VAKNAK LÁTÁST, SÜKETNEK HALLÁST

Ugyan még csak február idusa van, de máris lobogó tavaszi indulatok dúlnak Szerbiában. Föléledtek a téli üzemmódból az eddig szépen leszedált közéleti megmondók.

Ebből is kitűnik, hamarosan választások elé néz az ország. Kampány van, pörgőbb ritmusba csapott a közbeszéd.

A hétvégét a tanyán töltöm. Hál’Istennek sem a hírek, sem a közösségi portálok ricsaja nem foglalkoztat majd. Kishomok alatt elég a szél zúgása. A világ nélkülem is forog tovább.

Nem mindenki gondolja ugyanezt.

Vannak, akik kozmikus dimenziójúnak ítélik önnön szerepüket, meg a közelgő politikai megmérettetést, mindezzel ijesztő aránytévesztésről, és hozzá nem értésről téve tanúbizonyságot. Nem vesézném ki, egyik-másikuk mekkora forradalmi marhaságot állít néha. Zsigeri meggyőződésűekkel és/vagy futóbolondokkal amúgy sem érdemes vitázni. Egy régi mondás szerint “a száján bárki messzire elmehet”.

Az igazság kinyilatkoztatása helyett inkább csak helyzetjelentést készítettem. Gondolom, nem leszek egyedül a véleményemmel. A kényszeres internetezők, a facebookhoz hozzánőttek meg úgyis a saját szájuk íze szerint nyammognak majd rajta(m). (Ennyire futja nekik, szegényeknek.)

Ha jól értelmezem a folyamatokat, akkor ismét két politikai erőtér fog egymásnak feszülni. 

Az egyik a jelenleg is szervezeti egységben politizáló, gyakorlatilag egyedülálló vajdasági magyar platform (VMSZ). A másikat már nem ilyen egyszerű definiálni, lévén abban a kompániában ott van az összes megcsukott szájú, de szalonnára áhítozó vajdasági magyar politikus-jelölt. Mivel gyakorlatilag mindet ismerni, nyilvánvaló, az altruizmus mint olyant egyiküket sem jellemzi. Ellenben nyomelemekben a hatalomvágy ott van bennük, ami a sértett egójukkal, bosszúszomjukkal ötvözve űzi-hajtja őket.

Tegyük kezünket a szívünkre: hát, nem valami ütős gárda ez a fölhozatal… 

Az hogy a VMSZ-nek nincs normális kihívója, az nem a párt hibája, sőt, tulajdonképpen még hátrányos is a Pásztor vezette formációnak. Az egészséges versenyszellem jótékonyan hatna.

Mindenkinek, de leginkább a vajdasági magyar választói rétegnek lenne kívánatos. Nekünk. Mert megérdemelnénk a plurális demokráciából adódó szabad választás lehetőségét.
Amiért a VMSZ-szel szemben nincs komolyan vehető, valódi megoldásokkal előrukkoló politikai ellenfél, arról leginkább az ilyen-olyan mozgalmárok tehetnek, akik roppantul szeretnék, ha Orbán Viktor nagyot veszítene, vagy legalább a Pásztor Pista megbukna, de hát egyiket sincs mire vagy kire leváltani, tehát a demokrácia szabályai és a saját politikai érdekek okán valószínűleg maradnak is.

Ennek egyenes következménye lesz, hogy a délvidéki magyar éttermiségünk mintaalanyainak infantilis dackorszaka egy újabb fejezettel bővül majd. Amolyan szellemi hároméves gyerek színvonalon a megszokott módi szerint tovább játszák majd a sértődöttet. Toporzékolnak, mert nehezen viselik a vereséget. Óbégatnak egy sort. Ez a bevált pótcselekvés. Aztán minden alkalommal megállapítják, hogy mennyivel különbek ettől az általuk lesajnált vajdasági átlag polgártól.

Megírnak majd egy nem túl hosszú posztot, és tovább forralják az epéjüket, mert holnap is nap lesz, tenni kell a diktatúra ellen. Ami attól és azért diktatúra, mert az a sok bunkó nem rájuk, vagy az általuk favorizált siserehadra szavazott.

Ha netán valahol győznének, ott diadalmaskodna a demokrácia. Egyedül az a bökkenő, hogy tagság, program, erkölcs, akarat, szervezet nélkül nincs győzelem. Kínos, de ahhoz, hogy egy közösség megszerveződjék, bizony nem kevés munka kell. Na, ettől rázza ki őket igazán a hideg, lévén pofázni szeretnek, dolgozni viszont nem. Az kevés, hogy tevőlegesen utálják a politikai ellenfelet és ha nincs érvük, akkor könyökből gyalázkodni kezdenek. Ordítják, hogy náci és már meg sem kell indokolniuk mi végre címkéznek. Mindemellett pontosan tudják mi kell a népnek: a minden koron jól bevált irigységre játszanak, mintha bizony a kisember, a széles értelemben vett délvidéki magyar nemzetrész pártján állnának. De hát nem ott állnak, hisz az elmúlt harminc év nemzetpolitikailag legsikeresebb, valódi eredményeket elérő kormányát, az Orbán Viktor vezette erőt is gyűlölik, tücsköt-bogarat összehordva olyanokkal sivalkodnak – például Gyurcsánnyal és a Momentumos bagázzsal egy követ fújva –, akiktől soha semmi jót nem kapott a délvidéki magyar közösség. Ehhez nem kell a politikát érteni: ez bizony a vajdasági magyarság körében elvitathatatlan tény. Elvégre a saját bőrünkön tapasztaltuk, mi fán terem az előző kurzusok viszonyulása a határon túli magyarokhoz. Akik a nyilvánvaló tények dacára mégis az ellenkezőjét vallják, tegyék: minden Orbánt támadó megnyilvánulásuk a VMSZ malmára hajtja a vizet, majd megköszönik nekik.

Szóval, nincs új a nap alatt. Az, hogy valaki kvázi „civil”, ráadásul „független” – már nem szopja be a társadalom. A napnál is világosabb, hogy a függetlenség díszlete mögül kilóg a lóláb.

Az meg kifejezetten szomorú, hogy a délvidéki magyarnak nevezett ellenzékiség most sem tud eredeti ötletekkel előrukkolni: kicsiben másolják az anyaországi oppozíció trükkjeit. Arra bazíroznak, hogy akinek a szemét szúrja a VMSZ (Fidesz) dominanciája, az a szavazatát dafke ellenkezésből leadja majd akár a lőtéri kutyára is, csak ne a legnagyobb formáció nyerjen (megint). Ehhez bármiféle eszköz bevethető: nácizás, rasszistázás szinte kötelező ujjgyakorlatként kipipálva. Utána meg a fasizálódás rémképeit kell sulykolni és vég nélkül nyomni, hogy rettenetes elnyomó rendszer van kiépülőben. (Mondják azok, akiknek az ideológiai elődjeik a XX. században a két legembertelenebb rendszer hangadói voltak. Balról a kommunisták (ma és nálunk a mi kutyánk kölyke jugoszlávok, akik beleborzadnak egy fölcsendülő magyar himnuszba is). Jobbról meg a napjainkban is habzó szájjal rácozó, karlendítéses, harciasan kopasz ifjak (akiknek többsége hiányos neveltetése okán öt méter szabályszerű díszlépést sem tudna kivágni, és tíz fekvőtámasztól fuldokolna).  

Ettől függetlenül időnként érdemes rájuk pislantani. Tanulni belőle, mit és hogyan nem kéne csinálni.

Mert megsúgom: nem vet túl jó fényt az említett aggodalmaskodó hölgyekre-urakra, ha lépte-nyomon irányt akarnak szabni. A többség tudniillik sosem szereti, ha agymosott birkaként minősítgetik. Értem én az elkeseredett indulatot, ami az ehhez hasonló veretes sértéseket szüli. De azt is megsúgom: ilyen hozzáállással bajos lesz szavazatokat maximalizálni.

Mindenesetre furcsa, fölfokozott, szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes időszak elé nézünk. Urnazárásig késhegyre menő viták gerjednek majd, amik vasárnapról hétfőre tárgytalanná válnak. A szavazatok összeszámolása után pedig nagyjából tudható, mi következik.

Nyugodjunk meg: az is menten ki lesz számolva mennyien NEM szavaztak a Vajdasági Magyar Szövetség jelöltjeire. S mivel azt jóval kínosabb lenne beismerni, vajon ugyanabban a rendszerben, ugyanazon a választáson, ugyanazon a napon mégis hány IGEN voksot kaptak az ő kandidánsaik, így automatice azt fogják mondani, hogy a tartózkodó, otthon maradt szavazók sem a VMSZ-t támogatták. Hanem – micsoda pompás logika kell hozzá – őket… Így lesz a VMSZ borítékolható politikai többségéből már a választások másnapjára törpe kisebbség. A „megfélemlítettek”, a „félrevezetettek” tömege. Olyan silány „szavazógép”, ami egyébként – az ellenszelet fújó véleményvezérek szóhasználatában – pusztán „bégető birkanyáj” vagy szimplán a „hülyék gyülekezete”.

Az föl sem merül a túlsó politikai platform szürkeállományában, hogy aki egyáltalán nem szavazott, az nem szavazott rájuk sem, és kész.

És amúgy meg a délvidéki közélet csak miattuk tart itt, ahol ma. Ha nem ők lennének az alternatíva, a VMSZ kampánystábja igen nagy bajban lenne. Ezen nem akarnak elgondolkodni a kevésbé tisztelt politikai ellenfél Hölgyek és Urak?  (Nem. Nem akarnak rajta elgondolkodni. A könnyedebb ellenállást választják: a buzgalom a facebookon odaszúr – a tucatnyi kommentáló káder versengve hőbörög. A buzgalom egy-egy prominense észt oszt – mindenkinek: VMSZ-nek, vállalkozóknak, polgároknak és intézményeknek, aztán hüledezve megállapítják, hogy valamiért senki nem ugrik csicska módra a szavukra. Holott nekik azt is szabad, amit a többieknek nem: önkritika nélkül a másikat bírálgatni. Aztán csodálkoznak rajta, hogy őket nem szereti senki. Hogy a saját utcabelijeiktől sem kapnak bizalmat. Mert összeesküdött ellenük a világ. Természetesen ok nélkül.)

Abban akár egyet is érthetnék velük, a világ biztosan nem úgy fog haladni, hogy semmi nem változik. Azt viszont már erősen vitatnám, jó lenne-e, ha abba az irányba változna, amerre ők nagyon szeretnék.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon