A Magyar Szó-ügyirat

Tómó Margaréta hetven éve -- villantott a ,,felkészült" újságíró

Dübörög a sajtótéma.

Nem tudok úgy végigmenni a facebook oldalon, hogy ne akadna meg a szemem a csütörtökre bejelentett MNT tüntetésen, a „kikérjük magunknak a változtatásokat” megnyilvánulásokon, a VRTV székháza előtti tüntetésen, a tömegben mosolygó arcokon, ahol a Hét Nap és Magyar Szó újságírói is kimutatták a foguk fehérjét. Én nem is értem, hogy lehet hiteles az az újságíró, aki ennyire el van tévedve?!

 

Tómó Margaréta a Magyar Szó újságírója. Pár napja Tómó Margaréta nyilatkozatában azt mondta, hogy az MNT Tájékoztatási Bizottsága a legutóbbi ülésen a Hét Nap és Magyar Szó alapszabályának módosításáról döntött, vagyis arról, hogy a Hét Nap és a Magyar Szó szerkesztőségének munkavállalóit megfosztotta attól a joguktól, hogy azok szavazzanak a főszerkesztő személyéről.

Tómó szerint ezzel a tollvonással kívánja a politika eltörölni azt a demokratikus vívmányt, mely idestova 70 éve működik. Na, nézzük csak azt a 70 évet, drága Margaréta!

 

A Magyar Szó életében három fontos momentumról beszélhetünk.

Az első

1967-ben volt, amikor is az akkori főszerkesztőt, Varga Lászlót a munkaközösség lemondatta. Ekkor a Magyar Szó alapítója a Szocialista Szövetség volt, és mint alapító, megjelölte a főszerkesztő személyét, hiszen a pártvezetés szigorú volt, és erről a kollektíva csak látszólagos véleményt mondott, és így, szépen becsomagolva, spontán szavazással, Vukovics Géza lett megválasztva új főszerkesztőnek.

 

Azért emeltem ki az 1967-es évet, mert eddig az évig semmilyen beleszólása nem volt a munkaközösségnek a főszerkesztő kinevezésébe, hiszen csakis az alapító döntött ebben a kérdésben.

 

Vukovics Gézát követte Kalapis Zoltán, őt pedig Petkovics Kálmán. 1976-tól 1985-ig Erdélyi Károly volt a lap főszerkesztője, sokak szerint a legnagyobb zsandár.

Hogy egyértelműsítsem: ezek a főszerkesztők nem úgy lettek választva, hogy először a munkaközösség szavazta meg, majd azt elfogadta az alapító, hanem a párt javaslatára el kellett fogadnia a jelöltet a munkaközösségnek. A Szocialista Szövetség jelölte meg, hogy ki lehet a főszerkesztő, akinek kötelezően párttagnak kellett lennie, hiszen megkötés volt az erkölcsi politikai magatartás.

 

Tehát kedves Margaréta, láthatja, hogy ami az Ön  számára demokratikusnak tűnt, az bizony több sebből vérzett.

 

Erdélyi Károly után a főszerkesztői székbe Sinkovits Péter ült, aki egy mandátumot töltött el így, és aki pont úgy alakította az életét, hogy a joghurforradalmat már ne tűzközelből nézze végig.

Elértünk a második fordulóponthoz, 

1989. januárjához. Igaz, hogy ekkor a főszerkesztőválasztás még nem pályáztatási rendszeren alapult, de bizonyos előszelek már érezhetőek voltak. A tartományi kormány ekkor már erősebb befolyással bírt. Az akkor megválasztott Csorba Zoltán főszerkesztőt 1991-ben váltották le, és egy évig, mint megbizott főszerkesztő, Kubát János került a lap élére.

1992-ben, amikor már a Magyar Szó alapítói jogait a tartományi kormány gyakorolta, pályázatot írtak ki a lap főszerkesztői pozicíójának betöltésére. Ekkor Bálint Sándor lett megválasztva, aki 8 éven keresztül volt főszerkesztő. 2000 tavaszán, továbbra is a tartományi kormány által kiírt pályázaton, Juhász Marjanov Erzsébet lett megválasztva a főszerkesztői pozícióra, akit két év után még a Magyar Szó házból is kitiltott az akkori igazgató, Mihók Rudolf.

 

2002-ben került a lap élére Kókai Péter. Kókai megválasztásakor kapott teret az az elképzelés, miszerint egyenrangúsítani kell a vidéki szerkesztőségeket az újvidéki szerkesztőséggel, de akkor még kevesen sejtették, hogy mindez hová is vezet majd.

Az ezt követő években került sor a Magyar Szó székházának három lábra való átszervezésére, amely igazából abból a megfontolásból eredt, hogy a Magyar Szó székházat teljes egészében átköltöztessék Szabadkára. Indokként az akkori vezetőség a Božidar Đelić által irányított Altis cég, amely a cég a gazdasági mutatóit vizsgálta csak, érvét emelte ki, miszerint a cég 2004-es évi 280 ezer eurós veszteségét 2007-re már 550 ezer eurós nyereségre projektálta. 

A döntés természetesen nem igazolta magát, az átszervezés nem volt indokolt, pénzügyi szempontból végképp nem.

A harmadik

lényeges momentum a Magyar Szó történetében az volt, amikor az alapító jogokat 2004-ben átvette  a Magyar Nemzeti Tanács, egész pontosan társalapítóvá vált.

Az ekkor elfogadott alapítói okirat ad csak szinte kizárólagos jogot a szerkesztőség munkavállalóinak a főszerkesztő megválasztásában, amikor is azok véleménye szavazás útján kerül megfogalmazásra. A szavazás végeredményeként, a munkavállalók által a főszerkesztői tisztségre javasolt személy neve, a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülethez (TJGYT) kerül továbbításra. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy sem a TJGYT-nek, sem az alapítonak nincs beleszólása a választásba.

 

2009-ben, amikor kiírták az új pályázatot, miután Kókai Péter formálisan lemondott, a pályáztatást egy hűségnyilatkozathoz kötötték, pontosabban: elfogadási nyilatkozathoz a pályázó részéről az alapító által meghozott átszervezési program fenntartására és továbbvitelére vontakozólag. Ehhez Józsa László ragaszkodott, az akkori TJGYT elnöke és a  a Magyar Szó székháza szétdarabolásának élharcosa.

Ekkor hárman jelentkeztek a pályázatra: Simonyi Zoltán, Pressburger Csaba és Varjú Márta.

Józsa László azonnal kizárta Varjú Mártát, mert az nem mellékelte a fent már említett hűségnyilatkozatot, pedig az csak egy járulékos nyilatkozat volt, mely bármely pillanatban teljesíthető, aláírható lett volna.

Simonyi Zoltán személye megosztotta a szerkesztőségi munkatársakat, és így került Pressburger Csabára a választás -- mindez 2009. májusában lejátszódott, Pressburger Csaba azonban szeptemberben foglalta csak el a helyét.

Az akkori döntéshozók valószínűleg nem erre a forgatókönyvre számítottak.

Rá két évre, 2011-ben Pressburgert, az akkori MNT elnöke, Korhecz Tamás menesztette a posztjáról a példányszám csökkenésére hivatkozva, és ekkor Varjú Márta lett a lap megbízott főszerkesztője.

2012-ben a Magyar Szó szerkesztősége Varjú Mártát szavazta ki, Bajtai Kornél ellenében. Ennek szeptemberben lesz 4 éve. Az a kérdésem kedves magyar szós mozgalmasok, hogy azóta mi változott? Felvilágosodtak?

És utolsó szó jogán, kérem jelöljön meg egy szerbiai napilapot, kedves Margaréta, ahol a szerkesztőségi munkavállakók döntenek a főszerkesztő személyéről!  Vagy beszéljünk arról, ki nevezte ki Németh Ernőt megbízott (egyetemi végzettség híján nem nevezhették ki) főszerkesztőnek?

Na, ugye.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon