November 25. Most komolyan?!

Azt álmodtam, hogy Szerbiában élek. Fölébredtem és kiderült, nem csak álom, hanem valóság. Szerbiában élek. És magyar vagyok. Ezeken a tényeken semmi nem változtat.

Ezt azok is jól tudják, akik most Amerikából meg Budapestről meg hirtelen nemzeti öntudatból hergelik a vajdasági magyarokat.

Balliberálisként vagy balliberális fordulatból rükvercbe kapcsolva ismét radikálisba, nehogy ásotthalmi Laci leellőzze őket.

Tehát mi, vajdasági magyarok Szerbiában élünk.

 

Jól elbaszta az I. világháború végét Károlyi Mihály meg Kun Béla, de ez semmin nem változtat.

Vajdaság a szülőföldünk.

És éppen ezért  ne nézzenek bennünket hülyének ezek a poénkodó labanc-kurucok.

 

A történelmi faszagyerekeskedés szép dolog, de az emberek jövője ennél azért fontosabb.

Különben, ha a szerb lennék, örülnék, hogy a magyarok vezetői száz éve olyan balfaszok voltak,  hogy ebek harmincadjára hagyták nemzettársaikat, minket is, a Délvidéken.

Most gyűlöljük a szerbeket? Hogy ne tudjunk a jövőnkről gondolkodni, hanem siránkozzunk azon, amin nem lehet változtatni?

Ezt szeretné az internacionalista liberális oldal. Mert akkor jól el lehet taposni a hülye magyarokat. Jól meg lehet őket osztani.

Addig is ezzel foglalkoznak és nem azzal, ami aktuális. Ami fontos. Ami a holnapról szól.

Érthető. Ők ezért kapják a fizetésüket.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon