A klasszikus liberális eszmék elkorcsosultak, de ne legyünk naivak, még állnak az ultraliberális bástyák

Interjú dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal

hirma.hu

Ifj. dr. Lomnici Zoltán 1980-ban született, a Karinthy Frigyes két tanítási nyelvű gimnázium elvégzését követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatta és fejezte be jogi tanulmányait summa cum laude minősítéssel. Emellett Salzburgban, Bécsben, valamint az Université Paris Sorbonne-on vett részt jogi, illetve közigazgatási képzésben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2008-ban egyetemi adjunktusi kinevezést kapott, tanított a Károli Gáspár Református Egyetemen, emellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Közigazgatási Jogi Tanszéken, valamint az Alkotmányjogi Tanszéken. 2007-ben jogi szakvizsgát szerzett, jelenleg is ügyvédi tevékenységet folytat. Több szakmai szervezet tagja, 2004 óta rendszeresen publikál, több monográfia szerzője, illetve társzerzője. 2013-ban tudományos fokozatott szerzett a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán. A Civil Összefogás Fórum szóvivője.  

Arról kérdeztük, miképpen látja az egykor megálmodott és jelenleg így működő Európai Uniót, azon belül a magyar nemzet, a vajdasági magyar közösség helyzetét.

 

  • Véleménye szerint, ha egy egyesület, civil szervezet politikai tevékenységet végez, akkor arról, függetlenül attól, miként definiálja önmagát, állíthatjuk-e, hogy párt? 

– Magyarországon, de Európa több államában alapításában nem feltétlenül, de működését tekintve éles határvonal van a civil szervezetek és a pártok között. Az már más kérdés, ha egyes – különösen külföldről finanszírozott – egyesületek, alapítványok burkoltan politikai nyomásgyakorlást fejtenek ki.

  • A politikai tőke kovácsolásához miért öltenek civil gúnyát Ön szerint?

Ez egy érdekes kérdés.

Számos oka lehet a civil köntösnek, így a „civilség” pozitív társadalmi megítélése, az egyszerűbb működés és finanszírozhatóság is.

A jogvédő, a segélyszervezet, a humanitárius aktivista kifejezések egyébként rendkívüli módon alkalmasak a mögöttes tartalom elfedésére, hiszen az emberek szociális érzékenységére apellálnak.

  • A politikai retorikák értelmében a liberalizmus fogalma az ellenzékiséggel azonosult, és ma, elszigetelt csoportokon és szellemi műhelyeken kívül, akik előszeretettel oktatnak ki mindenkit, igazából nincs olyan politikai erő, amely ezt a gondolatot felvállalná. Egyetért-e ezzel és ha igen, Ön szerint miért alakult így?

A Kossuthoz vagy Deákhoz köthető haladó nemzeti liberalizmus nálunk is jelentős átalakuláson esett át, sajnos negatív értelemben. Nem véletlen az SZDSZ, mint párt Hindenburg szerű zuhanása és megsemmisülése.

Az Unióban is jellemzően csekély képviselettel rendelkeznek a posztmodern liberálisok, mind tagországi (Németország), mind uniós (Európa Parlament) szinten. Az okok leginkább a mondanivaló kiüresedésében, a klasszikus liberális eszmék elkorcsosulásában, a szabadság helyett a szabadosság előretolásában állhat. De ne legyünk naivak, a main stream média és az un. establishment politikai gondolkodás még mindig erős ultraliberális bástyának számítanak.

  • Európa nagy kihívások előtt áll – egy, másfél éve ez még reális gondolat volt, ma inkább azt kell mondanunk, nagy bajban van a brüsszeli politikai elit. Ön hogyan látja, miként jutottak ebbe a helyzetbe? Miért a tétlenkedés, a nyilvánvaló történésekkel való szembenézés és egyenes beszéd, cselekvés helyett ez a politika, aminek már semmi köze a valósághoz?

A kérdést átfogó jellege miatt nehéz röviden megválaszolni. A Robert Schumann által megálmodott Európa végnapjait éli, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem transzformálódik, nem esik át radikális változáson az öreg kontinens politikai és gazdasági  kényszerközössége. Most még a magyarok is inkább EU pártiak, de ez gyorsan változhat. A mini-Schengen, a határok visszaállítása, a kétsebességes Európa felerősödése erodálhatja a népszerűséget. 

Az Európai Unió vezetői nem tudták megakadályozni az elmúlt évtizedek legsúlyosabb válságait, – értve ez alatt a Brexitet, a tömeges migrációval megjelenő terrort, vagy éppen a mediterrán térség gazdasági recesszióját – azonban a felelős konzekvenciát nem vonták le.

Így ahelyett, hogy a józan ész parancsait követnék, védekezésképpen azokat a tagállamokat büntetik, akik nem hajlandóak úgy táncolni, ahogy Brüsszelben fütyülnek.

A brit referendum jó példa arra, hogy ezt a felelőtlen uniós ámokfutást egészséges nemzetek hogyan jutalmazzák.

  • Ebből az következik, hogy a brüsszeli (senki által meg nem választott) politikusokat nem érdeklik saját állampolgáraik? Akkor mi érdekli őket?

Az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek tulajdonítják azt a mondást, hogy nem a választók érdekeire, hanem egy politikai ideára kell egy vezetőnek elsősorban koncentrálni. Ezt a felfogást én úgy ismertem egy professzor szájából, hogy jó hely az egyetem, csupán hallgatók ne lennének. Természetesen ez a szemléletmód sokáig nem tartható, ezt számos történelmi példa igazolja.

  • A Nyugat- Balkán stabilitásának fontos eleme a régiós együttműködés, ugyanakkor Szerbia uniós integrációja, amely kérdésben nem kerülhető meg Magyarország helyzete, a Kelet-Európaként definiálható vagy Kelet-Közép-Európaként is értelmezhető országok politikai állásfoglalása, ami igen határozottan a nemzeti politikát, az országok biztonságát, a nemzeti és alkotmányos identitást helyezi a középpontba a brüsszeli demokraták elefántcsonttorony-nézőpontjával, ami semmilyen módon nem foglalkozik a valós problémákkal. Ön szerint a kommunista diktatúrák tapasztalata és az a történelmi tapasztalat, amelyben ez a régió sokszor volt a ,,nagyok" játékszere, eredményezhet-e változást az összeurópai politikai színtéren?

A Kelet-Közép-Európa régió erősödése a magyar emberek vitális érdeke az anyaországban és külhonban is. Számos gyümölcsét láthatjuk a regionális együttműködésnek és jól érzékelhető a V4-ek sikeres közös fellépése több alapvető uniós kérdés vonatkozásában.

A biztonság prioritásként történő kezelése, a nemzetállami szuverenitás erősítésének fontossága, a sikeres gazdasági és politikai együttműködés mind olyan kérdések, amelyek ugyanolyan fontosak Szerbia és Magyarország számára.

  • Miként vélekedik arról a vajdasági magyar politikai álláspontról, amit a Vajdasági Magyar Szövetség képvisel, a magyar Kormány stratégiai partnereként és a szerbiai hatalmi többség részeként? 

– Személyes tapasztalom szerint a VMSZ a vajdasági magyarság képviseletét felsőfokon látja el, szervezi a közösséget, jó kapcsolatokat ápol mind a világi, mind az egyházi elöljárókkal, nem mellesleg politikai fronton is rendkívül sikeres. Anyaországi magyarként pedig külön büszke vagyok arra, hogy tavaly augusztus 20-án Pásztor István elnök úrral közösen szeghettem meg az új kenyeret Szent István királyunk ünnepén.

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon