Miért fontos hiteles forrásból tájékozódni?

Van a vajdasági magyar internetezőknek egy pöcegödre: Délhírnek hívják.

És nem, ezt nem a kisujjamból szoptam ki, és nem is azért illetem ilyen ótvar jelzővel ezt a médiának nevezett hazugságot, mert unatkozom. Hanem azért, mert az elmúlt pár napban olyan mocskolódásnak lehettünk szemtanúi, aminek megálljt kell parancsolni!

Augusztus 17-én a Délhír az  Eltemették a ProUrbe-díjas Mária Bertilla nővért – a topolyai VMSZ-es városvezetés fittyet hányt az egészre cím alatt egy szaftos történetbe csomagolva adta a világ tudtára, hogy a topolyaik egyik legkedvesebb nővéréért adott gyászmisén nem jelentek meg a városvezetők.

Idézem:

„A pasztorációban, a közösségben és az oktatásban kifejtett áldozatos munkájáért Mária Bertilla  nővér pár éve Topolya legrangosabb elismerésében, a Pro Urbe díjban részesült, és ebből kifolyólag erkölcsi kötelessége volt a topolyai városvezetésnek, hogy képviseltesse magát a gyászszertartáson. A templomban három pad le volt foglalva a városvezetőknek, csakhogy  a VMSZ és a Szerb Haladó Párt alkotta városvezetés  magasról tett az egészre, mind a három pad üres maradt...”

Ahogy ezen cikkét a Délhír megosztotta a közösségi oldalán, záporoztak a rosszmájú, keserű, gyűlölettől fröcsögő megjegyzések. Többek között olyanok, hogy a véemeszesek szégyelljék magukat, milyen emberek, csak kampányban fontosak számukra a polgárok - jelen esetben a topolyai lakosok -, nincsen gerincük, nincsenek érzéseik és a többi (igazából itt most finoman is fogalmaztam).

Fazekas Ferenc topolyai plébános augusztus 18-án közzétett köszönetnyílvánítása azonban helyretette a dolgokat, hiszen megfogalmazta a kulcsmondatot:

„Városunk vezetői a többi rokonnal és hívekkel együtt, a távolságot betartva, szétosztva ültek, hatalmas templomunk padsoraiban.”

A Délhír a fent belinkelt mocskolódó cikkét, Fazekas Ferenc plébános köszönetnyilvánítását követően azonnal törölte a közösségi hálóról (honlapján máig érintetlenül áll), még mielőtt valaki is felelősségre vonhatta volna őket. Egy olyan hozzászólással azonban már akkor is találkoztak, hogy vajon Ft. Világos Miklós erre vonatkozó bejegyzése időközben miért is törlődött (melyre a Délhír magasan kiképzett újságírói hivatkoztak, alapos utánajárás után), de ahelyett, hogy megválaszolták volna a kérdést a kedves délhíresek, inkább úgy tettek, mintha a leírtak meg sem történtek volna. Gyorsan beindult a takarító gépezet.

Tehát csúsztattak.

Szándékosan félretájékoztattak.

Gyűlöletet keltettek.

 

Azóta eltelt több, mint egy hét. A bocsánatkérésük elmaradt. Jellemző.

Talán az túl nagy elvárás lett volna, hogy megírják, hogy Topolya (akkori) polgármestere virágot is vitt, talán az sem lett volna reális, ha felsorolják, hogy a városvezetésből név szerint kik rótták le személyes tiszteletüket és kegyeletüket Bertilla nővér munkássága előtt.

Igen, mindez valóban irreális elvárás lenne, hiszen egy gyászmiséről szóló hírben ennek nincs helye. Egy gyászmiséről megírt cikkbe ez nem férhet bele!

S a Délhír így süllyesztett le egy kegyeleti megemlékezést a napi politika szintjére.

Mert a Déhírnél még mindig van lejjebb...

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon