, Lourdes, Fatima, Medjugorje, Máriazell és a mi Doroszlónk mind-mind olyan hely, ahol a kegyelem érezhető, balzsamként járja át lelkünket, kovászként fogja össze családjainkat,  közösségeinket és erőt ad az élet kihívásaiban, hogy zarándokoljunk tovább a feltámadásunk felé!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon