McDonia

Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnökről, mint vérbeli, fröccsöntött (ál)baloldali vezetőről – ha kicsit megerőltetném magamat, és az igazságosság mellett kendőzetlenül szókimondó akarnék lenni –, rögtön az eszmefuttatásom első mondatában leírnám, hogy egy hitvány, jellemtelen fráter, a gyors karrierért pipiskedő dizájnpolitikus mintapéldánya. Ha valóban kertelés nélkül szeretném jellemezni, mindezt le kéne írnom róla. De hát én ilyesmit nem teszek.

Helyette legyen elég annyi: attól, hogy valaki – a rosseb tudja miféle meggyőződésből – nem hord nyakkendőt, a többi szmokingos pingvin politikus között, még nem avatja menten történelmi léptékű egyéniséggé. Ahhoz a lemondás egy begombolt ingnyakról nem elégséges. Ciprasz elvtárs ugyanis, ha egyszer ténylegesen le is mondana, csupán addig maradna pótolhatatlan űr utána, amíg egy másik, hozzá hasonlatos űrrel be nem pótolnák.

Például egy Zoran Zaev nevű űrrel, ami a kozmikus léptékű mappákon egy sok-sok fényévnyire elhelyezkedő féreglyuk. Szintúgy suta kézről vett, Cipraszhoz hasonlóan uborkafára fölkapaszkodó balf… „szocdem” politikus, akit rövid országlása alatt úgy kiismertek a macedónok, meg én is, hogy immáron a mentőautóban is csak ütném. Vele ellentétben ugyanis én szeretem a macedónokat, szeretem Macedóniát.

Ciprasz és Zaev. Ingatom a fejem. Nehéz eldönteni, melyik a nagyobb gazember. És mégis. Csillagászati értelemben ez a két galaktikus senki boltolta le Macedónia új nevét.

Huszonhét évnyi cicaharc kellett ahhoz, hogy egy a saját népének előbb jólétet ígérgető, majd IMF megszorításokat szervírozó hazug görög, és egy – a hatalomért minden elvet, még az országa jövőjét is megkérdőjelező nyelvtörvényt meghozó, az albánoknak gazsuláló – kvázi européer szkopjei pojáca a Preszpai tó partján összecsókolózhassék.

Mostantól Észak-Macedóniában.

„Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el” – mondta egykoron száraz hangon Richellieu, aki a félművelteknek csupán a királyi testőrök szívatásán agyaló negatív filmfőszereplőként sejlik.

Valójában a XVII. század megahatározó államférfija volt. Olyan kaliberű vezető, aki ha ma élne, és Brüsszelbe belovagolna, ordonánc trappolna el érte, hívatná, és menten égne a munka a városi hóhér keze alatt. Ő meglátná, kik is ma Európa legnagyobb elárulói. Az önös érdekek nagy zsebesei. A francia bíborosról még egy adalék. A mai szerényebb képességű utódaival szemben a hatalmasra duzzadt magánvagyonát a köz javára fordította. A Francia Akadémia és a Sorbonne is neki köszönheti a létét.

Ráadásul Lajos aranyakkal erősen pártolta a művészeket, ami önmagában nem lenne kuriózum, ha nem látnánk a maiakat, akik inkább nyálazzák a bankókat Lagzi Lajcsira és egy rúdtáncos „pevajkára”, mintsem. De hagyom ezt a mellékszálat, mert jelen írásom, ahogy nem történelem lecke, úgy a mostani mecenatúra-rendszer átfogóbb kritikája sem akar lenni.

Helyette – visszatérve a témához – a görög-macedón kufárpolitikáról szólna. Arról, hogy elég régtől nyilvánvaló: Jordan Petersonnak lesz igaza, aki szerint minden kor megidézi a maga szószólóit. Az a kor, amelyben mi élünk ezeket a Zaev és Ciprasz szerűeket hívta elő. Tutira valami nyirkosabb kő alól. Ez megmutatja milyen időkben élünk.

Ciprasznak jelen pillanatban annyi a legitimitása Athénban, mint Gyurcsánynak volt Magyarországon 2006-ban, az öszödi beszéd elhangzása után. Papíron még vezető. Valójában a rászedett nép már régtől kihátrált mögüle.Egyik  hír: délelőtt Ciprasz, a görög üzent Merkelnek, hogy országa szívesen visszafogadna a Lajtán túlról kiebrudalt illegális bevándorlókat. Sosem találnák ki, én meg vagyok olyan kegyetlen, nem árulom el, mit kért cserébe az európai baloldal üdvöskéje. A fantáziájukra bízom…

A szkopjei kópé sem szarral gurigázik. Zaev beledugta a fejét az albán kisebbség pártja által megfont selyemzsinór hurkába azzal, hogy koalíciós partnernek maga mellé vette azokat az extrém albán vaddisznókat, akiknek majdnem nyílt pártprogramjuk Nagy-Albánia megteremtése. Olyan ősrégi, szkipetár sasfészkekkel, mint Podgorica, Vranje, vagy éppen Shkupi, ami a macedón iskolákban, a földrajz szertár falán lógó térképen Szkopje. Egyelőre. Nem hiába írtam a francia bíboros bonmot-ját, vagyis idézetét. Zaev árulásának még történelmi idő sem kell. Idáig ér a bűze. Kifejezett szerencse, hogy Gjorge Ivanov elnököt másféle anyagból gyúrták, mint az ilyen Zaev féléket. Ő már a nyelvtörvényt sem írta alá, dacára annak, hogy a vörös postaépületre hajazó macedón parlamentben másodszor is elfogadták azt. Tudták a szociáldemokrácia felkent hívei, a vigyorgók, hogy az alkotmány szerint másodszori vétóra nincs lehetősége az államfőnek. Ezzel viszont olyan helyzet állt elő, amilyenre korábban nem volt példa, arra ugyanis nincs lehetőség, hogy egy törvény az államfő aláírása nélkül lépjen életbe. Így a nyelvtörvény státusa és jövője egyelőre bizonytalan. Ez jó hír. Úgy fest, ugyanez a dicstelen patthelyzet vár majd a névváltoztatásra vonatkozó megállapodásra is.

Zaev szíszoghat. Ivanov elnök úr a tökösségi skálán tízesre teljesít. Személye – egyelőre – a garancia arra, hogy a Vardar két partján az elvtelen alkuk helyett következetes nemzeti politika folyjon. És most nyúlik az ábrázata a haladó éttermiségi demokratáknak, mert megkapni tetszettek Ivanov személyében a hőn áhított féket és ellensúlyt. Csak hát persze, ha őket fékezi, ellenpontozza, balanszírozza valaki, akkor az egyből antidemokratikus. Kínos, nagyon kínos.

A lepacsizott névváltoztatásra egyébként azért volt szükség, mert Macedónia a NATO-ba tart, ami a katonapolitikai sakktábla állása szerint borítékolt lépés. Szkopje mindemellett az EU-ba is benyújtotta a névjegykártyáját, ahol olyan szívélyesen fogadták, hogy azóta a cselédbejáró melletti mosókonyhában várakoztatják. A macedónok ücsörögnek a csordogáló brüsszeli esőt nézve. Nem is tudják, milyen jól jártak. Tegnapi kiflivég, kihűlt kávé és hokedli a jussuk.

Odafönt a tükrös bálteremben meg a kontinens jövőjét táncolják el éppen. Ki is van függesztve a metszett üvegajtó aranyozott kilincsére: ZÁRT KÖRŰ RENDEZVÉNY – Öngyilkosok Bálja.  

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon