Támad a Mars!

Tim Burton ma már klasszikusnak mondható sci-fi (fekete)akciókomédiája jut eszembe, az egyre sorakozó és megírt, vagy megírandó Facebook-oldalakon kivetített cikkekről. Kiragadott részleteket kifigurázva, egyéni hangnemben, érzelmes, szinte őszinte dorombolással megírt levelek, értekezések, gondolatébresztő  „művek” sora hagyja el a szorgos kezeket.

Érdekes. Miért?

Kampányban vagyunk, ráhangolunk a közösségi médiára. Klasszikus módon, bensőséges megszólítás, nem vádaskodás, inkább gyalázkodás, őseinkre hivatkozva, itt maradásunkat hangoztatva.

Uraim és természetesen hölgyeim! Gondoljuk már végig a nyílt leveleket!

Senki, soha nem vonta kétségbe a vajdasági magyarság helyzetét, senki nem állította, hogy nincs kivándorlás (persze maradunk is), és egyébként is ne levelezzünk, igyekezzünk tárgyilagosak lenni!

A jó hír is hír! Tisztelt szabados média!

„A marslakók megadták a koordinátáikat, hogy hol fognak leszállni. Az információk szerint Nevadában. Mindenki összegyűlik a sivatag  közepén, hogy lássák az idegenek leszállását a Földre. Egy repülő csészealj  közeledik, marslakók szállnak ki belőle A földönkívüliek vezetője mond valamit, a gép pedig fordítja. A marslakó azt mondja, „békével jöttünk”. Mindenki kiabál az örömtől. Az egyik ember egy fehér galambot ereszt el, amint ezt meglátja a marslakó, fegyverével megöli a madarat.  Káosz tör ki."

A cél szentesíti az eszközt! Legyünk észnél!

Ha valaki nem nézte volna a filmet, ajánlom az alpári facebook-írások  helyett, csak nehogy nézzünk és ne lássunk!

Két vak ül a moziban. Megszólal az egyik:
- Te látsz valamit?
- Nem.
- Akkor cseréljünk már helyet!

Nem mindegy! Nekem és a vajdasági magyaroknak nem!

U.I.: Nem vagyok bérenc!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon