O tempora, o mores!

Ó idők, ó erkölcsök! (Marcus Tullius Cicero: Catilina ellen I.)

Anyósom szóvá tette, hogy manapság már a templomban sincsenek fejkendős, hosszú fekete szoknyás, görbe hátú öregasszonyok. Megnyugtattuk, ott is megtörtént a generációváltás. Mert hát ugye a Mama sem hord már fejkendőt.

Egyrészt.

A közegészségügy ugyan hagy maga után kívánnivalókat, de bizonyos betegségtünetek már nem olyan látványosak, mint anno... Másrészt. Változik a világ.

Nyár van, ám nem látni kispadon bandázó embereket a koraesti órákban sem városon, sem faluhelyen. Eltűntek a kispadok is.

DE!

Nincs az a facebook posztolás, amelyre tíz másodpercen belül ne jönne az első tetszésnyilvánítás – a lájk. Nemcsak az idők, de a kommunikációs csatornák is módosulnak. Már faluhelyen is a közösségi oldalra kerülnek fel az elhunytak, így a róluk illetve temetésükről sem a hirdetőtáblai gyászjelentés alapján, hanem a közösségi portálon tájékozódik a helyi érdeklődő, a médiafogyasztó – nem a kispadon. A gyereknek manapság már az a büntetés, ha kizavarják a szobájából, elveszik az okostelefonját, de már az is kész katasztrófa, ha a nagyszülőknél nincs wifi.

Generáció és stílusváltás zajlik folyamatosan.

Begyűrűzik a fogyasztói társadalom öngerjesztő folyamata, a pártpolitika manipulálható szavazópolgár-igénye, az olcsó munkaerő iránti kereslet. Gondoljuk el, micsoda politikai feszítőerőt jelenthetne, hogyha a kilencvenes évek óta folyamatosan elvándorló vajdasági magyarok mindegyike még most is itthon lenne. Tudom, a fanyalgók az éhenhaló munkanélküliség gondolatával tromfolnak majd erre a felvetésre. Viszont milyen tudás-, munkaerő-, tőke- és emberi utánpótlás távozott a jobb megélhetés reményében. Óriási erő-, vagyon- és emberáradat.

Velük még többre lennénk képesek a jelenlegi anyaországi támogatással.

Mondhatnánk csodára!

 

Ezért most csak a lehetetlen teljesül azonnal, a csodára sajnos egy kicsit várni kell. Kiegészíteném azzal, hogy tenni is kellene érte…

Addig pedig tartsuk elvándoroltjainkkal elhalványuló kapcsolatunkat a szülőfölddel a közösségi hálón. Csak az a baj, hogy az ott sütött torta se ne szebb, se nem jobb, mint az itthoni, a nagytata barackpálinkája pedig még mindig jobb bármelyik külföldi égetett gabonaszesztől. A csajok a „messziben” sem pisilnek kölnit, a német kispasik mindegyikének az apja sem gyártulajdonos, a pénzért meg mindenütt meg kell dolgozni.

Semmit sem adnak ingyen. A legrosszabb, amikor magadat, az elveidet adod el és adod fel.

 

Ez a mai világ, ezek a mai erkölcsök! – mondaná szónoklatában ma is Ciceró, mint ahogyan a drága nagymamák is elméláznak vasárnap délelőttönként templomaink padsoraiban…

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon