Polihisztéria

Már csak a magyarázat szükséges ehhez a címhez, de inkább ezt nem teszem meg.

Szívesebben merülök el Boris Zec legújabb alkotásában. Tulajdonképpen minden írásának olvasásakor leszögezem magamban azt, hogy ez egy zentai West Side Story. No, azonban nem annyira romantikus musical, mint inkább kishitű dráma (tragikomédia).

Addig, úgy ahogy rendben van, míg saját diplomás tudományával foglalkozik „szakszerűen, hozzáértéssel”, a gond azonban ott kezdődik, amikor már nem marad a kaptafánál. Mert hát nagyonokleveles jogtudósként, átevezett történelmi, szociológiai értekező polihisztérikusként ezt azért tudnia kellene.

Most éppen ő a montenegrói mennyország felfedezője, választási  szakértője, miközben a zentai képviselő testület tagja is, meg persze bizottsági tag is. És még ő ír arról, hogy hogyan kell teljesítmény nélkül pénzhez jutni?! Vagy azzal, hogy ilyen mondatokkal dobálózik, miszerint szerte a világban rengeteg ember létezik, aki munka, iskola és tudás nélkül próbálja minél kényelmesebben leélni az életét úgy gondolja, hogy az már rá nem is vonatkozhat? Azért nem, mert ezt ő írta le? Mi ez, kérem szépen, ha nem figyelemelterelés?!

Mert lehet, hogy az elmúlt régi, szép munkásidőkben dolgozgatott is valamicskét (amikor még „fontos” posztot töltött be Zenta életében), s nem élősködött, de már akkor sem tudta letagadni a montenegrói vérét...abba pedig, hogy az a vér csak félig-meddig lenne az, inkább nem megyek bele.

És egy (nem is egy) ilyen írásnak adnak helyet ma a liberális hazai médiában... Olyan írásnak, amennyiben annyi logikai csavar van, hogy azt fájdalmas olvasni is. Montenegrói választások egy kis véemeszes beütéssel. Azon meg, hogy a kettőnek egymással milyen szoros kapcsolata van, különösebben ne gondolkodjunk – engedjük meg a nagyonokleves jogtudós kollégánknak, hogy megírja.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon