Áldozat nélkül nincs szeretet

Sok minden jelent meg napokban az interneten. Az összeesküvési elméletektől egész az Isten megvert minket kiírásokig, hiszen mindenki lát valami szörnyűséget a körülöttünk zajló eseményekben és ezt, miután idejük megengedi, posztolják is.

Sajnos nem csak az oktatás zajlik online, de mi magunk is többet vagyunk ebben a virtuális világban, mint a valós, természetes közegben. Főleg most, hogy többet vagyunk bezárva! Ettől függetlenül, mert hát ez is a modern világ hozta lehetőségek sokasága, hiszem, hogy így főleg a reményt kell erősíteni az emberekben, nem a kétségbeesést. Arra kell ügyelni, hogy a humorérzékünket ne veszítsük el. Ezért örülök a vicces posztoknak, főleg azokat igyekszem megosztani és erősíteni az emberekben a reményt. Nem gondolnám, hogy a mi korunk bűnösebb lenne, mint bármelyik másik korszak a történelemben. Jézus sem akkor lett emberré, amikor az emberek a legkevésbé voltak bűnösek. Tehát nem foghatjuk fel úgy a koronavírus-járványt, mint Isten büntetését. Véletlenül sem!

Annyira szép az észak-olaszországi katolikus pap története, aki egy fiatalabb ember javára lemondott a számára is életmentő lélegeztetőgépről, az önfeláldozás legszebb példáját mutatva ezzel. A szentek köztünk élnek, és misem bizonyítja jobban, mint ez a példa, hogy a szenté válás nem kiváltságosok privilégiuma, hanem minden ember kötelessége! A helyzet már is egy szentet szült. És hányat még, amiről nem is tudunk. Óriási hit és nagy-nagy kegyelem, hogy valaki ilyen döntésre legyen képes, mint ez az olasz katolikus pap. Hősiességben megmutatkozó életszentség. Mindnyájunknak erre kellene törekednünk. Azért ne rohanjuk ennyire előre, egyelőre, kisebb feladatokban kell helyt állnunk!

Persze a gazemberek is a bajban mutatják meg foguk fehérjét. A 21. század borzalmaiban is Jézus jelenik meg.

Ez az élethelyzet nagy lehetőség az emberi és az Istennel kialakult kapcsolatunk megújulásában. Valahol azt nyilatkozta valaki, hogy „nagyböjti lelkigyakorlatos lehetőség” ez a vírusos időszak. Isten szemével kellene megtanulnunk látni a mostani körülményeink közepette is. Nem könnyű, az erdőt sokszor a fától nem látjuk, de mégis! Elveszünk a problémáinkban, ahelyett hogy a lehetőségeket látnánk. Az egész éltünk egy rohanás, soha nincs időnk egymásra. Végre családjainkban össze vagyunk zárva, így kénytelenek vagyunk beszélgetni egymással. Ferenc pápa arra buzdít, hogy fogjunk össze és ezekben a csendes órákban imádkozzunk többet. Milyen szép lenne, ha ezt a családunkban is elkezdenénk. Tökéletes hittanóra lenne gyermekeinknek, ha szüleiket imádkozni látnák és tőlük tanulnák meg az alapimádságot. Ezer hittanóra nem pótolná azt!

Aki imádkozik, közelebb lesz a szeretet, a reménység forrásához és egymáshoz is.

Itt a lehetőség újra együtt imádkozni. Aztán meg előjönnek az eredeti, régi szerepek, amelyek annak idején maguktól értetődőek voltak. Keresztény értékekről beszéltünk eddig? Családközpontúságról? A politikai háttér megvolt hozzá, most rajtunk a sor, hogy éljük is meg azt. Az édesapa a család papja, aki vezeti az imádságot. A leghitelesebb az, ha nem a nagymama imádkozik a családfő pedig az okos telefonon játszik. A családfő, a férfi a családban vezesse az imádságot. Ezzel tanúságot tesz a gyermekei előtt, hogy hisz Istenben. Ezekre most megint lehetőség nyílik. Az édesanya a család szíve. Igen, jut is az eszembe, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe volt a napokban, pont szerdán. Kereken kilenc hónap Jézus születése előtt, a szeplőtelen fogantatás ünnepe. Tudtuk? Számomra ez az igazi nőnap. Ahogyan Isten megálmodta a nőt. Nem a cosmopita, globalizált, karrierista, önmagát megvalósítani akaró nőt látjuk ebben az ünnepben. A család szívét, a melegséget, szeretet iskolájának legfőbb forrását látjuk ebben a képben. Ezt a családban lehet gyönyörűen megélni. Éljük át, idézzük fel, gondolkodjunk el rajta, imádkozzuk át!

A járvány okozta helyzetben közelebb kerülhetünk egymáshoz, amikor Isten felé fordulunk. Egyedül csak rajtunk áll, hogy ebből a helyzetből tudunk-e meríteni, mert ha igen, jobban tudjuk majd egymást és Istent szeretni.

Az életünk élhető és szeretetteljesebb lehet. A generációk odafigyelhetnek egymásra: gondoskodhatunk az idősebbekről. Nagyon szép gesztus, ahogy civil szervezetek, politikai pártok, például a Vajdasági Magyar Szövetség is önkéntesekkel keresik fel az időseket és apró emberi gesztusokban mutatják meg nekik, hogy nincsenek egyedül. Sok egyéb alkalom is adódik, amely növeli bennünk a szeretet képességét ezekben a nehéz időkben is. 

Ha több ember kezd el figyelni Istenre, jobb lesz a világ. A hitünk éppen ezért nem magánügy. Személyes döntésen múlik, ám rögtön utána már közügy.

Ne felejtsük el, hogy áldozat nélkül nincs szeretet!

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek