Vajdasági Szabadegyetem – nyugodt hangon a témáról (1.)

Az idei Vajdasági Szabadegyetem immár 16. alkalommal került megszervezésre. Azt nem lehet elvitatni, hogy a szervezés folyamata hosszú hónapokat vett el a szervezőktől és biztosan idegölő is volt, hiszen azon voltak, hogy bizonyítsanak, hogy minden tökéletes legyen.

Nagy dolog ez.

Nagy dolog közösségi rendezvényeket szervezni. Hatalmas eredmény több tíz, 100 fiatalt egy helyre összetoborozni. A mai világban, amikor egyértelműen beszippantotta a fiatalokat az online világ, szinte emberfeletti ekkora létszámot megmozgatni, kiszakítani ennyi fiatalt a komfortzónából, elcsalogatni mindet egy tanyára és a nyári szabadságok közepette gondolkodásra, kreatívkodásra, cselekvésre serkenteni őket.

Elismerésként illik szólni arról is, hogy hagyománnyá vált a rendezvény. Mindez arról szól, hogy a szervezők tudták biztosítani az utánpótlást. Arról is szól, hogy ilyen sok éven át fent tudták tartani az érdeklődést, lépést tudtak tartani a tempóval, tudtak új energiákat belevinni a rendezvény megszervezésébe. 16 év nem kis idő, és ha voltak kevésbé sikeres évek is, gyérebb előadásokkal, kevesebb résztevővel, és még ha valamikor érezhető is volt egyes előadás minőségi hiányossága, akkor sem lett feladva. A folytonosság pedig sokat mondó dolog. Az tény.

Azt is elismerem, hogy a fiatalok nagy részét nem érdekli sem a pártpolitika, sem a közélet, ahogy a közéletünk egyes területein megoldásra váró problémák megtárgyalása, vagy ezek kapcsán a diskurzusok lefolytatása sem. Azt nem jelenthetem viszont ki könnyed szívvel, hogy mindezt elfogadom. Mert ezt a hozzáállást nem tartom jó megoldásnak, nem tartom követendő példának és legfőképp nem tartom helyes útiránynak.

Hogy miért nem? Azért, mert azzal nem biztosítunk minőségi utánpótlást, ha a fiatal értelmiségeinkkel azt próbáljuk elhitetni, hogy a közösségünk szempontjából elég, ha csendben végighallgatják csak az előadásokat, majd vízipisztollyal lövöldözik egymást. Számomra – egy ilyen jelentőségű rendezvényen, mint amilyennek a szabadegyetemnek lennie kellene – ez nevetséges.

Nem tartom vállalhatónak azt sem, hogy a megjelentek nem fejthetik ki álláspontjukat olyan témákban, melyek igenis meghatározzák a mindennapjaikat, ahogyan az sem elfogadható, hogy szándékosan vannak kizárva az életük alakításából, miközben a főszervező úgy fogalmaz magáról, hogy a vajdasági magyar közélet egyik legmeghatározóbb szereplője. Ennek súlya van, ilyen mondatokkal nem lehet csak úgy dobálózni.

Mert ha ezt hangoztatjuk, mint ahogyan azt is, hogy fontos a minőségi utánpótlás kinevelése, akkor mégis miért gátoljuk mindezt és miért hallgattatjuk el a fiataljainkat? Miért nem lehet politikáról beszélni, mikor az meghatározza az életünket? Miért nem lehet közpolitikáról, szakpolitikáról, oktatásról, foglalkoztatásról, nyelvhasználatról, kivándorlásról, kultúráról, médiáról, ifjúságpolitikáról szólni?

Meddig tartható ez az állapot? És mégis kinek jó ez?

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon