Nem csak fociról és politikáról

Dr. Halasi Szabolcs példája mindenki számára motiváló erővel bírhat. Elmondása szerint, egyetemi tanulmányait időre is befejezhette volna, mégis tévedés lenne azt hinni, hogy egyetemi évei alatt úgy élt, mint sokan mások – habár ő is részese volt a buliknak, de már egyetemi évei alatt dolgozott, sőt első gyermeke még az előtt megszületett, hogy beiratkozott volna a doktori képzésére. Kitartása meghozta az eredményeket. 

• Testnevelést tanultál az egyetemi éveid alatt. A Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképő Kar docense vagy, valamint  a Tartományi Felsőoktatási és Tudományos Kutatási Titkárság segédtitkára. A közéletben való szerepvállalásod a véletlennek köszönhető vagy tudatosan készültél erre a pályára?

– Nem terveztem a közéletben szerepet vállalni. Mindez nem volt tudatos döntés a részemről, de gyorsan tanulok. Az Újvidéki Egyetem Sport és Testnevelési Karán 15 évet töltöttem, de természetesen közben ledoktoráltam és elhelyezkedtem. Hosszú ideig edzősködtem, az UEFA A-licenszet is megszereztem. Szerettem a gyerekeket a labdarúgás alapjaira tanítani, edzeni őket. Mindemellett testnevelő tanárként dolgoztam közép-, majd általános iskolában is. Ezután helyezkedtem el a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon, Szabadkán. Ekkor szembesültem vele, hogy ha egyetemen dolgozol, oktatási szakmunkatársként, tanársegédként, akkor már valamilyen szinten a közélet részéve váltál. Szeretem az itteni munkámat is, ahol igazából már kész felnőttekkel foglalkozom, akik Vajdaság egész területéről érkeznek.

A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon 2010-ben kezdtem el dolgozni szakmunkatársként, 2012-ben pedig tanársegéddé váltam. Jelenleg, miután 2017-ben docenssé választottak, az MTTK munkájában tanári minősitésben veszek részt.

• Ha a dolgok mögé nézünk, mit jelent számodra a sport?

– Hetente háromszor futok, legalább 7-8 km-t edzésenként és úszok is. Kedden, csütörtökön és hétvégén szoktam futni. Amikor munka előtt futok, akkor reggel 4:45-kor ébredek. Miután lefutottam a napi adagomat, zuhanyzás és felfrissülés után indulok Újvidékre dolgozni. A sport számomra a mentális egyensúlyt biztosítja. Azokon a munkanapokon, melyeket futással indítok, sokkal kiegyensúlyozottabb, toleránsabb vagyok a munkatársaimmal, s ilyenkor nehezebben tudnak felbőszíteni.

– Sajnos, labdarúgó pályafutásomat korán be kellett fejeznem. Háromszor műtötték a térdemet, de azután is folyamatosak voltak a sérüléseim. Mindennek következményeként korán edzőnek álltam. Még 2004-ben, egyetemi alapképzésem ideje alatt szülőfalumban, Kishegyesen kezdtem, majd Szabadkára kerültem a Spartak utánpótlás csapatához. 2013-ban mondtam itt fel, hogy befejezzem doktori tanulmányaimat. Az edzői munkakör napi 4-5 órát vett el, hiszen napi kétszer tartottam edzést, délelőtt és délután a gyerekeknek, a tanítás mellett.

– Volt egy kis kitérőm edzőként. 2009-ben, 27 évesen Győrben vállaltam feladatot, felnőtt csapatnál. Dragoljub Bekvalac segédedzője voltam, tolmácsa és személyi asszisztense is egy személyben. Beki mindig azt mondta, ha sikert akarsz elérni, a nap 25 órájában fókuszálnod kell a focira. Abban az időben a Győri ETO FC NB1-es volt, azonban a magyar kupadöntőben a Budapest Honvéd jobbnak bizonyult csapatunknál és ez meg is határozta a további pályámat. Visszaköltöztem Szabadkára.

– 2014-ben az egyik kollégámmal elindítottuk Szabadkán az Active Kids Sportegyesületet is. Célja az óvodáskorú gyermekek játékos mozgásfejlesztése, amin keresztül megszeretettjük a fizikai aktivitást, és így már gyermekkorban szokássá válik a rendszeres testmozgás.

– Kezdetben alig volt az egyesületünkben pár gyermek, ma viszont több mint 60 óvodással foglalkozunk. Számos sikeres rendezvényt szerveztünk, ahol a gyermekek mellett a szülők is fizikailag aktívak voltak.

– Az MTTK-án is gondolunk a sportra, fizikai aktivitásra. Az egyetemisták zöme úgy érkezik hozzánk, hogy azelőtt nem jártak testnevelés órára. Szabadkán például van olyan középiskola, amely nem rendelkezik tornateremmel.

– Hallgatóink első éven választhatnak a kórus és a testnevelés között, de mivel a kórust vezető tanárnőnek megvannak az alapkritériumai, sokan jönnek testnevelésre. A tanító- és óvóképző programban elsőtől negyedik évfolyamig szerepel a testnevelés elméleti vagy gyakorlati formában. Emellett rengeteg fakultatív programot is kínálunk a hallgatóinknak, röplabda edzéseket és fitnesz programokat szervezünk.

– Az Ifjúságügyi és Sportminisztérium kezdeményezésére, a SOFA program keretében Szabadkán is több sportegyesülettel van megállapodása a minisztériumnak, így azok az egyetemisták, akik regisztrálnak ezen az online felületen, a felkínált sportolási lehetőségekkel élhetnek. Ennek köszönhetően hallgatóink Szabadkán is ingyen úszhatnak, asztaliteniszezhetnek, valamint edzőterembe is járhatnak.

• 2016 augusztusában választottak meg a Tartományi Felsőoktatási és Tudományos Kutatási Titkárság segédtitkári pozíciójára. Mekkora volt számodra ez a változás?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom azt, hogy nagy falatot jelentett számomra is, hogy segédtitkárnak választottak. Ha azt kérdeznéd tőlem, hogy megérdemeltem-e, nem tudnék rá válaszolni, de az biztos, hogy keményen dolgozom. Természetesen nekem is időre volt szükségem, hogy átlássam a rendszert, hogy beletanuljak az új feladataimba. Sokszor maradtam bent munkaidő után is, hogy átnézzem a jelentéseket, hogy minden eshetőségre felkészüljek.

– De szeretem a kihívásokat és mindent megteszek annak érdekében, hogy azokkal meg is birkózzak. Annak köszönhetően, hogy a felsőoktatási titkárságon is dolgozom, sokkal jobban átlátom a felsőoktatás területét. Látom azt, hogy nagyon sok tennivaló van még ezen a területen. Rengeteg.

Így, közel két év távlatában úgy érzem,  jó csapat alakult ki a titkárságon, amellyel folyamatosan dolgozunk a hallgatók, a tanárok és a felsőoktatási intézmények támogatásán.

•  A vajdasági magyar felsőoktatásban dolgozók között nagy a megosztottság. Azok akik a Szabadkai Állami Egyetem mellett voltak, vitatják a nemrég munkáját megkezdett VM4K intézmény képzéseinek létjogosultságát. Mi erről a véleményed?

– Az MTTK is egy fiatal intézmény, hiszen 2016-ban ünnepeltük annak 10 éves fennállását. Ahogy mondani szokták az Európai Unióról is, az MTTK sem hibázik, hanem tanul. Ugyanezt gondolom a VM4K intézményéről is. A beindított képzések hiánypótló képzések, és ezek nagyon hasznosak, személy szerint kiváló kezdeményezésnek tartom őket. Egy tanító például elvégezhet gyógypedagógiai irányú továbbképzést is itt. Vajdaságban, főleg a magyar közösségekben pedig a gyógypedagógiai szakértelemre nagy igény mutatkozik.

A Szabadkai Állami Egyetem létrehozásának támogatása mögött mindössze néhány ember alkotta csoportosulás állt. A megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása után online kérdőív formájában keresték fel az egyetemi tanárokat/doktoranduszokat azzal a kérdéssel, hogy ha esetleg létrejönne a szabadkai székhelyű magyar nyelven (is) oktató állami alapítású egyetem, mármint a Szabadkai Állami Egyetem, átmennének-e oda tanítani. Sok magyar ajkú tanárral találkoztam és beszélgettem, és tudom, hogy a tanárok, tisztelet a kivételnek, nem olyan típusúak, akik bevállalnák a rizikót, azt, hogy a biztos egzisztenciát egy bizonytalanra cseréljék – itt a kinevezések megszerzésére gondolok. A tudományos utánpótlás terén pedig nem állunk jól Vajdaságban, sok tanárnak már nincs magyar tanársegédje. Azok, akik doktoranduszok és nem dolgoznak felőoktatási intézményben, még a doktorálás után is nehezen helyezkedhetnek el valamelyik állami alapítású karon vagy szakfőiskolán. Ezt az intézményben, az adott tantárgyon dolgozó tanárnak kell kiharcolnia. Az pedig, hogy valakit közvetlenül a doktorálása után „az utcáról” felvegyenek, szakmai tapasztalat nélkül egy újonnan induló felsőoktatási intézménybe és megkapja a tanári kinevezést, hiú ábránd. A tanári kinevezésre pedig szükség van az akkreditációnál. A Szabadkai Állami Egyetem létrehozására nem volt meg a kapacitás.

Ennek az egyetemnek a létrehozása korábban volt csak téma. Amióta a titkárságon dolgozom, ezen kezdeményes semmilyen formában nem lett eljuttatva az asztalunkra.

• Mindamellett, hogy rendszeresen sportolsz, egyetemen oktatsz, segédtitkárként is dolgozol, családapaként is megállod a helyed. Gondolom, nem könnyű összeegyeztetni a mindennapi kihívásokat a családi teendőkkel, kötelezettségekkel. Mégis, hogy csinálod?

– Feleségem is az oktatásban dolgozik, így nálunk minden az oktatás, nevelés körül forog. Kislányunk 8, kisfiúnk pedig 6 éves. A mindennapi feladatok elvégzése szigorú időbeosztást követel, hiszen nehéz mindent összeegyeztetni. Amíg én a karrieremet építem és a tudomány területén is tevékenykedem, addig a feleségemnek kell megküzdenie a mindennapi dolgokkal, amiért mérhetetlenül hálás vagyok neki. Fontos számomra a támogatása, ami nélkül el sem vállaltam volna a segédtitkári pozíciót. Hát, igazából így csinálom. Vagyis így csináljuk.