A rombolás koronája

A szerző rajza

Nem célom, hogy a jelenlegi helyzetről még egy tudálékoskodó írás szülessék.

Emiatt kísérletet sem teszek az objektivitásra.

A koronavírusról úgyis megírtak mindent, és aztán annak az ellenkezőjét is.

Minek untassam a nagyérdeműt?

Egyrészt, újfent beigazolódott, amit már régtől tudok: a mindenség sorsa nem az én kezemben van. Hát el sem keseredek miatta. Úgy veszem, hogy a bibliai vízözönhöz képest a mostani balhé pusztán egy kicsit komolyabb csőtörésnek számít.

Ez a tény, az esendőségünk ténye – szemmel láthatóan – csak azokat dühíti, azok esnek pánikba, akiket most baszarint homlokon a valóság, hogy a fal adja nekik a másikat. Egy csomónyian sipákolnak. A másik felük meg depressziós tüneteket produkál. Hisz ők eddig meg tudtak magyarázni mindent! Sőt, mindent IS… ( Most meg? Csókolom, a Kegyelmes Asszony hiába tetszik topogni. Már Lenin elvtárs is megmondta, hogy azok a fránya tények bizony makacs dolgok. Fáradjon inkább a büféhez! Pipisaláta érkezett farháttal.)

Másrészt, nincs kedvem beállni a jósok közé sem.

Belőlük is túltermelés van. Ezekben a napokban a képernyő mögötti kanapéhuszárok gőzerővel hergelik a közvéleményt. Aligha veszik figyelembe, hogy a híreket nem csinálniuk kéne, hanem közölniük. Föltéve persze, ha igaz a hír. De ez utánajárást igényelne. Informálódni, felkutatni illetékeseket, szakértőket, vagy legalább a tőlük okosabbakat megkérdezni. Nekik az ilyesmi koporsószög kemény föladat, s mint olyan, az uborkafára kapaszkodókat ismerve: reménytelen elvárás. Hisz a facebookos megmondóinktól – szerintük – okosabb lény eleve nem született még. Amúgy meg a profi körbe informálódás munka lenne, amit egyikük sem szeret. Inkább ül tehát a billentyűzet előtt, és posztolgatja a sületlenségeket. Azt hiszi, ha az általa vélt okosnak megosztja a gondolatait, ő is megmerülhet a nagyok lavórvizében.

Mivel úgyis minden mindegy, jön a világbéke világvége, elárulom – van egy álprofilom.

Arra jó, arra használom, hogy időnként meg-megnézem mindazokat, akik kitiltottak a közösségi oldalukról. Így amikor kedvem szottyan, bekukkantok hozzájuk. Akad néhány páciens… Mentségükre mondom: irtó jókat szórakozok rajtuk. Megfizethetetlen, milyen egészségeseket derülök a vérbalos és/vagy vérliberális hisztériájukon. De most komolyan! Miért kell egy magát „éttermiséginek” mondónak naponta bebizonyítania, hogy éppenséggel alig fog föl valamit az összefüggésekből, a maga körül zajló folyamatokból?

Hogy semmit sem ért a világból?

Az álmodozó balfékekkel amúgy nagy gondom nincs. Elfilozofálgatnak. Napjainkban, leszálló ágon irodalmi barter kereskedelmet folytatnak. Jópofiznak, egymásról írogatnak. Örülnek a vélt fontosságuknak, amit az üldözési mániájuk szépen locsolva zölden, frissen tart. Egyébiránt ártalmatlanok. 

A veszélyesebb fajtájúak viszont már károsak, mert a hagymázas tévképzeteiket meg is szeretnék valósítani. Magam is sok tekintetben idealista lévén a saját bőrömön tapasztaltam, hogy az ilyeneknek egyenesen tilos lenne politikai síkra vinni az akaratukat. Amíg csak bölcselkednek, szopják a kisujjukat, a légynek sem ártanak, legföljebb tömegeket bosszantanak. (Itt és most leszögezem: az Úristen mentsen meg bennünket például egy művészből lett minisztertől, vezetőtől! Ronald Reaganből százévente egy – ha születik. Akkor inkább sötét szobában csukott szemmel lottózzunk.) Ám amint hatalomra kerülnek-kerülnének az általam csöppet sem tisztelt „éttermiségiek”, naiv széplelkek, már rontanak, rombolnának mindent.

Teszik mindezt sokszor szépen becsomagolva. Például tegnap még Mozgalom volt a párt, ma már egyik sem: most épp civilek. Úgy cserélgetik a pártkitűzőt, mint más a gatyáját. Azt hiszik, civilnek lenni még ma is kurázsi. Az lenne, ha az effajta politikai agitátorok, az akut módon, rendre a választások előtt fölhunyorgó töklámpások nem devalválták volna a civilség fogalmát. 

Arra kérnek bennünket, bízzunk meg bennük, hisz ők tőlünk is világosabban látják, mi kell nekünk. Elvégre ők mindig jobban el tudták osztani a másét. (Ez, speciel igaz.)

Na, épp az ő világfölfogásuk hiányozna még nekünk! Mikor annyira pragmatikusak, hogy ha rajtuk múlna kerekes kutat tolnának oda, ahol vizet gyanítanak…

Mindazonáltal nem mondanám, hogy életképtelenek, mert lám, még most is harsogják tévképzeteiket.

Szerintük a nemzetállami létforma úgy rossz, ahogy van. Nem kellenek erős törvények, karizmatikus vezetők. Momentán bölcsészekből meg színészekből verbuvált csapatra van szüksége a vajdasági magyarságnak. Nekik legalább kufircolás közben is Orbán meg Vučić forog a fejükben. Mellé az európaiság megéneklése dívik, hisz Európa, a nyitottság és a demokrácia a válaszuk mindenre. Akkor is, ha a hétköznapok logikája szépen bebizonyította, az európaiság inkább jár szabályokkal, szokásjogok tiszteletével, hagyományok betartásával, mintsem azok ész nélküli föladásával. Az Unióra meg hiába vár bárki: épp a járvány mutatott rá, hogy Brüsszel a nehéz helyzetben gyakorlatilag SEMMIFÉLE RENDET nem tud diktálni, garantálni, ezért az összes felelősséget és jogosultságot átengedte a közösség tagországainak. Most annak vagyunk tanúi, hogy nagy sunnyogva szépen hatályba lép a szuverén államiság eszménye az erős hatáskörökkel, amit például a magyar miniszterelnök évek óta következetesen ajánl az Európai Unió elitjének. Aki nem hiszi, gondoljon bele, mi lenne még most is, ha a koronavírus terjedésének megállításáért Brüsszelből kéne várnunk a rendeleteket? Már rakásra pusztultunk volna.

Ezt csak a padlábtól nem nagyobb hazai buzgalmárok hiszik elfogadható opciónak.

Ettől hangosak.   

Szerintük nincs migráció, a vidékünkön kószáló jövevényeknek közük sincs a fertőzéshez. Majd akkor bezzeg lenne, ha a kanizsai ártéri erdőben valamelyikük belelépne az egyik agysebész hátrahagyott kupacába!

Addig viszont a finomra hangolt lelkek azon aggódnak szép kövér írásaikban, hogy a tranzitzónában micsoda pokoli a helyzet. Íme, egy tíznapos gyöngyszem:

Még azt (sic!) sem kizárt, hogy Orbánék tudatosan tartották a felszínen a menekültkérdést, annak ellenére, hogy jó ideje alig volt bármiféle hatása Magyarországra. Már kezdett nevetségesbe fulladni az évek óta tartó migráncsozás, meg válsághelyzet, muszáj volt valamit felmutatni, ami igazolja az eddigi propagandát, pénzköltést. Azt azonban sürgősen felejtsük el, hogy akár Bakondi, akár Orbán komolyabban törődne a tranzitzónában tartott menekültek egészségével. Csupán ürügy ez számukra, nem több.” – írja a szabad és objektív vajdasági magyar média száguldó biciklije. Mit is közölhetne mást, mikor a lényegét, a valót adja?

Továbbra is csak a rózsaszínre nyalt égbolt van.

Hát ilyen furcsa dolgokat produkál az élet. A lényeg, hogy náluk a gyalázkodás statisztikailag rendben van.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek