Az Európai Unió története IV. rész

Mediterrrán?ok!

pixabay/chillsoffear

 Az esős szigetek és brrrritek után kicsit melegebb tájakra evezünk, áttekintjük, hogy a Földközi-tenger régiója hogy' dörgölőzött, majd simult beléje az EU-ba.

Görögország, éppúgy mint Törökország 1959-ben kérte a felvételét az EGK-ba, a társulási szerződést 1961-ben írták alá. A görög gazdaság elmaradt a fejlettséghez szükséges optimumától.

Az Ibériai félszigeten az 1960-as évek elején történt nyitás: engedélyezték a spanyol és portugál állampolgárok munkavállalását a nyugat-európai országokban. Az egy főre jutó GDP Görögországban és Spanyolországban meghaladta az évi átlag 50%-át, Portugáliában pedig elérte a 45%-ot. Az idegenforgalomból, a vendégmunkások hazautazásaiból származó bevételek milliárdos nagyságrendűek voltak. Görögországban és Portugáliában külső probléma adott lökést a demokratikus átalakulásnak. Az előbbi esetében Ciprus török inváziója, ami kritikus helyzet elé állította a NATO-t is, Portugáliában  egy 48 éves tekintélyuralmi rendszert buktatott meg a „szekfűs forradalom”.

Spanyolországban az átmenet békésebb volt.

Portugália és Spanyolország 1977-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az európai közösségekhez. A csatlakozásról folyó tárgyalások a következő évben kezdődtek meg. 1985. június 15-én ünnepélyes keretek között aláírták a csatlakozást megerősítő okmányt. A két ország hivatalosan 1986 január 1-én az európai közösségek tagjává vált.

Görögország csatlakozását az EGK-hoz az új demokrácia segítette elő 1981-ben.

Görögország a csatlakozásból származó előnyöket nem tudta kihasználni. A jelentős uniós anyagi támogatást nem tudták a gazdasági növekedés szolgálatába állítani, a strukturális reformokat nem vitték végbe, stagnált a feldolgozóipar, folyamatosan magas volt a költségvetési deficit. Az ország 1991-ig 18 milliárd dollár támogatásban és 6 milliárd kedvező kamatozású kölcsönben részesült. Azonban ezek nagy részét a szociális gondok enyhítésére használták fel. Ezen hozzáállás azóta sem módosult érdemben, azért tartanak ott a görögök, ahol az összes átüt(el)emezés, gyorssegély ellenére is. Portugáliában a 80-as években mélyreható és látványos strukturális átalakulás és intézményi reform valósult meg.

Ha már mediterrán, vegyük sorba az államokat!

Európának arra kellett törekednie, hogy stabilizálja a közvetlen közelében lévő térséget.

Itt a mediterrán régiót és Afrikát nevezte meg, nem titkolva,hogy Franciaország számára mindkettő különleges értékű. A perzsa-öböl közvetlen környéke olyan feszülséggóccá vált, ami Európa energiaellátását érzékenyen érintette. S mindez akkor történt amikor az arab-izraeli konfliktus újra felizzott. Az ,,iszlám tényező”  súlyát érzékelve nem késett az európai közösség reagálása.

Az Európa Tanács 1980 júniusi,  Velencei üléséről kiadott kömmüniké kinyilvánította,

hogy aktív szerepet kíván játszani a közel-keleti béke megteremtésében. Állást foglalt amellett is, hogy a palesztin felszabadítási szervezetnek részt kell vennie a rendezésben, s olyan átfogó békerendezést kell teremteni, amelynek keretében a palesztin nép „teljes mértékben gyakorolhatja önrendelkezési jogát”.

1983-ban vetette fel Mitterand francia elnök Rabatban azt a javaslatot,

hogy a nyugat-Mediterráneum országai tartsanak értekezletet. Algéria ellenzése miatt azonban a terv nem valósult meg. Az évtized végére viszont megváltozott a helyzet: a Maghreb államok válságba kerültek, csökkent az olajár, eladósodtak, főleg Európával szemben. Ekkor elkezdték hangsúlyozni „mediterránságukat” , hogy ezzel keltsék fel az északi parton a szolidaritást.

Mitterand 1983-as ötlete öt évvel később valósult meg.

1988-ban Marseille-be 7 állam (Algéria, Tunézia, Marokkó, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, és Portugália) szakemberei, értelmiségiek, politikusok gyűltek össze. A következő évben Rabbatban találkoztak. A tanácskozás, amely a Mediterrán fórum elnevezést kapta, minden korábbi hasonló jellegűtől eltérően nem állami, nem hivatalos rendezvény volt, hanem informális találkozó .

Az EU hosszú távú mediterrán politikájának kidolgozása 1995-ben fejeződött be,

amit ugyanebben az évben, november 28-án Barcelonában megtartott euromediterrán csúcsértekezleten hoztak nyilvánosságra. A tanácskozáson az EU 15 tagján kívül részt vettek a part menti országok ( Algéria, Tunézia, Marokkó, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Szíria, Libanon, Törökország), a közeli felvételre igen esélyes szigetállamok( Málta, Ciprus), valamint az autonóm Palesztin területek.

Ezek közül az igen esélyesek közül Málta és Ciprus is 2004-ben csatlakozott az EU-hoz.

Vége a nyaralásnak, máshol folytatjuk legközelebb...

 

Forrás:

ec.europa.eu

wikipedia

és még sokan mások

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon