Amikor esik, keresd a szivárványt...

...elszaladni úgysem tudsz, a sarat hiába rugdosod. Attól, hogy bőrig áztál, ne várd, hogy bárki is meghatódjon. A szépet és a jót akarni kell, tenni kell érte és nem csak elvárni...

Nemrég Erzsike nénivel beszélgettem Rozsnyón, a Felvidéken, a mai Szlovákiában. Ő már euróban számolja a nyugdíját, ami magasabb, mint az én fizetésem, és arra panaszkodik, hogy az ottani magyarságnak a legnagyobb gondja az elvándorlás és az asszimiláció.

Elmondása szerint a szlovákiai magyar fiatal is elmegy világgá.

Mert hát a nyugat... Helyben versenyképtelenné teszik önmagukat, mert nem tanulják meg a szlovák nyelvet és nem igyekeznek megfelelő képzettséget szerezni, pedig szakemberre szükség lenne ott is. Kimennek nyugatra, ahol betanított munkát végeznek, alulfizetve robotolnak napestig az ottani bennszülöttek kényelméért. A mindannyiunk számára büdös, lenézett munkát végzik az otthonitól ugyan magasabb, de mindössze az ottani megélhetési minimumot biztosító éhbérért.

Meglehet a háza, az autója, a telefonja meg a televíziója minőségesebb lesz, mint lenne otthon, de idegen földön gyökeret ereszteni nem fog tudni, akárhogyan is vágta el a hazaiakat. Meglehet majd az unokája.

Talán...

Aki azt mondja, hogy a kivándorlást a gyerekei lehetőségeinek kibontakoztatásáért teszi, az csak önámítás. Kérdés, lesz-e a mosogatóasszonynak és a futószalag mellett dolgozó férjének magániskolai taníttatásra pénze, vagy csak a sima „gasztarbajter” gyerekeket oktató általánosba tudják járatni csemetéjüket, miközben egyszercsak arra ébrednek, hogy fekete vagy arab lesz a vejük vagy a menyük, és ugyanott, ugyanazt a munkát végezheti a saját magzatuk is, mint ők.

A helyi bennszülöttek közé beilleszkedni sehol sem könnyű. Mi sem vagyunk egy könnyen be- és elfogadó közeg. „No, én akkor sem mennék el nyugatra csicskának, ha minden nap csak száraz kenyeret ennék.” – mondta Erzsike néni, a felvidéki hagyományápoló asszony, majd megfogalmazta, ha mindenki elmegy, akkor kire marad a szülőföldünk.

Beszélgetésünk során felvetődött az asszimiláció súlyos kérdése is.

A szlovákiai magyarok egy része szlovák iskolába íratja a gyerekét, mégpedig abból a meggyőződésből, hogy majd jobban boldogul a jövőben, minek következtében a beilleszkedni kívánó gyereket a szlovák pajtásai állandóan lemagyarozzák, nemzeti hovatartozásával piszkálják, amitől kialakul nála a nemzeti kisebbrendűség érzete, saját magyarjai meg persze kitaszítják, mert nincs jelen a magyar társasági életben, nem a magyar hagyományokat ápolja, gondolkodása is a szlovák felé húz. Többségük már kisiskolás korára meghasonlik önmagával, a nyelv tökéletes ismerete híján gyengébb lesz a bizonyítványa, a várva várt széles lehetőségek helyett egyre csak szűkülnek a felnőtté váló gyerekek lehetőségei.

Vannak persze kivételek, sikerek és kirobbanó eredményekre képes egyének, ám a híradások csupán a jól teljesítő emberekkel foglalkoznak, viszont a sikertelen ki- és beolvadók esetéből legalább kétszer annyi van.   

Amikor viszont ennyire kevesen vagyunk a Kárpát-medencében, akkor mindenkire szükség van. Valamennyien azt hisszük, hogy másutt jobban el tudjuk adni magunkat, csak megfeledkezünk arról, mennyi mindent veszítünk cselekedetünkkel, döntésünkkel.

Sajnos a szlovákiai és a vajdasági magyar is hajlamos úgy viselkedni, mint a kedvenc viccem nőcije. Itthon nem, vagy nehezen veszed rá, hogy a saját érdekében sajátítsa el környezete nyelvét, de kivándorolva a németet, az angolt, a franciát, a skandináv nyelveket azonnal, vehemensen tanulni kezdi.

A fent említett kedvenc vicc:

– Asszonyom, lefeküdne velem egy millió euróért?

– Annyiért igen.

– És tíz euróért?

– Mit képzel maga, hogy én k...a vagyok?

– Úgy vélem, az előbbi kijelentése után e ténymegállapításon már túlestünk, most már a tarifán alkudozunk!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

...elszaladni úgysem tudsz, a sarat hiába rugdosod. Attól, hogy bőrig áztál, ne várd, hogy bárki is meghatódjon. A szépet és a jót akarni kell, tenni kell érte és nem csak elvárni...