Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljön (Római levél 5,5)

Néhány hete még arról szóltak a hírek, hogy mikor lesznek a választások, melyik párt mennyi aláírást gyűjtött össze. Az iskolákban osztálykirándulásokról, évi kirándulásokról, ballagások előkészületeiről tanakodtak a diákok.  Mára az iskolák bezártak, a tanárok egészen újszerű, országunkban sosem látott módon és körülmények között próbáljuk a gyerekeket okítani, a kérdés már az, be lehet-e fejezni a tanévet, rendben lemennek-e az érettségik. Mi ehhez képest a választások beharangozása vagy éppen ballagó ruhák, bankett vacsorák helyének kiválasztása?

Nagy játékos az Öreg Úr odafent.

Egy darabig elnézte valamelyik felhőről lógatva a lábát, hogy mit is csinálunk mi idelent, mit művelünk saját életünkkel. Baj van, mert kiderült, hogy mi nem irányítunk semmit, porszemek, semmik vagyunk, mindegy kinek mennyi pénze, tudása vagy hatalma van.  Néha figyelmeztetnek odafentről. 

Az utóbbi években sokan hozzászoktunk ahhoz, hogy a dolgok kiszámíthatóak, és minden jól működik. A fiataloknak különösen fogalma sem volt olyasmikről, mint nélkülözés, megszorítás, jogfosztás, diktatúra. Ezért aztán kreáltak maguknak válsághelyzeteket.

Emlékszünk a 90-es évekre?

Aki egy kicsit idősebb, az tudhatja (még ha roppant gyorsan el is felejti), hogy pillanatok alatt dőlhetnek romba jól felépített életek, egzisztenciák. Egy természeti katasztrófa, háború, társadalmi krízis, járvány átírja az értékeket. A modern világ egyik legfontosabb jelszava volt még pár hete, hogy „csak rajtad múlik”, „bármit megtehetsz”, „valósítsd meg önmagad, mert te ezt megérdemled”. Aztán hirtelen szembesülünk vele, hogy nem vagyunk a magunk urai.

A szovjet kommunisták azt mondták: nincs Isten, bármire képesek vagyunk; ha kell, népeket telepítünk át, osztályokat irtunk ki, felszámoljuk a vallást, megfordítjuk a folyók irányát. Hol van ma a kommunista párt, hol van ma Szovjetunió?

Kennedy azt mondta: embert küldünk a Holdra. Hatalmas vállalkozás, és megcsináltuk. De Kennedy ezt nem érhette meg, mert egy dallasi utcán egyszerűen lelőtték. Egy kicsi fémgolyó a földgolyó egyik leghatalmasabb urát a legkisebbekkel tette egyenlővé.

A világon számtalan csodás dolog létezik. Rengeteget tehetünk magunkért és egymásért. De az emberi erő véges, az emberi létezésnek nagyon magas és egyértelmű korlátai vannak. A legtöbb, amit tehetünk, ha rábízzuk magunkat arra, akinek valóban korlátlan a hatalma, Istenre. 

Elhisszük és elfogadjuk, hogy ő, aki mindent és mindenkit alkotott, majd megoldja a problémákat. Nem úgy, ahogy mi akarjuk és eltervezzük, hanem ahogyan ő jónak látja. Minden nap elmondjuk, de talán nem gondolunk bele eléggé, pedig ilyen egyszerű a megoldás:

„Legyen meg a te akaratod!”

Most, hogy minden bezár és leáll, egy kicsit ráérünk gondolkodni, elcsendesedni, lelassulni, visszatérni az alapokhoz, ha okosak vagyunk javunkra fordítjuk. 

Tisztelni egymást, a természet erőit, alázattal élni, erkölcsi mércéinket visszaállítani, újra köszönni egymásnak, kérni és megköszönni, tisztelni az életet - talán sokunknak sikerül. 

A nyilvános istentiszteleteket a püspöki kar beszüntette, de nem mentett fel senkit az alól, hogy Istent megszólítsuk, imádkozzunk, rá bízzuk magunkat és embertársainkat, különösen ezekben a napokban. 

Az Öreg Úr újraosztotta a lapokat, más lett a lapjárás az asztalon, élő hittel, reménnyel és tevékeny szeretettel éljünk! 

ÉBRESZTŐ EMBEREK!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon