Szín(lökdösődő)művészet

Igazi farsangi mulatságok ezek a felvonulások, amit a mondva kreált ellenzék összehoz több településen. Vonulnak, mint a vadlibák, lökdösődve, vihogva és bízva abban, hogy egy kicsit felforgathatják a közvéleményt. Viszont amit én megállapítottam az csupán a fogyatkozó létszám és a szónokok egyre dühösebb magatartása – ezen fogyatkozást látván és felismerve, hogy a hangjuk nem sokat ér.

Abban, amit kikiabálnak, már ők sem hisznek.

Azonban mondaniuk kell valamit, valamit, ami jól hangzik, beígérni kánaánt, mert ezt várják el a megrendelőik.

Csak színészi teljesítményt látok. Meggyőződés és hitelesség semmi.

Mert miről is van szó, miről is beszélnek ezeken az összejöveteleken (a ma már sokkal kevesebb ideig tartó, alig a falig egy órás összejöveteleken)?

Mindenki rossz, aki nem velük van, de akik meg azt mondják, hogy velük vannak, hát azok sem jók, mert nem mennek ki vonulni.

Akik kimennek, azok pedig hallgathatják a bősz szónokokat.

Megszokott téma: a VMSZ-es „kollaboránsok”.

Persze ez csak a magyarok lakta településekre jellemző, ami igazi vajdasági folklór. Az nem jelent semmilyen lelki vívódást, hogy ők kikkel vonulnak. És a hatalom természetének függvényében kikkel akarnak majd kormányozni s együttműködni.

Mindannyian tudjuk: csak a fotellal!

A repülőn elromlik az egyik hajtómű, a pilóta rádión kéri az utasokat, hogy üljenek le, csatolják be magukat, kényszerleszállást hajtanak végre. A bejelentés után megkéri az egyik stewardesst, hogy ellenőrizze az utasokat:
- Mindenki leült, és becsatolta magát?
- Igen, már csak egy ügyvéd osztogatja a névjegykártyáját.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon