Maradni avagy (NEM) menni…

Jelenkorunkban, de a mindennapi életünkben, megannyi politikai, jogi, társadalmi sőt gazdasági trend zajlik, melyeket részben vagy teljes egészükben tudunk ugyan érzékelni, ám az eredőjüket, végkifejletüket és legfőképp a miértjeiket, sokszor még csak értelmezni sem.

Egyik ilyen jelentős kérdéskör, mely sokak által átélt és érzékelt történés, az a diákok, s a munkaképes fiatalság elvándorlása szülőföldjükről.
Ez egy olyan esemény, vagy inkább eseménysorozat, mely társadalmunk egyes tagjait közvetlen, míg másokat közvetett módon érintett és érint jelenleg is.

Egyrészt nem csupán csak egy újonnan észlelt jelenség, másrészt, nem egy kistérség, hanem egy egész – posztszocialista - régiót uraló helyzetről beszélhetünk, emiatt, már többen, s többféle szemlélettel közelítették meg a témát.

A teljesség igényével, nehéz is lenne szempontokat felsorolni, sőt objektív módon elhelyezni tudományos közegben, vagy épp releváns és adekvát választ adni. Mindazonáltal, a szubjektív tapasztalatokat is figyelembe véve, egy a pályáját épp most kezdő - vagy az önálló élete legelején járó - fiatal egyén életében, a munka és az egzisztenciaépítés egy kiemelkedő és prioritást élvező cél, nyilván a társadalmi követelmények, minták vagy akár egy „túlélő ösztön” hatására. Ezen magyarázat értelmében, elfogadható tény, hogy a fiatalság, a biztosabb és talán a jobban kecsegtető ígéretek irányába mozdult el illetve fog elmozdulni.

Ekkor merülnek azonban fel, azok a bizonyos kérdések, hogy: 

Mi lesz az otthonukkal?

Mi lesz a családdal, barátokkal?

Mi lesz a helyi kultúrával?

Egyáltalán mi lesz velük és szülőföldünkkel?

 

Az ellenzék – alternatíva hiányában –  a kérdések kapcsán csak mutogat, bűnbakot keres majd pedig gyárt is, illetve ideologizál, hazug és populista demagógiával.
Ellenben a fennálló hatalmi politika, felismerve a fiatalság igényeit és elvárásait, igyekszik válaszolni a modernizáció, a felújítások, és legfőképp a kultúra és oktatás eszközével.

S miért épp a kultúra és az oktatás az egyik legerősebb eszköz a gazdaság mellett??

Főként a gyökerek, a nemzeti és az összetartozás érzésének szilárdítása, a nemzettudat, vagyis egyszerűen a patriotizmus erősítése okán, ami az egyik főbb visszatartó s egyben helybentartóerő is. Még, ha az ellenzék feleslegesnek is találja iskoláink felújítását…

Anyaországunk kapcsán, épp az Orbán Viktor által is képviselt – „Nemzetek Európája” – koncepciónak is ez az alapja, szemben, az ellenzék által preferált „Európai Egyesült Államok” elképzelésnek, ami a legfőbb egybentartó és helyi értékeket biztosító eszméket igyekezne felbomlasztani, ami talán végérvényesen rögzítené az elvándorlás folyamatát.
Ezért is fontos, nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi voksolás esetében is, megmaradni és kiállni a közös és „Mindannyian” nemzeti érdekek mellett, hisz ez az egyetlen és igazi járható alternatíva, mellyel tovább  élhetünk szülőföldünkön.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

Herédi Krisztián

Pásztor István beszéde a palicsi Szent István-napi rendezvényen