Reagálás: Kanizsa Feszt

Fotó: Puskás Károly

A Szabad Magyar Szón megjelent, Kanizsa Fesztről szóló írásra szeretnék ezúton reagálni.

Igen, az igaz, hogy július 5-e és 7-e között immár hatodik alkalommal rendezték meg Magyarkanizsán a Kanizsa Fesztet. Az is igaz, hogy a három napos fesztivál 2018 nyarán, idén új arculattal jelentkezett, mégpedig azért, mert az évek múlásával a fiatalok igényei megváltoztak, amihez mindenképp alkalmazkodni szerettek volna a szervezők.

Azzal már vitáznék, hogy a szombati, nappali programokra kevesen látogattak volna ki, az meg nem teljesen igaz, hogy aznap a szervezők kézzel elkészített apróságok és édességek megvásárlásával, bor és pálinka kóstolóval, illetve a magyar és szerb gasztrovilág betekintésével, valamint a gyermekek számára rajzversennyel és kézműves foglalkozásokkal kedveskedtek. Mert a borkóstolóra nem is került sor, ahogy a magyar és szerb gasztrovilágból csak a magyar került terítékre. Tehát ennyit a jól informáltságról.

A fesztivál keretén belül szombaton először szervezték meg a közösségi napot. Ismétlem: először. Tehát még nem állt rendelkezésre elég idő a program felfuttatására. A jó dolgoknak is idő kell, idő, míg eléri az emberek ingerküszöbét. Legalább két év. Közösségi napról van szó, mely a polgárok minden rétegét és korosztályát várta. Nem csak a fiatalokat. Szóval itt egy újabb ferdítést láthatunk.

Másik:

mi számít látogatottnak egy ilyen rendezvényen? Mennyi az annyi, amikor már az ellenzéknek firkáló is szó nélkül hagyja a kezdeményezést? Mi a mérce? A Magyar Mozgalom által szervezett fotópályázat résztvevőinek száma? Vagy a megalakulásuk alkalmából megszervezett koszorúzáson részt vevő emberek száma? Szóval mi? Mert ezekhez képest tömeg volt a közösségi napon, barátom. Úgyhogy nézzünk már magunkba.

Másik 2:

az, aki az életében egyetlen egy közösségi eseményt sem szervezett még meg, vajon megengedheti-e magának, hogy mások kemény munkáját, melyet a közösségi programok megszervezésébe fektetett bele, felülbírálja, kritizálja, megkérdőjelezze? Mégis milyen jogon?

A cikkben, többek között, a következők kerültek megfogalmazásra:

"Aztán bennem, mint a környékbeli fesztiválokra többé-kevésbé rendszerint ellátogató fiatalban, és mint újságíróban felmerült a kérdés, érdemes-e a politikát egy fesztivál területére bevinni? Amennyiben igen, érdemes-e mindezt szinte teljes mértékben egyoldalúan tenni? Vajon gond-e, ha valaki nem szóról szóra ért egyet a meghívottakkal, akik egyébként a Vajdaságban és Magyarországon is egyaránt kormányközeliek?"

Bíííííp.

Egy húsz éves fiatal, akinek mindössze pár írása látott eddig napvilágot a Családi Kör hetilapban és a Szabad Magyar Szó portálon, nevezheti-e magát újságírónak? Egyáltalán, saját magáról nyilatkozhat-e így? Mert akkor ezek szerint én is újságíró vagyok, oszt csitt, semmi hozzászólást nem akarok látni. Mert ha valahol már publikál az ember, újságíró lesz. Ennyi, ez a mérce. De akkor mindenkinél.

És miért ne lehetne közösségi napot megszervezni egy fesztivál keretén belül, a délutáni órákban, amikor a bulizók már ébredeznek az éjjeli mámorból?

Tusványos amúgy mond valamit? Miért is vagyunk ennyire a közösség ellen? Miért baj, ha ragad a koszon kívül más is a fesztiválozókra? Miért jelent gondot az, ha nem csak a fesztiválozóknak, hanem mindenki másnak is új, közéleti programokkal jelentkeznek a szervezők?! Magyarkanizsai lakosként én mindenképp üdvözlöm ezt a kezdeményezést.

És mi az, hogy egyoldalúan?

Mi az, hogy olyan meghívottakkal, akik kormányközeliek? Egyáltalán miért ír olyan valaki közösségi témáról, akinek halvány lila f*ngja sincs, hogy mit hord össze?! Vagy aki nem is volt jelen a beszélgetésekkor, csak írásában felsorolja a neveket. Háttértudás nélkül. Mert ha ott lett volna, részese lehetett volna annak az egyetértésnek például, amit Halász Mónika tanúsított Fejsztámer Róbert beszédének ideje alatt.

Az interjúról meg nem is akarok szólni, amit Bayer Zsolttal és Szentesi Zöldi Lászlóval készített a hiteles "újságíró", a fenti cikk részeként.  Mert ahogy egy hozzászóló is jelezte, mindez a krumpli és a kivi esete. Hasonlítanak ugyan egymásra, de az ízük nem ugyanaz.

Nah, így első szuszra ennyi. Tőke János meg elgondolkodhatna azon, milyen újságírókkal dolgozik együtt. Mert hát fontos a szakmaiság. Báris ennek igyekezett mindig is hangot adni. Vagy mi van, túl magas a mérce?

(A kérdés költői.)

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon