Ami talpon tart minket: a hűség és a megújulási képesség

Pásztor István elnökjelölti programbeszéde a VMSZ XVIII., tisztújító Közgyűlésén

Fotó: Herédi Krisztián

Idén, június 18-án 25 éves a Vajdasági Magyar Szövetség. Ahogy illik, meg is ünnepeljük. Szerényen, de büszkén. Egy negyedszázad nagy idő az ember életében is, hát még egy politikai párt, egy kisebbségi, magyar politikai párt életében. Itt.

Meggyőződésem, az tartott meg bennünket, hogy nem feledtük a célt, a feladatot, a küldetést és ezzel párhuzamosan megvolt, megőriztük, újrataláltuk, mikor – hogyan, az alkalmazkodási- és megújulási képességünket.

Nem elsősorban, nem kizárólag a jubileum miatt mondtam ezt ki, hanem azért, mert amikor a következő négy év programját fogalmazzuk meg, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, ami talpon tartott minket. A hűséget és a megújulási képességet. Mindkettő tetteket hordoz magában, munkát jelent, cselekvést.

Az előttünk álló négy évben sem lehet más a célunk, mint magyarként megmaradni és emberhez méltó módon becsületes munkából boldogulni a szülőföldünkön. Ez nem lózung, nem elcsépelt, nem lehet soha elcsépelt politikai frázis. Nem, mert ez itt tartást, visszavárást, visszahívást és idehívást jelent. Mindez munkát jelent, erőfeszítést, a körülmények jobbra fordítását. Sokunknak, sokaknak sok munkáját és kínlódását. Értelmes munkát.

És természetesen a szülőföldön megmaradás és boldogulás a gyerekeink és unokáink itthon tartását, hazahívását és haza várását is jelenti. Elsősorban ezt jelenti. Össze kell fognunk ennek érdekében. Sokkal többünknek, sokkal szorosabban. Nyíltan, nyilvánosan. Nem szégyen, nem szabad, hogy bárki is úgy élje meg. És mindegy, hogy az ő gyereke, unokája hol van, mikor és miért ment el, az összefogásban mindenkinek helye van. Szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, osztályfőnököknek, fiataloknak. Szemléletváltás is kell, a dolgok kibeszélése, az itthoni lehetőségek tárgyilagos, de igazságosabb mérlegelése és megítélése. És a szerb nyelv elsajátítása. Ha a kialakult helyzeten nem változtatunk, önmagunk rosszakaróivá válunk.

Lehetséges-e ez? Életszerű-e? Van-e benne realitás?

Hiszem, hogy lehetséges, életszerű, van benne realitás! Ha nem hinném, nem vállalkoznék arra, hogy az elkövetkező négy évben is az elnökötök, elnökük legyek. Csakis azért vállalkozom újabb négy évre, mert hiszek abban, hogy megcsinálható, meg akarom csinálni, veletek, önökkel akarom megcsinálni.

Hinni kell benne és nap mint nap tenni érte. Oda figyelni arra, amit bírálatként mondanak, de nem törődni a gúnyolódással, előre menni. Egymást biztatni, egymásnak segíteni, győzni akarni, közhangulatot alakítani, győzködni, meggyőzni. Együttműködni, becsületesen együttműködni.

Naivnak hangzik? Lehet, hogy azok készülékében van a hiba, akik naivnak hallják. Négy évvel ezelőtt nem tűnt naivnak sok minden abból, amit ma már úgy élünk meg, mint magától értetődőt?

Hja, dehát itt nem lehet, a balkáni körülmények, szokták mondani! Na igaz, azokkal nem tudunk mit kezdeni! Alkalmazkodunk!

Ahogy mondani szokás, ha nem lehet, ahogy akarom, úgy akarom, ahogy lehet!

Mint a szárazsággal, mint körülménnyel. Úgy küzdünk ellene, hogy kutat fúrunk, pumpát állítunk be, locsolunk. Igen! Macerás, dolgos, fogcsikorgatós, de legyőzi a körülményeket. Hányszor és hányszor tettük már meg, újra sikerülni fog. Mikor, ha most nem, amikor ilyen, ilyenné tettük a csillagok állását a politikai égbolton, amikor ilyen az érdekérvényesítő képességünk és ilyen az Anyaország segítő készsége?

Soha nem szakadhatunk el az emberektől, a közösség tagjaitól. Velük kell alakítanunk a lépéseink sorát, az ő érdekeiket a politika nyelvére fordítva, azt szolgálva. Nem vagyunk kevesen, de nem vagyunk sajnos olyan sokan sem, hogy ne ismerhessük egymást, egymás búját, baját, igényeit, szükségleteit, képességeit, készségeit. Egyéni, családi szinten.

A családok szintjére kell levinni a politizálást, el kell hagyni a közösségi platót, mint szemlélődési, feladat megfogalmazási szintet. Lejjebb kell menni, közelebb, csak igy vívhatjuk meg a harcot mindenkiért, egyenként, egymásért. Aztán majd abból szublimálható a közösségi. Ugyanúgy kell ülnünk a lóra, mint eddig, csak előtte meg kell fordítsuk meg a lovat!

Újra kell kovácsolni a közösségi egységet, rá kell lépni a fújtatóra, fel kell izzítani az anyagot, újra tömbbé kovácsolni. Nem a régi, klasszikus - politika, civilek, értelmiségiek- platformon, nem csak azon, nem elsősorban azon, az nem elég, mélyebbre hatolóan kell, az egyének, a családok, az élet szintjén.

Elemi érdekünk Szerbia felemelkedése és fejlődő, tekintélyes, tőkevonzó, polgári országgá válása.

Lehetséges, más nemzetiségű polgártársainkkal együtt megcsinálható. Ennek fontossága összeköt minket. Máshol se, ahol most jobb, nem önmagától vált azzá, nem máról holnapra. Gondolják meg, egy évtized alatt milyen utat futottak be a környezetünkben, nálunk most jobb állapotban levő országok, amelyek jóformán mindegyike mélyebbről indult, mint ahol mi vagyunk. Ha nekik sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne? Nem volt irányukba adakozóbb a Teremtő, nem is hiszem, hogy okosabban, talán nem is dolgosabbak, mint mi. Reménykedünk Szerbia EU-s csatlakozásának felgyorsulásában, könnyebbé válna a felzárkózásunk. Valljuk, hogy felkészültebbek vagyunk, mint ahogy azt a csatlakozási folyamat mutatja. Szerbia felemelkedése érdekében felelősséget, munkát és áldozatot voltunk és vagyunk készek vállalni, szerény erőnkhöz mérten, de erőnk feletti lelkiismeretességgel, odaadással és szorgalommal. Ez köztudott rólunk, azt szeretném, ha így is maradna.

Az Anyaország felemelkedése nemzeti érdek. Az egyetemleges nemzet részeként minden nemű teljesítményünkkel hozzá akarunk járulni a nemzet felemelkedéséhez, az állampolgársággal járó demokratikus jogainkat is gyakorolva. A Fidesz–KDNP-vel kialakult partnerségünk értékelvű, szilárd, részünkről megkérdőjelezhetetlen, bajtársi. Ez az álláspontunk elvi jellegű, minden előttünk levő helyzetre és csatára érvényes. Bárkivel, bármikor. Abban hiszünk, hogy a Nemzet felemelkedése csak úgy lehetséges, ha minden része ki veszi belőle a részét, teljesít, megfogalmazza saját elképzeléseit. Eddig is így tettük, ezután is ez a szándékunk. Ahogy eddig köszönettel vettük a támogatást és lelkiismeretesen használtuk fel, ezután is számítunk rá, a lehetőségekkel összhangban.

Őrömmel vesszük és támogatjuk Szerbia és Magyarország viszonyának stratégiai partnerséggé alakulását, bármit is jelentsen ez, mindent megteszünk a viszony kölcsönösen előnyös kibontakoztatása érdekében.

Legitimitásunk és politikai súlyunk, érdekérvényesítő erőnk megtartása létfontosságú.

Mondom ezt annak tudatában, hogy az előttünk levő négy évben rengeteg megmérettetés vár ránk. Számukat nem tudjuk, ez nálunk, mint tudjuk, nem olyan egyértelmű. De biztos, hogy minimum egy általános, minden szintre kiterjedő választás lesz jövőre, elnökválasztás, MNT - választás és magyarországi Országgyűlési választás három év múlva, az egy sűrű évnek ígérkezik, és itt van a sok helyi közösségi megmérettetés is, jóformán folyamatosan, hol – mikor. És a Demokles politikai kardjaként, ha volt neki ilyen, folyamatosan lecsapásra kész előrehozott parlamenti választás lehetősége.  Meg ki tudja, mi még!

Akárhogy is, minden megmérettetést komolyan véve, részt veszünk rajtuk. Továbbra is szilárd alapállásunk, hogy önállóan indulunk, úgy szerezve legitimitást, választások utáni koalíciós partnerségre törekedve a kölcsönös tisztelet, a megbecsülés és a közös érdekek megfogalmazása mentén, szolgálva, elfogadva, elfogadtatva.

Továbbra is az a szilárd meggyőződésünk, hogy vajdasági magyar érdeket csak magyar párt tud meg fogalmazni, képviselni és érvényre juttatni, sikerre vinni. Számarányunkból kiindulva, csak a többségi politikával szót értve, méltányosan megállapodva.

Az identitásmegőrzés örökös feladat. A törvényhozásban, a jogszabályok alkalmazásának folyamatában, az MNT munkájában. Eddig is becsülettel láttuk el, ezután is arra törekszünk. Részesei kívánunk lenni az oktatásra, művelődésre, tájékoztatásra és nyelvhasználatra vonatkozó koncepciók tervezeteinek kidolgozásában és megvalósításában, nem csak a Magyar Összefogás által, de közvetlenül is.

Közösen kell megfogalmaznunk, mi legyen az óvodák, elemi iskolai hálózat, középiskolák, egyetemi képzések terén, hol van szükség kollégiumra, milyen fejlesztések szükségesek az oktatás szintjének emelése érdekében, a tovább- és átképzés ügyében. Külön fontossággal bír a magyar nyelvű felsőfokú műszaki képzés, de azt se feledhetjük, a részarányos foglalkoztatás lehetőségének csak akkor tudunk megfelelni, ha jelentős fordulatot, lendületet vesz a jogász- és közgazdász képzés. Mindezt közösen kell eldöntenünk és megvalósítanunk. Ugyanez vonatkozik a másik három stratégiai területre is. Az MNT-vel való együttgondolkodás és együttműködés kulcsfontosságú, semmilyen akadályba nem ütközik, gördülékeny, igy is kell maradnia. Egy ügyet szolgálunk.

Sok megkezdett nagy volumenű állagmegőrző és modernizációs projektünk van, ütemterv szerinti, jó minőségű befejezésük nem lehet kérdéses. Szóltam róluk a beszámolómban. Újak tervezése is vagy már megtörtént, vagy folyamatos munka. Részét képezik az MNT 2018-as választási programjának, közös vállalás. Kiemelkedik közülük Aracs. Jó lenne, ha az előttünk álló négy évben sikerre vinnénk, megóvni, kialakítani, méltó módon közkinccsé tenni.

Ha már a projekteknél tartunk, nem MNT-hez kötődők, de legalább annyira fontosak az életminőség javítása céljából, biztosan lezárul az Y elágazás, a Népszínház, a Szeged – Szabadka vasútvonal, a Rábé – Kübekháza határátkelő, a szennyvíztisztítók kiépítése, azon leszünk sok helyen javítsunk az ivóvíz minőségén, közutakat újítsunk fel. Új lehetőséget jelent erre az a keret, ami a két Kormány közötti megállapodás eredménye. Kecsegtető a beláthatóvá vált fürdő fejlesztések sora is (Pacsér, Bácskossuthfalva, Topolya, Palics), új lehetőségeket nyitunk. Külön szeretném megemlíteni az előkészítés vége felé közeledő átfogó, nagy volumenű korház fejlesztések feladatát és lehetőségét. Ötven éve nem voltak ilyen fejlesztések, átalakítások Szabadkán, Zentán, Zomborban. Nem csak épületekről van szó, hanem gyógyászati eszközparkról is.

A határon átnyúló és egyéb EU-s és hazai pályázatokon való sikeres versenyfutás állandó, sikeresen teljesíthető feladat. Készülni kell rájuk, de sikerre vitelükhöz meg tudjuk teremteni a lobbi erőt, ahogy az eddig is volt.

A sportról is szólni kell, ha a tervekről beszélünk. Sportolás terén sok pótolni valónk van.  Mint köztudott, kialakult a topolyai labdarúgó akadémia, joggal lehetünk rá büszkék, anyaországi támogatással a mi emberünk csinálta. Csodájára járnak, van is miért. Hónapokon belül birkózó akadémia épül Kanizsán, az előkészületek gőzerővel haladnak. Elindult a gondolkodás egy vízilabdát és úszást szolgáló uszoda fejlesztésről Zentán, a meglévő asztalitenisz adottságok fejlesztéséről úgyszintén Zentán, hokit, rövidpályás gyorskorcsolyát és műkorcsolyát szolgáló jégcsarnok létrehozása Szabadkán, evező központ kialakítása Palicson és egy kézilabda központ kialakítása Adán. Rendszerben gondolkozunk, mindenkit bekapcsolva. Tíz – tizenöt iskolai tanuszoda kialakítása is lehetséges. Sok munkánk lesz.

Az egzisztenciális kérdések továbbra is magas prioritást kell élvezzenek.

A Prosperitatinak sok feladata lesz, az Anyaország Kormányának már most kijelölt támogatási kereteinek köszönve arra készülhetünk, jelentősen több forrás áll rendelkezésre az előttünk levő években, mint az előző három évben, habár az is Atlasz-hegy nagyságú volt. Jó tapasztalataink vannak, felkészültek vagyunk, határozott elképzelésekkel, tettre kész a vállalkozói rétegünk. A vállalkozóknak nem csak eszközök, technológiák kellenek, képeznünk is kell őket, mentorálási programot indítunk, sokat kell majd tenni a láncba kapcsolásuk érdekében.

Eddig a termékről beszéltem, most pár szót szeretnék szólni az üzemről, a gyárról, a Vajdasági Magyar Szövetségről!

Csak akkor tudunk eleget tenni a feladatnak, amit vázoltam, és valljuk be, nem kicsi, ha sokkal jobbak leszünk, mint ma. Hatékonyabbak, gyorsabbak, elkötelezettebbek, bátrabbak, ambiciózusabbak. Se acsarkodásnak, se betartásoknak, se dúlás-fúlásnak, kivagyiságnak nincs és nem lehet helye. Mindenkinek a rá eső munkát maradéktalanul, pontosan, a tökéletesre törekedve el kell látnia. Szolgálnunk kell. Építenünk a VMSZ tekintélyét, megbecsültségét, hangoztatnunk az eredményeinket, alakítani a közvéleményt. Szélesebbre kell nyitni az ablakokat, nem csak azért, hogy jobban hallatszódjon bentről a hangunk, mikor érvelünk, győzködünk, számot adunk, hanem azért is, hogy friss levegő jöjjön be. Igen, új erőket kell bevonnunk, tagosítanunk kell, embereket magunk közé kérni, szólítani. Tekintélyeseket, elkötelezetteket, tenni akarókat. Ebben sok helyen nem igazán vitézkedtünk, van mit pótolni, hozzá kell fogni. Higgyék el, sokan vannak, akik várják, hogy valaki megszólítsa őket, csatlakozni fognak. Felnőtt egy új nemzedék is, sokan képzettek is, felkészültek is, szólítsuk meg őket.

Van mire építeni az egészséges bizakodást, reménykedést. Ha mi nem tesszük meg, nincs, aki megtegye. Mi meg tudjuk tenni, van elképzelésünk, vannak eszközeink és az emberek vágyják az egészséges, megalapozott bizakodás lehetőségét, kapaszkodó kell nekik.

Én kész vagyok a fent vázolt alapállások elfogadása esetén a munkába belevágni, érzek magamban hozzá erőt, meg akarom csinálni, veletek, önökkel együtt. De legyetek hozzám becsületesek, csak akkor válasszatok meg, ha készek vagytok tűzön, vízen át követni és úgy harcolni és kiállni, ahogy én szoktam az ügyekért és valljuk be, értetek is. Itt lesz nemsoká a döntés pillanata. Ha megválasztotok, onnantól kezdve úgy veszem, megállapodtunk.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon