Vajdasági az egymilliomodik külhoni magyar állampolgár

Interjú a gunarasi Lajkó Miklóssal

2010. május 26-án fogadta el nagy többséggel a magyar országgyűlés a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A törvény megszavazása után hosszasan tapsoltak a képviselők. A tegnapi napon pedig letette állampolgársági esküjét az egymilliomodik külhoni magyar.

Lajkó Miklós és családja Gunarason élnek. A honosítási okiratot Áder János, Magyarország köztársasági elnöke adta át a Lajkó családnak a budapesti Sándor-palotában.

 

  • Hogyan töltik a mindennapokat?

Tanyán lakunk a feleségemmel és a két fiammal. A tanyát nagyapámtól örököltük.

Már két éve betonutunk is van. Elvirával 12 éve vagyunk házasok. Miklós fiúnk 9 éves, a gunarasi Dózsa György Általános Iskolába jár, a topolyai Zeneiskolában pedig hegedűlni tanul. Kristóf másfél éves. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozunk. Szarvasmarhákat tartunk.

Feleségem rengeteget segít a gazdaságban és neveli, törődik a gyerekeinkkel. Nélküle nem is lenne egységes a család.

 

  • Mikor igényelték a magyar állampolgárságot?

Már évekkel ezelőtt terveztük, hogy kérelmezni fogjuk a magyar állampolgárságot, de valahogy mindig elvesztünk a papírok útvesztőjében és ráhagytuk. Majd amikor a feleségem újra állapotos lett, akkor azért maradt annyiban a dolog. De sosem álltunk el attól, hogy mi is magyar állampolgárok legyünk.

Az állampolgársági kérelmünket Szabadkán adtuk át, május 4-én. Ekkor nem is sejtettük, hogy mi leszünk az egymilliomodik külhoni magyar állampolgárok. Most hétfőn telefonált dr. Babity János, főkonzul úr Szabadkáról, aki értesített minket minderről. El sem tudom mondani, hogy mennyire meglepődtünk. Kérdeztem, hogy a gyerekeket is vihetjük-e, és főkonzul úr mondta, hogy természetesen, az egész családot várják a Sándor-palotában. Rögtön elmondtam a feleségemnek, aki alig akarta elhinni, hogy mi történik velünk. Aztán meg csak pörögtek az események. Mintha nem is velünk történt volna.

 

  • Hogyan élték meg a szombati napot és azt a pillanatot, amikor letették a magyar állampolgársági esküt?

Szombaton a főkonzul úrral utaztunk Budapestre. Olyan fél három felé érkeztünk meg, volt egy kis időnk még szét is nézni a Sándor-palota környékén. A palota épülete csodálatos, minden nagyon szép volt. Megható volt a fogadás.

A könnyeimet sem tudtam már visszatartani akkor, amikor Áder János köztársasági elnök felolvasta az önéletrajzomat. Azt az önéletrajzomat olvasta fel, amit én magam írtam le kézzel, amikor átadtam a honosítási kérelmemet. Könnyes szemekkel álltunk ott a családommal.

Megható volt. Nagyon meghatódtam én is, a feleségem is.

Amikor letettük az esküt, az is felemelő érzés volt.

Az, hogy mostmár mi is magyar állampolgárok vagyunk, az erőt ad nekem és a családomnak. Erőt, hogy megmaradjunk itt, a kisebbségben. Én eddig is magyarnak tartottam magam, de ez megerősített benne, mert végre el vagyunk ismerve. De mindennek az érzelmi üzenete még ettől is többet jelent a számunkra.

Aztán a fogadáson Orbán Viktor miniszterelnök úrral, Áder János köztársasági elnökkel, Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével és Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével is beszélgethettünk. Orbán Viktor többször is mondta, hogy ha Vajdaságban jár, akkor ne lepődjünk meg, ha egyszer csak bekopogtat majd hozzánk. Én meg mondtam, hogy sok szeretettel várom, bármikor forduljon be, mindig lesz mivel megkínálnom.

    Most nagyon boldogok vagyunk. Úgy érezzük, hogy energiát kaptunk ahhoz, hogy tovább műveljük azokat a földeket, amiket az őseinktől örököltünk.

    És nem, még véletlenül sem fordult meg a fejünkben az, hogy elmenjünk innen Vajdaságból.

    A faluban pedig mindenki gratulál nekünk és büszkék arra, hogy Gunaras hírét messzire vittük.

    De hiszen mi mindig is ilyen kis összetartó közösség voltunk.

     

     

    Megosztás

    Google icon
    LinkedIn icon
    Pinterest icon
    Reddit icon
    e-mail icon