Észszerűnek lenni

Interjú Pásztor Bálinttal

Pásztor Bálint jogász, köztársasági parlamenti képviselő,  2011 novemberétől a belgrádi Jogtudományi Karon doktori tanulmányokat folytat.

2007 óta a párt Elnökségének tagja, szintén 2007 óta, immár ötödik mandátumban köztársasági parlamenti képviselő. 2016 óta  a Vajdasági Magyar Szövetség - Demokratikus Cselekvés Pártja képviselőcsoport vezetője, a Parlament Alkotmányügyi és Jogalkotási Bizottságának, valamint Igazságügyi, Közigazgatási és Helyi Önkormányzati Bizottságának tagja, a Spanyol Baráti Tagozat elnöke.

Beszélgetésünk középpontjában természetesen az április 2-án esedékes köztársasági elnökválasztás volt. Kérdeztük őt arról is, hogy miért Aleksandar Vučić és arról is, mit jelentett számára a DOS, a DP.

  • Ön szerint érez vagy gondolkodik a vajdasági magyar szavazópolgár?

Gyerekkoromban hallottam először Sinkovits Imre tolmácsolásában, hogy „szív nélkül nincs élet, mégse (…)”. Ez nem csak az Orchideák refrénű dalban van így, a Charley nénjében. Nagyon szomorú lenne, ha az ember csak gondolkodna és nem érezne. Vagy fordítva. Egyik nélkül sem működhetünk teljes emberként. De, hogy a kérdést se kerüljem meg: azt tapasztaltam az elmúlt években, hogy a vajdasági magyar emberek racionálisak. Érző szívűek, de a saját érdekeiket nem tévesztik szem elől. Tudják, mi szolgálja és kik képviselik az érdekeiket.

  • Miért van szüksége a magyar érdekképviseletnek arra, hogy a mindenkori szerb hatalom része legyen?

– Mert ellenzékben nagyokat lehet mondani, populista, a választóknak udvarló, felelőtlen kijelentéseket lehet tenni, de attól még nem lesz jobb a közösség helyzete. Az elmúlt tíz évből bő háromban voltam ellenzéki képviselő. Eleinte nagyon élveztem. Elégedettséggel töltött el, hogy „na, jól megmondtam”. Aztán rájöttem, hogy az emberek nem ezt várják tőlünk.

Nem az odamondogatás, a hőbörgés oldja meg a gondokat. Az egyenes szókimondást, a bátor kiállást mindenkor kötelező magatartásformának tartom, de projektumokra pénzt biztosítani, azt, hogy a törvények a magyar igényeknek megfelelőbbek legyenek, csak a hatalmi többség részeként lehet elérni.

A partneri viszonyból következő bizalom elengedhetetlen feltétele a sikeres érdekérvényesítésnek. Ellenzéki képviselők ritkán kerülnek olyan helyzetbe, hogy egy miniszternek írt sms-sel többszáz vagy többezer embernek fontos ügyet el tudjanak intézni.

Tapasztalatból mondom, hogy a hatalmi többség részeként, ez lehetséges. Szerbia így működik.

 

  • A Szerb Haladó Párt elnöke, most már köztársasági elnökjelöltje is, Aleksandar Vučić, megosztó személy a vajdasági magyarok körében, habár ismert, hogy országunkban nagy támogatottságot élvez. Ön hogyan látja ezt? A VMSZ döntése szerint Vučićot fogják támogatni. Ön miképpen fog érvelni a döntés mellett?

 

– Látom, hogy próbálja a magyar ellenzék az embereket manipulálni, hogy mennyi energiát fordítanak az érzelmek felkorbácsolására. A kilencvenes éveket próbálják megidézni, az emberek emlékeit felszínre hozni. Visszarángatni őket a múltba. Kivétel nélkül mindenki emlékszik a kilencvenes évekre.

Én Vučić tájékoztatási miniszterkedése alatt joghallgató voltam Belgrádban. Minden nap megvettem a Naša Borbat. Vannak, akik még emlékeznek erre az ellenzéki napilapra. A bombázások ideje alatt is a fővárosban voltam, ’99 júniusában négy vizsgát tettem le, esténként a teraszról látszottak a légi támadások fényei. 2000-ben a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) Čedomir Jovanović által vezetett központi kampánystábjának VMSZ által delegált tagja voltam.

Mindezt azért elevenítem fel, hogy világos legyen: vannak életszerű tapasztalataim abból az időszakból és emlékszem rá, ki mit mondott és tett akkoriban.

De azok, akik az emberek dühére építve, csak a kilencvenes évekre szeretnének emlékezni, elfelejtik, hogy az elnökválasztás tétje nem az, hogy közel húsz év után, újra hatalomra kerül-e Vučić. Ő már két éve az ország miniszterelnöke, előtte, 2012-től első kormányalelnök volt.

Nem csak az a fontos, hogy mi volt 15-20 éve, hanem az is, mi történt egy vagy két esztendeje. Az ország miniszterelnökeként 2014. november 2-án beszédet mondott Szabadkán, a Vergődő Madárnál. Virágot helyezett a szoborhoz, annak ellenére, hogy szerb nacionalista körökből határozottan követelték, ne hajtson főt a magyarok emlékművénél.

Ezt megelőzően két nappal, az általa irányított kormány hatályon kívül helyezte a magyarok kollektív bűnösségét kimondó közigazgatási határozatokat. Két és fél éve történt. Talán ez is számít.

A kérdésben van egy megállapítás, ami nem feltétlenül pontos. Vučić nem csak a Szerb Haladó Párt elnökjelöltje, hanem a hatalmi koalícióé. A Vajdasági Magyar Szövetség a kormánykoalíció egyetlen pártja, amellyel a Szerb Haladó Párt elnöke koalíciós szerződést kötött. Mindenki elolvashatja a honlapunkon és folyamatosan ellenőrizheti mi valósult meg. Az aláírásra úgy került sor, hogy a haladók, a VMSZ által elkészített szöveget változtatás nélkül jóváhagyták. Ez az írásos megállapodás felöleli a kisebbségi jogérvényesítés, a mezőgazdaság, az infrastruktúra-fejlesztés minden fontos kérdését. Annak, hogy mi az előző kampányban tett ígéreteinket meg tudjuk valósítani, az a feltétele, hogy a kormánykoalíció elnökjelöltje győzzön.

Fontos, hogy az együttműködés utóbbi két esztendejében 20 millió dinárt sikerült biztosítani Topolya központjának rendezésére, 15-öt a zentai, száz éves Thurzó iskolára, hat év (demokrata párti) kihagyás után újra pénzeli a Köztársaság a szabadkai Népszínház felújítását, épül az Y-elágazás... Csak az idei évi költségvetésből 3,4 millió eurót biztosítottunk a magyar szempontból fontos projektumokra. Ezt szeretnénk folytatni a jövőben is.

A Kisebbségi Akcióterv elfogadása feladatokat ró a mindenkori szerbiai kormányra egészen az uniós csatlakozásunkig. Személy szerint Vučićot kértük a tavalyi év elején, hogy a kormány ezt a számunkra fontos dokumentumot a választásokat megelőzően fogadja el. Megigérte, betartotta – az akcióterv a parlament feloszlatását megelőző utolsó kormányülésen elfogadásra került. A részarányos foglalkoztatás megvalósulását elősegítő konkrét intézkedések is immár a hatályos törvény részét képezik. Mindez az utolsó két év eredménye.

Sok feladat maradt még a következő időszakra. Ezek megoldása, kipipálása elképzelhetetlen ellenzéki szerepből. Partnerkapcsolatot építünk és a koalíciós szerződés megvalósítása érdekében együttműködünk a Szerb Haladó Párttal.

Azt tartom fontosnak, amit az elmúlt két évben közösen elértünk, nem pedig azt, ami húsz éve hangzott el.

Nem azért szavaztak az emberek a Vajdasági Magyar Szövetségre, hogy a kilencvenes évekről merengjünk, hanem azért, hogy megpróbáljuk jobbá tenni az emberek életét.

Meg szeretnénk oldani a gazdák nyugdíjbiztosítási problémáját, pénzt szeretnénk szerezni önkormányzataink fejlesztési elképzeléseire, ahogy az elmúlt két évben is tettük, jobbá szeretnénk tenni a kisebbségvédelemre vonatkozó jogszabályi hátteret.

Egyszerűbben fogalmazva: a koalíciós szerződés elemeit meg szeretnénk valósítani. Ezt ellenzékből nem lehet. Ezért fogok Vučićra szavazni.

 

  • Előző válaszában megemlíti a Demokrata Pártot. Mint ismeretes, a VMSZ a rendszerváltás után következetes partnere volt a Demokrata Pártnak. Hogyan értékelné az akkori együttműködést, illetve az miben különbözik a mostani koalíciós partnerrel való együttműködéstől?

Ez is a régmúlt időszakához tartozik. A Demokrata Párt ma nem komoly politikai tényező és a belátható jövőben sem lesz az. Ez többek között annak köszönhető, ahogyan a DP koalíciós partnereivel, köztük a Vajdasági Magyar Szövetséggel is bánt.

Ami az együttműködést illeti, számunkra fontos ügyek megoldásáról hallani se akartak. Ha ők maradnak kormányon, nem lenne ma csúrogi emlékmű, nem helyezték volna hatályon kívül a nemzetünket kollektív alapon háborús bűnösként kezelő közigazgatási határozatokat, nem ítélte volna el a szerbiai parlament az 1944–45-ben a magyarok ellen elkövetett atrocitásokat, egy dinárt se kapnánk az országos költségvetésből az önkormányzataink projektumaira és Magyarország és Szerbia kapcsolata megközelítőleg se lenne olyan, amilyen ma.

 

  • Látjuk, olvassuk, hogy ma már az online felületen is harcolnak a politikai csoportosulások, civil szerveződések egymással, tehát elvitathatatlan az online jelenlét fontossága, amit a kampány ideje alatt erőteljesebben is érzünk. Most milyen kampányra számíthatunk és egyáltalán, milyen egy jó kampány?

A jó kampánynak arról kell szólnia, mit tettünk a közelmúltban és mit tervezünk csinálni. Nem arról, mit kellene másnak tennie és ki mit mondott húsz évvel ezelőtt. Nem ijedek meg a negatív kampánytól sem, de sose „ütök” elsőként.

Az online felületeket, közösségi hálókat fontos lehetőségnek tartom (különben nem lettem volna az első szerbiai politikus, aki még kilenc évvel ezelőtt saját honlapot indított, amelyen megtalálható az összes felszólalásom, módosítási indítványaink), de az elmúlt hónapok bebizonyították: a virtuális térben nálunk nem lehet választásokat nyerni.

Szerbia nem Amerika és nálunk senki se Trump. A személyes jelenlétet, az emberekkel folytatott beszélgetéseket semmi se helyettesíti. Csak, hát nem mindenkit mennek el meghallgatni az emberek. Nekik marad a virtuális világ.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon