Felsőoktatás és Prosperitati: a régió fejlődésének valós lehetőségeiről

Interjú Prof. Dr. Nagy Imrével

Ótos András

Dr. Nagy Imre PhD rendes egyetemi tanár 1954-ben született Újvidéken. Az Újvidéki Egyetem Földrajz Tanszékén diplomázott 1978-ban. A magisztériumi értekezését 1983-ban védte meg és féléves ösztöndíjjal részt vett az ELTE Regionális Földrajzi Tanszékének szakmai továbbképzésén (Vajdaság környezetgazdálkodási problémáinak megoldási lehetőségei) is. Doktori disszertációját pedig 1990-ben védte meg a Belgrádi Egyetem Földrajzi Karán.  

2010-től, rendes egyetemi tanári kinevezését követően az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matemtikai Kar Földrajzi Intézetében egyetemi tanárként dolgozik.  Az EU regionális politikája és a Városi rendszerek ökológiája tárgyakat, valamint más szaktantárgyakat oktat. A Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Karának részmunkaidős tanáraként a Környezetgazdaságtan és az EU környezetpolitikája elnevezésű tárgyak felelőse.

Eddig közel 180 tudományos értekezése jelent meg magyar, szerb és angol nyelven és számos tudományos szakelőadást tartott Magyarországon és Szerbián kívül az USA-ban, Kínában, Indiában, Egyiptomban és a Kelet-Közép Európai államokban.

Kutatott szakterületei a regionális politika, környezetpolitika, a határon átnyúló együtműködés földrajza és a városi területek környezetvédelme.

A Magyar Tudományos Akadémia, Regionális Kutatások Központja, Alföldi Tudományos Kutatóintézetének tudományos munkatársa  Szolnokon, majd ugyanezen intézmény Békéscsabai Osztályán tudományos főmunkatársként, 2002–2009 között tudományos osztályvezetőként dolgozik. 2009 és 2011 között az intézmény Kecskeméti Osztályának munkatársa.

Pásztor István felkérésére a Vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája szerkesztője.

A magyarországi Oktatási Minisztérium 2002-ben Treffort Ágoston díjjal tüntette ki.

  • Ön, mint egyetemi tanár, aki nemcsak az Újvidéki Egyetemen, hanem több magyarországi egyetemen is tanít, mely különbségeket emelné ki a két felsőoktatási rendszer között?

 

Sok apró eltérés tapasztalható, ami nem biztos, hogy lényegbe vágó dolog. Ami viszont az alapfokú és mester-képzést követő diplomázást illeti, elmondható, hogy a magyarországi egyetemek hallgatóinak komolyabb felkészülésen kell, hogy túllépjenek mielőtt diplomázhatnak. 

Az alapfokú képzés után az államvizsga keretében a tananyagból még egyszer tananyagot átfogó vizsgát tesznek, majd védik a diplomadolgozatukat. 

Így van ez a mesterképzésen is, de ott a hallgatók előbb egyrészt a diplomamunkájuk vázlatát és módszertanát prezentáljanak, amit a témavezetők (mentorok) bírálnak, és javaslatokat tesznek a kidolgozás sikerességének érdekében, majd összesítő szigorlatot (vizsgát) tesznek a mesterképzés során lehallgatott tárgyakból, s csak ez után jöhet a védés illetve az államvizsga.

A doktorjelölteknek is a védést megelőzően az új szabály szerint „komplex vizsgát” kell tenniük, amelyen egyrészt bemutatják a kutatás módszertanát, az idegen- és magyar nyelvű szakirodalmi  jártasságukat a vizsgált témában, majd egy elővédést (ún. házivédést) tesznek, amely megelőzi a nyilvános doktori védést.

A különbség még az is, hogy a disszertációt két opponens (biráló) egymástól függetlenül bírálja, akik szintén tagjai a doktori védést levezető bizottságnak. Nálunk csak egy másik Kar tanára kell, hogy tagja legyen a bizottságnak.

 

  • Az Újvidéki Egyetemen a magyar hallgatóknak biztosított-e a magyar nyelvű konzultáció? Hogyan sajátíthatják el a magyar egyetemisták anyanyelvükön a szakkifejezéseket?

 

Ez tárgyfüggő, tanárfüggő, karfüggő. Ha az illető tárgyra nincs anyanyelvi szakember, akkor a konzultációt nehezebb megoldani. Az anyanyelvi szakkifejezések elsajátítása konzultációk során van lehetőség. Korábban az általános tárgyakat, a pedagógiát, pedagógiai pszichológiát, szociológiát lehetett anyanyelven hallgatni, most nincs tudomásom arról, ez hogyan történik.

A magam részéről nyitott vagyok az anyanyelvi konzultációra.

A 10 év során, amióta a Természettudományi-Matematikai Karon oktatok, egyetlen hallgató kérte, hogy az általam oktatott tárgyat anyanyelven vizsgázhassa.

Erre úgy került sor, hogy a hallgató részt vett a szerb nyelvű előadásokon, a magyar nyelvű konzultációkon és kapott egy jó adag magyar nyelvű szakirodalmat és ebből kellett készüljön, hogy anyanyelven vizsgázhasson. Azok a hallgatók, akik nálam írják szakdolgozatukat, ami a választott témától függ, természetesen anyanyelven konzultálnak, s ha olyan a témájuk, anyanyelvi szakirodalmat is ajánlok nekik.

 

  •  Mit gondol a Szabadkai Egyetemről? És a Szegedi Egyetem kihelyezett lehetséges tagozatairól?

 

A Szabadkai Egyetemről a kulisszák előtt is, mögött is, régóta folyik diskurzus, egyeztetés, pro- és kontra vélemények ütköztetése, sőt felmérés is készült annak létjogosultságáról.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy egy regionális, egyetemi központokkal körülvett régióban vagyunk (Pécs, Eszék, Újvidék, Szeged s akár Temesvár is) és sokan mennek ezekre az egyetemekre.

Területfejlesztési szempontból egy egyetemmel rendelkező város mindig a térség fejlődési pólusa, a régió innovációs folyamatainak generálója, a K+F és a gazdaság mozgatóereje lehet.

Szeged és Újvidék közelsége miatt Szabadka viszonylatában ez megkérdőjelezhető.

Ha viszont mégis megerőltetjük magunkat, s annak létjogosultságát próbáljuk bizonyítani, hogy Szabadkán vannak Karok és valamilyen státusú Egyetem indokolt, akkor én a műszaki képzés terén látok lehetőségét egy regionális jellegű egyetemi képzés bevezetésére.

Sem Szegeden, sem Kecskeméten és Baján nincs komolyabb egyetemi szintű műszaki képzés, amit egy Szabadka-központú, műszaki egyetem vállalhatná fel, kiterjesztve a műszaki oktatás vonzáskörzetét a Dél-Alföldre.

Ez egyrészt addig jelent potenciális lehetőséget, amíg a Mercedes gyár Kecskeméten nem kezd műszaki felsőoktatási fejlesztésbe úgy, mint pl. az Audi-gyár Győrben, másrészt viszont a szabadkai műszaki karok oktatói magyar egyetemeken is tanítanak, ami talán alátámaszthatja a megfelelő káderekre épülő oktatást.    

Korábban tudomásom szerint voltak olyan egyeztetések is, hogy a Szabadkai Tanítóképző vállalja fel a kétszakos képzés bevezetését úgy, hogy a végzett tanítók egyetemi diplomája egy másik (természettudományi) tárgy(ak) oktatására is jogosítson. Ez is egy megoldás lehetett volna a végzősök jobb elhelyezkedésének megoldására. A gödöllői Szent István Egyetem zentai kihelyezett főiskolai kara jó alapot nyújthat az innovatív és alkalmazott vajdasági mezőgazdasági képzéshez. 

Valamennyi megoldás esetében kérdésként merül fel a hazai területen igen fontos szerb nyelvű szaktudás, ami mondjuk az Újvidéki Egyetemen való tanulás esetében nem kérdés. Valamennyi képzésnek a szülőföldön való érvényesülés érdekében az egyetemi képzésnek ezt az oldalát is meg kell oldani, csakúgy, mint a szerb nyelven történő tanulás közbeni/utáni magyar nyelvű szaktudást. Véleményem szerint erre kiváló lehetőségek vannak, a megoldás csupán szervezés kérdése.

  •  Ön a Prosperitati Alapítvány Igazgatóbizottságának is elnöke egyben. Mennyi időt vett igénybe és hány szakember vett részt a terület- és gazdaságfejlesztési-stratégia kidolgozásában? Mikor érezhetjük mindennapjainkban is a stratégia hatását?

 

Valamennyivel tovább tartott, mint ezt terveztem, terveztük. Ez egy speciálisabb stratégiának indult, mint pl. a magyarországi megyei és regionális fejlesztési dokumentumok.

Figyelembe kellett venni a szerbiai területfejlesztési alapokat, az EU-s területfejlesztési elveket, gyakorlatot, s a már EU-s tagállamok pozitív eredményeit, a „jó példákat, gyakorlatokat” is.

A stratégia kidolgozásában közel 30 szakértő vett részt, de számos szakértővel szóban vagy írásban is konzultáltunk, véleményeztettünk. Mondanom sem kell, milyen nehéz volt gyorsan reagálni az anyaország Kormányának döntése után, hogy mielőbb kiépüljön az az intézményrendszer, amely a hazai, a magyarországi, s ezáltal az EU pénzügyi és elszámolási szabályainak megfelelően tudja folyósítani a támogatásokat. 

Az elmúlt egy évben sok munkával, hosszú egyeztetések során – és itt külön kiemelném, hogy a Prosperitati Alapítványt és pályázatait bemutató lakossági fórumokon, közösségi találkozókon, amelyekből több mint 144 volt, az érdeklődők sorából érkező javaslatok egy részét méltányolta az Alapítvány, s a javaslat elhangzását követően igény szerint beépítette azokat szabályzatába.

Ezzel a munkamódszerrel értünk el odáig, hogy az idei harmadik körben több a beadott pályázat, mint az előző kettőben összesen.

Így azok, akik kételkedtek, fenyegetőztek, talán belátják (ha nyilvánosan nem is), hogy nem volt igazuk...

 

  • Milyen tapasztalatokat tudna levonni az elmúlt év pályázataiból? A címkézést a JRV nem tartja ízlésesnek és a vállalkozókat – köztük a sikeres pályázókat – sem annak alapján mutattuk be, kinek milyen a politikai meggyőződése. Azonban nem tekinthetünk el attól a negatív kampánytól, ami egy-másfél évvel ezelőtt körbe vette a Prosperitati Alapítványt, amikor még meg sem kezdte a munkáját. Mostanra csak a néma csend... Ezt Ön hogyan értékeli? 

 

Véleményem szerint több sikeres pályázót kéne bemutatni a JRV-nak. Olyanokat, akik azóta sikeresen termelnek, 1, 2 vagy több személyt foglalkoztatnak. Mert vannak ilyenek.

Ezek lennének a bizonyítékok azok felé, akik kétségbe vonták a támogatások létjogosultságát, tisztaságát, pártatlanságát, s mérgezett nyilakat lövöldöztek az Alapítvány felé. De hát ebben a kemény és negatív kampányban edződtünk.

Ez a fajta támadás most lecsendesedett de várható még, hogy fellángol. Persze, jobb lenne, ha felismernék az Alapítvány célját s tevékenységének jelentőségét, annak hatékonyságát. Az eredményét csak később lehet majd elkönyvelni.

Visszatérve a tapasztalatokra:

a mezőgazdasági fejlesztésekre van a legnagobb érdeklődés. Ez alapot szolgálhat arra, hogy valamelyest modernizálódjon a mezőgazdasági infrastruktura, gépállomány, ami megalapozza a külpiacokra történő versenyképes termelést.

Sokszor elmondtam, s most is hangsúlyozom, hogy a puszta termelés serkentése mellett, egyrészt a külpiacokra-képes élelmiszertermelés megerősítését, s a vidéki élet felvirágoztatása kell elérni.

Pozitív tapasztalatként lehet elkönyvelni, hogy a második, s az idei kiírások során, lényegesen többen pályáztak. Nő az új pályázók száma, hiszen látják, hogy a sikeres pályázók megkapták mindazt, amire pályáztak. S ez gerjesztő hatású.

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon