Advent 2020-ban

Advent a karácsony előszobája, egy négy hetes periódus. Igazából meg pillanatok, hangulatok, egy szó megannyi érzéssel, emlékkel.

Az advent az évnek mindig az az időszaka, amikor minden egy picit jobb, minden egy picit egyszerűbb – legalábbis az emberi kapcsolatok terén. A várakozás izgalma ez, ahogy közeledünk a karácsonyhoz. Nekem a kedvenc időszakom az évben. Olyan érzés, mintha néhány hétig – csak mert karácsony lesz – megtörténhetne bármi, amit szeretnék.

Áldott időszak ez.

Milyen lesz az idei advent, milyen lesz az idei karácsony?

Bizonytalanságok, szétszakított családok, félelmek, elégedetlenségek, félbe maradt üzleti tervek, becsukott vendéglők... Pedig ilyenkor szoktak csak igazán jól esni a családi meghitt ebédek, üzleti vacsorák. Hamarosan itt (lenne) az ünnepi hajrá, lassan elragad minket a forgatag. Mégis van egy visszafogottság, bizonytalanság. Sőt, korlátozások, távolságok. Még a színes fények, hömpölygő tömeg, a megszokott, egyre több külső inger is kevesebb lett. Nem lesz az idén ünnep? Vagy csak a külsőségekből, a hamis csillogásból és pénzszórásból lesz kevesebb? Akárhogy is lesz, nagyon fontos figyelnünk a halk szóra, amit advent üzen. A karácsony bennünk történik meg, ehhez követnünk kell advent eredeti, igazi felszólítását.

Vigyázz magadra, csendesedj el, mert nagyobb eséllyel jut el hozzánk a karácsonyi csoda.

Az idei év különösen megtanított minket arra, hogy nincs minden fölött  hatalmunk, és gyakran az események nem a mi irányításunk alatt vannak, azonban van, amiről mi dönthetünk és hallgathatunk a tanácsra:

„Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre! Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban!”

Kell egy-egy este a családdal, közeli barátokkal...
Kell egy-egy este egy jó könyvvel, vagy zenével a csendben...
Kell egy kis béke bentre!

Igen, minden embernek van gondja, baja, de legalább most szakítsunk egy kis időt arra, hogy figyeljünk jobban egymásra. A kedvesség, egy mosoly, egy jó tanács gyógyít, erőt ad annak is, aki mondja és annak is, aki hallja.

Próbáljuk ki: sokkal izgalmasabban fest a világ, ha nem csak arra figyelünk, ami a szemünk előtt van, hanem arra is, ami nem látható.

Sokan csak a rossz oldalát látjuk az idei évnek, szeretnénk már letudni, vagy nem megtörténtté tenni. Én sem szeretném, ha sokszor megismétlődne, de egy pozitívumát felfedeztem, az pedig az, hogy lelassult körülöttem a világ. Túlságosan rohantunk. Túl gyorsan beszéltünk. Túl gyorsan gondolkodtunk, már ha gondolkodtunk! Az élet mellettünk rohant el, mert mi meggyőződéssel fontos ügyeket intéztünk úgy, hogy észre sem vettük, mit veszítünk. Ne engedjük, hogy a dolgok értelme vesszen el, ami miatt érdemes élni és küzdeni!

Nem figyelünk sem önmagunkra, sem egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen tervek megvalósításában, karrier építésében is vagyunk éppen. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra és élményre, az örömre és a bánatra egyaránt. Ha nem tesszük, egyszer csak arra ébredünk egy nap, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már nem tudjuk, mire gondol, merre jár, csak azt vesszük észre, hogy nincs velünk. Ha nem veszítjük el a ráfigyelés képességét, és tényleg végig hallgatjuk, hogy a másik mit gondol erről-arról, együtt megyünk tovább egymást megerősítve.

Legyen hát ez a néhány hét csönddel, meghallgatással, figyelemmel és örömmel teli. Az idei évben ez könnyebb lesz!

A helyzet hozta ezt magával. Ki tudja, miért?

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon