,,Képzeld, Vajdaságban maradok" – Petőfi Sándor Program

Interjú Szabó Nórával

Szabó Nóra szekszárdi születésű, aki Szegeden végzett történem és művelődésszervezés  szakon. A Petőfi Sándor Program előtt Szegeden dolgozott egy általános iskolában napközis pedagógusként, de több mint három évet Kiskunhalason múzeumpedagógusként is tevékenykedett.

  • Mi késztetett arra, hogy jelentkezz a Petőfi Sándor Programra?

– A programról az akkori kolléganőmtől hallottam, ő hívta fel a figyelmemet rá. Azt mondta, hogy a kiírás sokban passzol rám, és hogy próbáljam meg. Amikor elolvastam a pályázatot, miszerint a határon túli magyarok identitásának az erősítése a lényeg, azonnal megtaláltam magam a programban. Néptánccal is évekig foglalkoztam és imádok kreatív munkában részt venni. Annyira érezhető volt, hogy ez a program nekem való, hogy el sem tudom mondani. Egy újabb kihívásnak éreztem, hiszen nem sokkal a kiírást megelőzően két évig egy roma projekten is dolgoztam, ahol cigány gyerekekkel foglalkoztam.

A program 9 hónapig tart. 2016 februárjában adtam be a pályázatom. A személyes interjúra 800 embert hívtak be, amiből 50 embert választottak ki.  Én 2016 szeptemberében kerültem Vajdaságba.

Amikor beadtam a pályázatom, három célországot kellett megjelölni. Elsőként Szerbiát írtam be, majd Romániát és végül Szlovákiát.

A lutri az egészben az, hogy ha fel is vesznek a programra, nem biztos, hogy abba az országba küldenek, amely a kívánságlistádon szerepel.

És hidd el, ez több emberrel így volt. Nekem akkora mákom volt, hogy Vajdaságba kerültem, hogy el sem tudtam hinni.

Mivel 12 éve néptáncolok, a néptáncnak köszönhetően nagyon sok vajdasági barátom is van, főleg zentaiak. Valójában személyes indíttatásból is döntöttem Vajdaság mellett. Nagyon szimpatikusak az itteni emberek, más a mentalitásuk, ami nekem nagyon tetszik.

  • Vajdaságon belül a települést te választhattad ki vagy előre meghatározott kritériumok alapján soroltak valamely településhez? Kinek a szárnyai alá kerültél?

– Arról fogalmam sem volt, hogy Vajdaságon belül hova kerülök. 2016 szeptemberétől a fogadószervezetünkben, a Magyar Nemzeti Tanácsban töltöttünk mi négyen, akik a programnak köszönhetően Vajdaságba kerültünk, egy hónapot. Ebben az egy hónapban körbejártuk a szórványtelepüléseket és igyekeztünk megismerkedni az itteni kulturális élettel.

Majd a saját kompetenciánknak megfelelően egy-egy szórványközponthoz soroltak minket – így kerültem akkor Temerinbe, de ehhez hozzácsatolták még Maradékot is, ahova hetente kétszer legalább elutaztam. Az Európai Kollégiumban volt a szállásom.

Maradékon az általános iskolások foglalkoztatásában, oktatásában vettem részt. Nyelvművelő és énekórákat tartottam, de kézműves foglalkozásokat is vezettem. Mivel nem beszélek szerbül, a magyar nyelvet próbáltam a kisdiákoknál erősíteni. Ez mellett a református óvoda munkájába is bekapcsolódtam. Természetesen néptáncot is oktattam és a könyvek katalogizálásában is részt vettem, mivel több ezer könyvadomány érkezett.

Temerinben is igyekeztem hasznosan tölteni az időmet, hiszen az ottani kulturális életből mindvégig kivettem a részem. A Kertbarátkörbe jártam be,  kulturális rendezvényeket kísértem, fényképeztem, vagy épp borkóstolónál segítkeztem, de a munkám érdemi részét főleg Maradékon végeztem.

  • Miután lejárt a program futamideje, te újra megpályáztad a Petőfi Sándor Programot. Hitted volna akkor, hogy ismét Vajdaságba kerülsz?

Akkor azt mondták, nem lehet ugyanazt az országot újra megjelölni, ahol már egyszer voltunk, emiatt első helyre beírtam Romániát.  Azonban, amikor behívtak a személyes interjúra, korrekt szerettem volna lenni és elmondtam, hogy ugyanoda szeretnék visszamenni, tehát Vajdaságba. A kilenc hónap alatt elkezdtem felépíteni valamit, és úgy éreztem, hogy akkor van a munkámnak gyümölcse és értelme, ha ezt a munkát folytathatom.

Nagyon megértőek voltak és úgy látszik, sok pozitív visszajelzést is hallottak rólam és az Államtitkárság rábólintott a kérésemre.

Azt tudni kell, hogy két évet lehet egymás után megpályázni, majd öt évig szüneteltetni kell a programot, és csak ennek az időnek az elmúlásával lehet újra pályázatot beadni.

2017 szeptemberében kezdődött meg a második turnusom és most csak Szerémségben vagyok. A maradéki parókián lakok, fent az emeleten, ami gyönyörűen fel van újítva. Maradékon továbbra is az óvodai, iskolai, könyvtári teendőkből veszem ki a részem, segítem az itteni néptánc és vegyes kórus munkáját. Indítottam egy kézimunkaszakkört is. Satrincán és Nyékincén szintén néptáncot tanítok.

Nem mondom azt, hogy könnyű dolgom lenne, hiszen említettem már, hogy nem beszélem a szerb nyelvet, és közös nyelv nélkül nehezen lehet közösséget építeni, mert mondjuk egy poént sem tudok elsütni, de kézzel-lábbal igyekszem. És ezt lehet akár szó szerint is érteni. Azonban szoktam segítséget kapni, hiszen mindig van a közelben valaki, aki segít a fordításban.

Maradékon, miután az óvoda óvónő nélkül maradt, én ugrottam be helyette.

  • Milyen képet kaptál a vajdasági magyar szórványról?

– Nagyon nagy a küzdés. Nem egyszerű és néha szélmalomharcnak is tünhet az a borzalmas nagy küzdés a magyarság fenntartásáért. Akiknek a családja, a felmenői magyarok, ők valóban húznak a magyarság felé, és ott meg is van ez a törekvés a fennmaradásért. Ők tényleg akarják azt, hogy a gyermekük magyarul írjon, olvasson, énekeljen. Egyszerűen csodálom őket, hogy mennyi erejük van. Igazi harcosok.

Azonban azt is el kell mondanom, hogy a vajdasági magyarok sokkal temperamentumosabbak, a szó jó értelmében, mint a magyarországi magyarok.

Nagyobb virtussal élnek.

Ittlétem alatt rengeteg barátot szereztem. Az óvónővel, akivel együtt dolgoztam, olyan jó barátok lettünk, amilyen barátság nem terem minden fán.

  •  Miután lejár a program, milyen terveid vannak?

– Képzeld, Vajdaságban maradok! – nevet. Még a néptáncnak köszönhetem, hogy megtaláltam azt a zentai fiút, akivel az elmúlt hónapok folyamán közelebb kerültünk egymáshoz. Most úgy néz ki a helyzet, hogy a program lejártával össze fogunk költözni Zentán. Izgatott vagyok, de nagyon örülök neki.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

...elszaladni úgysem tudsz, a sarat hiába rugdosod. Attól, hogy bőrig áztál, ne várd, hogy bárki is meghatódjon. A szépet és a jót akarni kell, tenni kell érte és nem csak elvárni...