MM avagy a liberális turul

Amikor három évvel ezelőtt megalakult a Magyar Mozgalom, nagy szavakkal, de még nagyobb ígéretekkel álltak a polgárok előtt az alapítók. Nehéz elfelejteni azt a mondatot, melyet különböző médiafelületeken olvastam azzal kapcsolatban, hogyan kívánja magát a Magyar Mozgalom meghatározni: "A Magyar Mozgalom civil szervezet olyan pártok feletti, össznemzeti, ideológiai szempontból eklektikus vajdasági magyar civil szervezetként alakult meg, amelynek tagjait a büszkén vállalható értékek, elvek és közös célok forrasztják egységbe."

A 2016-ban megtartott köztársasági, tartományi és önkormányzati választásokat követően a Magyar Mozgalom nem kis meglepetést okozott a vajdasági magyarságnak.

Az még hagyján, hogy több mint ezer (1611!) hamis aláírást adtak át a köztársasági választásokon való megmérettetés érdekében, de mégis csak az üt szöget az ember fejében, hogy miért pont Dél-Szerbia polgárainak hamis aláírásai álltak a rendelkezésükre?!

Majd a szabadkai önkormányzati választásokkor az egyszeri polgárok előtt is tisztulni kezdett a kép. A Maglai Jenő vezette mozgalom egy csapásra Mozgalom a Polgári Szabadkáért nevet kapta, elhagyva a magyar előjelet. Ez a lépésük olyan jól sikerült, hogy a mozgalom magyar képviselői pillanatok alatt elfelejtették az anyanyelvüket és már csak szerbül voltak hajlandóak nyilatkozni. Azon városháza előtt is, ahol Maglai Jenő valamikor magyar polgármester volt.

2017-ben Szerbiában köztársasági elnökválasztásra került sor.

A Magyar Mozgalom azt a Demokrata Párt által támogatott Saša Janković elnökjelöltet favorizálta, amely pártnak az ezredfordulóval bekövetkezett rendszerváltást követően az egy évtizedes hatalomgyakorlását a vadregényes privatizációk, a pártpolitikai alapon való foglalkoztatás meghonosítása és a Vajdaság költségvetésének megnyirbálása jellemezte.

Az MM szerint mégis Saša Janković volt a legjobb választás, így az elnökjelöltet kampánykörútja során Topolyán is várták, ahol vagy húszan toporzékoltak, aztán nagy mosolyok közepette Palicson is beszédre kérték fel.

Miután  Saša Janković mégsem lett Szerbia elnöke, az MM, hogy támogatásáról továbbra is biztosítsa a Szabad Polgárok Mozgalma elnökét, együttműködési megállapodáshoz adta nevét 2018 márciusában. Az együttműködési megállapodást Joó Horti Lívia és Saša Janković azzal a felismeréssel szignózták, hogy egymás nélkül nem megy. Nagy is volt az öröm.

A Szabad Polgárok Mozgalma, a Zöld párt, a Magyar Mozgalom, a Šumadija Régió és a Tolerancia Koalíció a múlt hónapban, augusztusban, 381-es Polgári Blokk (Građanski blok 381) néven új politikai tömörülést hozott létre, melynek vezetője az SZPM elnöke, Saša Janković. Az alapító okiratot az MM részéről Maglai Jenő, a Magyar Mozgalom elnökségi tagja írta alá.

A Magyar Mozgalom azonban jelen pillanatban, mindezek után, mégis számít a vajdasági magyar polgárokra (igen, van pofájuk hozzá). Szükséges a magyar emberek támogatása aláírás formájában, hogy indulni tudjanak a novemberben megtartandó Magyar Nemzeti Tanács választásán. A fiókból most váratlanul, bármilyen érdek nélkül, előkerült a magyar öntudat.

Az a kettős mérce, amit néha a demokrata, olykor jobbikos, aztán liberális mozgalmasok gyakorolnak, szórakoztató is lehetne, ha nem volna végtelenül szomorú. Három év alatt ugyanis nem lett eredmény, nincs elképzelés, nincs kezdeményezés, nincs semmi. De mégis, hogyan is várhatnánk el ilyet, amikor saját magukat sem tudják meghatározni?!

Most már megértettem, hogy mire gondoltak az alapítók akkor, amikor definiálták magukat. Eklektikus - ingadozó szemléletű. Gyökér nélküli fa, amely meghajol a legkisebb szélnek is. Igen, a Magyar Mozgalom pontosan ilyen. Se nem magyar, se nem mozgalom: hamis, mint az 1611 aláírás.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon