Dr. Halasi Szabolcs példája mindenki számára motiváló erővel bírhat. Elmondása szerint, egyetemi tanulmányait időre is befejezhette volna, mégis tévedés lenne azt hinni, hogy egyetemi évei alatt úgy élt, mint sokan mások – habár ő is részese volt a buliknak, de már egyetemi évei alatt dolgozott, sőt első gyermeke még az előtt megszületett, hogy beiratkozott volna a doktori képzésére. Kitartása meghozta az eredményeket.
- Testnevelést tanultál az egyetemi éveid alatt. A Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképő Kar docense vagy, valamint a Tartományi Felsőoktatási és Tudományos Kutatási Titkárság segédtitkára. A közéletben való szerepvállalásod a véletlennek köszönhető vagy tudatosan készültél erre a pályára?
– Nem terveztem a közéletben szerepet vállalni. Mindez nem volt tudatos döntés a részemről, de gyorsan tanulok. Az Újvidéki Egyetem Sport és Testnevelési Karán 15 évet töltöttem, de természetesen közben ledoktoráltam és elhelyezkedtem. Hosszú ideig edzősködtem, az UEFA A-licenszet is megszereztem. Szerettem a gyerekeket a labdarúgás alapjaira tanítani, edzeni őket. Mindemellett testnevelő tanárként dolgoztam közép-, majd általános iskolában is. Ezután helyezkedtem el a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon, Szabadkán. Ekkor szembesültem vele, hogy ha egyetemen dolgozol, oktatási szakmunkatársként, tanársegédként, akkor már valamilyen szinten a közélet részéve váltál. Szeretem az itteni munkámat is, ahol igazából már kész felnőttekkel foglalkozom, akik Vajdaság egész területéről érkeznek.
A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon 2010-ben kezdtem el dolgozni szakmunkatársként, 2012-ben pedig tanársegéddé váltam. Jelenleg, miután 2017-ben docenssé választottak, az MTTK munkájában tanári minősitésben veszek részt.
- Ha a dolgok mögé nézünk, mit jelent számodra a sport?
– Hetente háromszor futok, legalább 7-8 km-t edzésenként és úszok is. Kedden, csütörtökön és hétvégén szoktam futni. Amikor munka előtt futok, akkor reggel 4:45-kor ébredek. Miután lefutottam a napi adagomat, zuhanyzás és felfrissülés után indulok Újvidékre dolgozni. A sport számomra a mentális egyensúlyt biztosítja. Azokon a munkanapokon, melyeket futással indítok, sokkal kiegyensúlyozottabb, toleránsabb vagyok a munkatársaimmal, s ilyenkor nehezebben tudnak felbőszíteni.
– Sajnos, labdarúgó pályafutásomat korán be kellett fejeznem. Háromszor műtötték a térdemet, de azután is folyamatosak voltak a sérüléseim. Mindennek következményeként korán edzőnek álltam. Még 2004-ben, egyetemi alapképzésem ideje alatt szülőfalumban, Kishegyesen kezdtem, majd Szabadkára kerültem a Spartak utánpótlás csapatához. 2013-ban mondtam itt fel, hogy befejezzem doktori tanulmányaimat. Az edzői munkakör napi 4-5 órát vett el, hiszen napi kétszer tartottam edzést, délelőtt és délután a gyerekeknek, a tanítás mellett.
– Volt egy kis kitérőm edzőként. 2009-ben, 27 évesen Győrben vállaltam feladatot, felnőtt csapatnál. Dragoljub Bekvalac segédedzője voltam, tolmácsa és személyi asszisztense is egy személyben. Beki mindig azt mondta, ha sikert akarsz elérni, a nap 25 órájában fókuszálnod kell a focira. Abban az időben a Győri ETO FC NB1-es volt, azonban a magyar kupadöntőben a Budapest Honvéd jobbnak bizonyult csapatunknál és ez meg is határozta a további pályámat. Visszaköltöztem Szabadkára.
– 2014-ben az egyik kollégámmal elindítottuk Szabadkán az Active Kids Sportegyesületet is. Célja az óvodáskorú gyermekek játékos mozgásfejlesztése, amin keresztül megszeretettjük a fizikai aktivitást, és így már gyermekkorban szokássá válik a rendszeres testmozgás.
– Kezdetben alig volt az egyesületünkben pár gyermek, ma viszont több mint 60 óvodással foglalkozunk. Számos sikeres rendezvényt szerveztünk, ahol a gyermekek mellett a szülők is fizikailag aktívak voltak.
– Az MTTK-án is gondolunk a sportra, fizikai aktivitásra. Az egyetemisták zöme úgy érkezik hozzánk, hogy azelőtt nem jártak testnevelés órára. Szabadkán például van olyan középiskola, amely nem rendelkezik tornateremmel.
– Hallgatóink első éven választhatnak a kórus és a testnevelés között, de mivel a kórust vezető tanárnőnek megvannak az alapkritériumai, sokan jönnek testnevelésre. A tanító- és óvóképző programban elsőtől negyedik évfolyamig szerepel a testnevelés elméleti vagy gyakorlati formában. Emellett rengeteg fakultatív programot is kínálunk a hallgatóinknak, röplabda edzéseket és fitnesz programokat szervezünk.
– Az Ifjúságügyi és Sportminisztérium kezdeményezésére, a SOFA program keretében Szabadkán is több sportegyesülettel van megállapodása a minisztériumnak, így azok az egyetemisták, akik regisztrálnak ezen az online felületen, a felkínált sportolási lehetőségekkel élhetnek. Ennek köszönhetően hallgatóink Szabadkán is ingyen úszhatnak, asztaliteniszezhetnek, valamint edzőterembe is járhatnak.
- 2016 augusztusában választottak meg a Tartományi Felsőoktatási és Tudományos Kutatási Titkárság segédtitkári pozíciójára. Mekkora volt számodra ez a változás?
– Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom azt, hogy nagy falatot jelentett számomra is, hogy segédtitkárnak választottak. Ha azt kérdeznéd tőlem, hogy megérdemeltem-e, nem tudnék rá válaszolni, de az biztos, hogy keményen dolgozom. Természetesen nekem is időre volt szükségem, hogy átlássam a rendszert, hogy beletanuljak az új feladataimba. Sokszor maradtam bent munkaidő után is, hogy átnézzem a jelentéseket, hogy minden eshetőségre felkészüljek.
– De szeretem a kihívásokat és mindent megteszek annak érdekében, hogy azokkal meg is birkózzak. Annak köszönhetően, hogy a felsőoktatási titkárságon is dolgozom, sokkal jobban átlátom a felsőoktatás területét. Látom azt, hogy nagyon sok tennivaló van még ezen a területen. Rengeteg.
Így, közel két év távlatában úgy érzem, jó csapat alakult ki a titkárságon, amellyel folyamatosan dolgozunk a hallgatók, a tanárok és a felsőoktatási intézmények támogatásán.
- A vajdasági magyar felsőoktatásban dolgozók között nagy a megosztottság. Azok akik a Szabadkai Állami Egyetem mellett voltak, vitatják a nemrég munkáját megkezdett VM4K intézmény képzéseinek létjogosultságát. Mi erről a véleményed?
– Az MTTK is egy fiatal intézmény, hiszen 2016-ban ünnepeltük annak 10 éves fennállását. Ahogy mondani szokták az Európai Unióról is, az MTTK sem hibázik, hanem tanul. Ugyanezt gondolom a VM4K intézményéről is. A beindított képzések hiánypótló képzések, és ezek nagyon hasznosak, személy szerint kiváló kezdeményezésnek tartom őket. Egy tanító például elvégezhet gyógypedagógiai irányú továbbképzést is itt. Vajdaságban, főleg a magyar közösségekben pedig a gyógypedagógiai szakértelemre nagy igény mutatkozik.
A Szabadkai Állami Egyetem létrehozásának támogatása mögött mindössze néhány ember alkotta csoportosulás állt. A megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása után online kérdőív formájában keresték fel az egyetemi tanárokat/doktoranduszokat azzal a kérdéssel, hogy ha esetleg létrejönne a szabadkai székhelyű magyar nyelven (is) oktató állami alapítású egyetem, mármint a Szabadkai Állami Egyetem, átmennének-e oda tanítani. Sok magyar ajkú tanárral találkoztam és beszélgettem, és tudom, hogy a tanárok, tisztelet a kivételnek, nem olyan típusúak, akik bevállalnák a rizikót, azt, hogy a biztos egzisztenciát egy bizonytalanra cseréljék – itt a kinevezések megszerzésére gondolok. A tudományos utánpótlás terén pedig nem állunk jól Vajdaságban, sok tanárnak már nincs magyar tanársegédje. Azok, akik doktoranduszok és nem dolgoznak felőoktatási intézményben, még a doktorálás után is nehezen helyezkedhetnek el valamelyik állami alapítású karon vagy szakfőiskolán. Ezt az intézményben, az adott tantárgyon dolgozó tanárnak kell kiharcolnia. Az pedig, hogy valakit közvetlenül a doktorálása után „az utcáról” felvegyenek, szakmai tapasztalat nélkül egy újonnan induló felsőoktatási intézménybe és megkapja a tanári kinevezést, hiú ábránd. A tanári kinevezésre pedig szükség van az akkreditációnál. A Szabadkai Állami Egyetem létrehozására nem volt meg a kapacitás.
Ennek az egyetemnek a létrehozása korábban volt csak téma. Amióta a titkárságon dolgozom, ezen kezdeményes semmilyen formában nem lett eljuttatva az asztalunkra.
- Mindamellett, hogy rendszeresen sportolsz, egyetemen oktatsz, segédtitkárként is dolgozol, családapaként is megállod a helyed. Gondolom, nem könnyű összeegyeztetni a mindennapi kihívásokat a családi teendőkkel, kötelezettségekkel. Mégis, hogy csinálod?
– Feleségem is az oktatásban dolgozik, így nálunk minden az oktatás, nevelés körül forog. Kislányunk 8, kisfiúnk pedig 6 éves. A mindennapi feladatok elvégzése szigorú időbeosztást követel, hiszen nehéz mindent összeegyeztetni. Amíg én a karrieremet építem és a tudomány területén is tevékenykedem, addig a feleségemnek kell megküzdenie a mindennapi dolgokkal, amiért mérhetetlenül hálás vagyok neki. Fontos számomra a támogatása, ami nélkül el sem vállaltam volna a segédtitkári pozíciót. Hát, igazából így csinálom. Vagyis így csináljuk.
Megosztás
