A Magyar Mozgalom képződmény (IV.rész)

,,Elnézést, hogy csalódást okoztunk" – Joó Horti Lívia levél-nyilatkozata

Wikipédia

1611. A szám, amely megpecsételte a Magyar Mozgalom sorsát.

De haladjunk szépen sorjában.

Pár nappal a köztársasági lista átadása előtt síri csönd honolt a mozgalmasok házatáján. Sehol egy „köszönjük a támogatói aláírásokat”, de még ujjalmutogatás sem, miszerint a VMSZ-esek biztosan megfélemlítették az embereket, és azért nem mennek aláírni. Az emberek találgatásokba kezdtek, és meg kell vallanom, már magam sem hittem, hogy összegyűjtik a kellő számú aláírást.

 

Majd a médiákat is szinte az utolsó pillanatokban értesítették ki listájuk átadásának időpontjáról, és másnap, amikor megláttam a képet, hogy bizony megtörtént a köztársasági lista átadása is, csak pislogtam nagyokat.

Gondolom a VMSZ is meglepődött, amikor eljutott hozzájuk a hír, bár nem sokáig tétlenkedtek. Reagáltak. Pásztor Bálint elmondása szerint Közép- és Dél-Szerbiában laknak az MM támogatói, ahol a Demokrata Párt szorgos kezeit véli felfedezni.[1]

Varga László próbálja menteni a menthetőt, és azzal védekezik április 9-én, hogy ezek az aláírók valójában a VMSZ-ben csalódott, dél-szerbiai szavazók.

Ekkor már Bence Erika is a megmentésére siet. Erőszakkal akarja lenyomni a torkunkon azt a mesét, még akkor is, ha a megfogalmazása magas röptű, gyöngybetűs, és persze minden vessző a helyén van, hogy Petőfi is aláírója lehetne az MM listájának, hiszen ő Petrovics volt. Elfelejtve azt a tényt, hogy Petőfi Sándor jobban mívelte a magyar nyelvet még tőle is, a kraljevoi aláírókról meg nem is beszélve.

Mivel a Köztársasági Választási Bizottság megállapította, hogy az MM-nek nincs meg a szükséges 10 ezer aláírása, ezért pótolniuk kellett a közel 200 hiányzó aláírást. Április 11-én gyűjtötték is szorgalmasan az aláírásokat, és aznap délben mit látok: most megköszönték a begyűjtött 331 aláírást.

Elmúlik egy röpke idő, kattintgatok tovább, és ekkor már a VMSZ nyilatkozataira támaszkodva kiderül, hogy több, mint 700 aláírást adtak át aznap,  és nem a bejelentett 331-et. Nem értem, honnan a többi? Azt is a Mikulás hozta?

Zárójelben itt megjegyezném azt is, hogy ekkor már több párt, köztük a Republikánus és az Egységes Orosz Párt is hamisítási botrányba keveredett.

Tehát tüzetesen át is nézték a pótolt aláírásokat, majd újra az egész anyagot. Az eredmény nem is maradt el: 1611 aláírást nem tudott a KVB elfogadni, mivel azok forgalmon kívüli pecséttel lettek hitelesítve. Azon nyomban elutasították a listájukat, és a nyomozás is megindult.

Tűkön ülve vártam az MM következő sajtótájékoztatóját, hiszen annyira kíváncsi voltam arra, hogy na, most mit fognak felhozni a mentségükre.

Varga László bevallotta, hogy az aláírásokat bizottsági helyekért cserébe kapták, de az állam áll a hamisítás mögött. Korhecz Tamás szerint pedig törvényt sértett a Köztársasági Választási Bizottság. Szegény Csonka Áron ehhez annyit tudott már csak hozzátenni, hogy a múlt heti Magyar Szóban nem jól jött le a vele készített riport.[2] Igen, 1611 hamis aláíráshoz ez volt a szükséges komment, engem is felháborított az a riport.

És újra az ellentmondások végtelen sora.

Miközben az MM jogászai a bírósághoz fordultak, követelve az igazságot,

Joó Horti Lívia társelnök írt egy nyilatkozatot, amiben elnézést kér, hogy csalódást okoztak. Valaki érti, hogy ezzel miért nem várta meg a közigazgatási bíróság döntését? Hát igen, a lelkiismeret nagy úr.

Majd a közigazgatási bíróság elutasította az MM és a VMDK fellebezését.

Ilyen magas labdát nem lehet nem leütni, így Pásztor István sem hagyta az ügyet ennyiben. Követelte a felelősségre vonást azoktól a jogászoktól, akik a nevüket adták ahhoz listához, ami hamisításba keveredett. Korhecz Tamás ekkor közölte a nyilvánossággal, és az EBESZ képviselőivel, hogy pert indít becsületsértésért Pásztor István ellen, hiszen neki semmi köze a köztársasági listához. Ő ott sem volt, ő másik listához adta a nevét.[3]

 

Rendben, én elhiszem, hogy nem volt köze, de akkor kinek volt hozzá köze? És miért ő nyilatkozta ki azt, hogy jogi útra terelik a köztársasági lista elkaszálását, ha egyszer nem volt hozzá köze?

Egy ismerős nótát dúdolászok a fejemben. A kérdésre, hogy hát én immár mit válasszak, a válaszom: a kisebb kockázatot.
 

 

 

 

                                                                                                          

 

 

 

 

                                                                 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon