Politikai frusztráció

Valamikor a határon túliaknak sem volt könnyű, amikor a baloldali pártok gazdasági és határon túliak ellen uszító populizmussal nyerték a választásokat a Magyar Köztársaságban. Emiatt gondolom ma sem lehet könnyű egy nemzetellenes baloldalinak egy polgári, kereszténydemokrata és nemzetben gondolkodó Magyarországon a harmadik kétharmados után, és a legvalószínűbb negyedik kétharmados előtt a saját bőrében lenni.

Ennek a polgári és kereszténydemokrata rendszernek valószínűleg az a legzavaróbb szempontja, baloldali és liberális szemmel, hogy gazdaság- és nemzetpolitikailag is működik, szemben az ezt megelőző szocialista-liberális kormányokkal. Mert mondjuk ki, hogy ez azért tényleg fájhat.

Ebből kifolyólag, úgymond érthető is az egyre növekvő frusztráció a balliberális térfélen, és az ebből eredő ötlettelen alpáriság, földön fetrengő provokációk és oktalan vandalizmus. Az internacionalista baloldali és liberális politika még mindig nem talált magára, gazdaságpolitikai kudarcai máig hatóak, nemzetpolitikailag meg valahol az illegálisan nyitott társadalom és az antiszemitizmus groteszk összeborulásánál áll. Elvek nincsenek, ebből kifolyólag a szélsőbaltól, a liberálisokon át, a szélsőjobbig terjedő elvtelen koalíció van kialakulóban. A kudarcot vallottak szedett-vedett gyűjteménye ez, amelynek szavazóbázisát a gyűlölködők és a személyi frusztrációjukat a közösségi hálón levezetők társasága alkotja.

Kézzelfogható baloldali program nincs, de úgy veszem észre, hogy hollywoodi filmekből kölcsönzött trágár szavakkal is lehet már valakiből baloldali politikus-aspiráns. Az egész baloldali és liberális politikum és lumpenproletariátus egy emberként tud felzárkózni és elbújni egy pofánbaszós kamaszkorú mögé, egy emberként tud támadni a legjobb árajánlatával állami közbeszerzést nyert sikeres magyar éttermi vállalkozást is. Mert azért ehhez tényleg nagy észre van szükség. Igaz.

És amennyiben a magyar állampolgár azt gondolná, hogy ettől már nem lehet lejjebb, jön a minden józan észt felülíró emberi mivoltból való kivetkőzés, egy filmtörténeti magyar ikon halálának gyalázása. Felmerül a kérdés, hogy aki más halálának örül, milyen ember lehet, kire szavazhat egy ilyen gyűlölettől ittas, de nem éhező, nem üldözött, szólásszabadságában védett polgár?!

Meg különben is, valóban gond-e egy olyan túlóra-törvény elfogadása, amely Németországban is létezik? Gond-e egy olyan közigazgatási törvény elfogadása, amely Hollandiában létezőtől jobban érvényesíti a bírói függetlenséget? Gond-e a magyarországi rendőrnek intézkedni a rendbontókkal szemben, amikor Franciaországban vízágyúval és könnyfakasztó gránátokkal oszlatják szét a békésen tüntetőket?! Vagy ez csak Magyarországon gond?

Miért a kettős mérce? Az a baj, hogy nemzetileg elkötelezett kormányok vannak hatalmon a közép-európai EU-s tagállamokban? Egyes nemzetközi és magyarországi civil szervezetek úgy kiáltanak jogsértést Magyarországon, mintha a fizetésük függne tőle, közben pedig Nyugat-Európában a sokkal fajsúlyosabb jogsértések is hidegen hagyják őket. És ebben segíti őket mértéktelenül egyes ellenzéki politikus is.

Továbbmegyek: a rendszerváltás óta alulméretezett budapesti egészségügyi ellátás igazolja-e az ilyen önmagából kikelt viselkedést, vagy egyszerűen a közösségi hálók algoritmusai adnak a megérdemeltnél nagyobb teret a – meglehet, hogy nem is olyan nagy számú – gyűlölködőnek, akikről a csendes többség próbál nem tudomást venni?! A magyar főváros vélt vagy valós fejlesztési gondjai igazolják-e az olimpia magyarországi rendezésének megfúrását, a sportfejlesztések miatti felháborodást? Hiszen a sport fejlesztése valójában az, amely hosszú távon tud megoldást adni a lakosság, sőt a nemzet egészségének megőrzésében. Egyáltalán egy közösségben nem gondolkodó egyén képes-e hosszú távú, gyermekeink jólétét biztosító, nemzeti léptékű fejlesztések elfogadására?

A nemzetet elutasító és a nemzetben gondolkodó polgárok értékrendjükben, elveikben olyan távol állnak egymástól, hogy a közöttük létrejövő értelmes párbeszédnek vajmi kevés az esélye. Annak hiányában pedig maradnak az érzelmek. És amikor az érzelmek felkorbácsolását észleljük, mindig gondolkozzunk el azon, hogy ez miért is történik. Hogy mi is van a háttérben.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon