Véleményem…

Nem hiszem, hogy bárki arra vetemedne, hogy a saját véleményemet igyekezzen (de)formálni. Gondolom ezzel mindenki egyezik, hogy az, ami az én véleményem, az is marad.

Ha visszanyal a fagyi, akkor ez már fájdalmasan érinti az érdekelteket. Addig, míg pocskondiázzák a VMSZ-t, vagy annak vezetőit (természetesen érvek nélkül – csak leváltani őket), vagy az MNT vezetőit, képviselőit hírbe hozzák, addig semmi gond.

A vélemény szabad, ugye? Ebben megegyezhetünk! Nem csak Önöké. A miénk is.

A Szabad Magyar Szóban  megjelent időrendi sérelemfelsorolás a JRV-vel szemben, gyerekes. A hivatkozásul felsorolt ingerküszöb tűrést pedig az MM-s kampány valóban levitte a béka s…e alá. Ez nem okoz Önöknek reagálási kényszert?

Az oktató jellegű felsorolást pedig köszönjük, érdemes volna néha Önöknek is elolvasni. Miért is?

Mert a negatív visszacsatolás meghozza eredményét! A kritikus hozzáállást elfogadom, de ugyanakkor vannak pozitív történések is. A vajdasági emberekről, a vajdasági magyar embereknek kellene szólnia a történeteknek, híreknek. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak a lejáratás, a negatív beszéd, a világvége hangulat, az elfogyunk-érzés szajkózása jellemzi a cikkeiket.

Öreg néni kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, mellette a kutyájával. Nézi a TV-t, egy vadnyugati történet van műsoron. Egyszer csak meglöki a szundikáló kutyát, és hangosan felkiált:
- Nézz csak oda, Morzsika! Ez a cowboy nem egészen normális! Folyton a lovához beszél!

Meg a kettős (többes) mérce!

Most pedig zsebkendőt veszek elő és megtörlöm a könnyes szemem!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon