Elpattant egy húr... Vagy?

,,mindkét félnek valahol igaza van"

Márciusban, egy sajtótájékoztató keretén belül Sóti Attila, a VaMaDisz elnöke beszámolt arról, hogy a Vajdasági Ifjúsági Fórum (Vifó) felbontotta velük a több mint 3 éve tartó együttműködést. A két szervezet olyan jelentős programokban dolgozott együtt, mint a Vajdasági Felsőoktatási Körút vagy a Vajdasági Szabadegyetem. Mivel Sóti Attila beszélt erről nyíltan, őt kérdeztük meg, mi is történt.

– Nagyon összetett helyzet alakult ki, rengeteg tényező járult hozzá ahhoz, hogy ennek az együttműködésnek vége szakadt, és hiszem azt, hogy mindkét félnek valahol igaza van.

A közös programok koordinálásával, a VaMaDisz részéről olyan emberek lettek megbízva, akikkel a Vifó tagjai nem tudtak együttműködni. A felkészületlenségüket érte leginkább kritika.  Az én vezetésem alatt viszont azt a filozófiát próbáltam elfogadtatni, hogy a feladatkörökbe folyamatosan kell beletanulni,  és ez a tanulási folyamat hibázással jár. Biztos, hogy szükség van külön képzésekre, mert azzal, hogy valaki a szervezet tagja lesz, nem jelenti azt, hogy rögtön tudni fog egy 400 fős gólyabálat megszervezni, vagy tud egy 1500 középiskoláshoz eljutó felsőoktatási tájékoztató füzetet megszerkeszteni, illetve egy irodát működtetni, de mindebbe csakis fokozatosan lehet beletanulni. Ezeket a hibákat a másik fél nem tudta tolerálni.

Másrészről azt is tapasztaltuk, hogy alapvető világlátásbeli különbség van a két szervezet között. Ezt tudtuk 2015-ben is, amikor az együttműködésünk kezdetét vette, csak azt gondoltuk, hogy inkább kiegészítjük majd egymást. Láttunk egy Szabadka–Újvidék pólusú összefogást és láttunk a Vifó részéről egy kötetlenebb, a fiatalokat könnyebben bevonzó hozzáállást, liberális világnézetet.

– A VaMaDisz részéről egy racionálisabb, konzervatívabb hozzáállásról beszélhetünk. Amikor mi a középiskolásokhoz elmegyünk, akkor is arról beszélünk, hogy hogyan lehet belőlük diplomás ember, hogyan hozzanak az életükre, a jövőjükre nézve felelős döntést. Következetes módon, hosszú távú tervek tekintetében szólítjuk meg a fiatalokat. Mi ehhez értünk, erről tudunk beszélni. Ahhoz viszont kevésbé értünk, hogy a tizenéveseknek, vagy a huszas éveik elején járóknak különböző szórakoztató jellegű rendezvényeket szervezzünk. Nekünk nem az a dolgunk. A Vifónak ez könnyebben megy.

Hogy mi okozta a törést?

- Ha két szervezet együttműködik, akkor azzal jönnek a konfliktusok is, mert jönnek.  A Felsőoktatási Tájékoztató Körút során is rengeteg kompromisszum született a két szervezet között, például a tájékozató füzet kinézete, tartalma kapcsán is. A szabadegyetem tematikáját illetően is megkötöttük a kompromisszumokat. Mindez 2017 végéig működött.

– Azonban a tavalyi szabadegyetem megszervezésekor már érződött, hogy rossz irányba haladnak a dolgok. Egyértelmű, hogy a szabadegyetem a Vifó programja, de van egy bizonyos határvonal, amíg a társszervező is szeretne beleszólni, megpróbálja érvényesíteni az akaratát.  

A mi részünkről már a tavalyi évben felismerésre került az a tény, hogy a szabadegyetemet illetően el kellene kezdeni beszélgetni arról, hogy más szervezeteket is bevonjunk, plusz témákat és szekciókat is, amelyek jelenleg nem találhatóak meg annak keretein belül. A kishegyesi szabadegyetem egyáltalán nem illeszkedik a többi Kárpát-medencei szabadegyetem tematikájába. A résztvevői szám tekintetében is alulmarad, és akiket bevonz, azok is inkább visszatérő emberek – ami dícsérendő –, ezzel párhuzamban azonban nem vonz be újabb rétegeket.

– Mi szerettük volna, ha nemzetpolitikai, aktuálpolitikai témák is feldolgozásra kerülnének a rendezvény keretein belül. Azt az álláspontot képviseltük, hogy szükség van arra, hogy a közéleti problémákat tanácskozások, kerekasztal-beszélgetések során vitassuk meg.

Két konkrét példával szeretnék most élni:

– Volt egy beszélgetés a KMV-ről és a VMTDK-ról. A beszélgetés, előadás ideje alatt aktuális közéleti témák is megtárgyalásra kerültek. A kérdéseket feltevő részben azt kértem az előadóktól, hogy fejtsék ki a véleményüket a Szabadkai Magyar Egyetemről. Egy fantasztikus vita alakult ki a két előadó között is, belemelegedtek az érvelésbe és a hallgatóság is bekapcsolódott az eszmefuttatásba. Volt, aki elmondta fenntartását az Európa Kollégium kapcsán, még mások az intézmény létjogosultságáról szóltak. Valami elindult ekkor. Viszont kicsúsztunk az időből és a következő előadó idejéből ez miatt elvettünk 20 percet. Erre jött egy reakció a főszervező csapat részéről, hogy ez miért lett megengedve és én nem tudtam igazat adni nekik. Úgy éreztem, hogy végre történik valami, bekapcsolódott a hallgatóság is, végre egy olyan téma, ami érinti a mindennapjainkat, ami foglalkoztatja a fiatalokat... Azonban hiába érveltem, mindvégig elutasító választ kaptam.

–  A tavalyi szabadegyetemkor felmerült az az ötlet is, hogy tartsunk szituációs gyakorlatot. Akkor ugye az első másodfokú ítélet után voltunk, nem sokkal az előtt az Európai Parlamentben is jártunk az ügyünk kapcsán, ahol a Vifó képviselője is jelen volt. Három csoport lett volna kialakítva, az egyik a jogi kart, a másik a VaMaDisz-t, még a harmadik csapat a bíróságot játszotta volna el.  Mi ennek az ötletnek nagyon örültünk, támogattuk azt. Talán láthattunk volna olyan forgatókönyvet is, amely pozitív hatással lehetett volna az ügyünk kimenetelére, talán megfogalmazódtak volna olyan gondolatok is, melyek hasznunkra váltak volna. Ennek a lehetőségét vette el a Vifó azzal, hogy mindezt egy mozdulattal lesöpörte az asztalról. Nem éreztem jogos döntésnek, mert akkor, júliusban még mi voltunk a vesztes fél és szükségünk lett volna minden támogatásra. Ebből hatalmas vita lett.  

– Úgy érzem, hogy a főszervezők részéről nincs meg az igény arra, hogy a mi, és ezt úgy értem, hogy a vajdasági magyarok szabadegyeteme bekerüljön a nagy szabadegyetemek közé. Meg kell adni a lehetőségét annak, hogy a Vajdasági Szabadegyetem sokoldalúbb rendezvénnyé válljon, ahol igenis helye van az aktuálpolitikai témáknak.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon