A macska

Sült a hús a tárcsán. A füst csípte a szemem. Mindenki várakozott. A macska is. Többször elzavarták volna, de ő hűségen dorombolt. Nagy szemekkel figyelt. Követelte a figyelmet. Amikor az ebéd már megsült, a tálra púpozott húsok irányába kezdett szimatolni, még csaptak is felé. Arrébb sündörgött, várta a pillanatot. Valaki megjegyezte, hogy hiányzik a szőr a bundájáról. A házigazda elmondta, hogy ennek az az oka, hogy eléggé lusta a macska, meg hát nem is túl okos. És a télen belefeküdt a pernyébe. Ami forró volt. Nem vette észre. Leégett a szőre.

Nem is lehet megnevelni, hiába. Pedig sokszor próbálkoztak.

Menj arrébb, Gyula! - kiáltott a házigazda az asztal felé kapaszkodó macskára. Gyula a neve? Ezen nevettek. Aztán ittak egy pálinkát. Valaki megszólalt:

De ha Gyula a neve, nekem miért jut eszembe az Anett? Jó kérdés.

Biztosan azért, mert azt hiszed, Molnár a vezetékneve.

Amikor elindultak haza, a házigazda kijelentette, hogy átnevezi a macskát, ezentúl Anettnek fogja hívni. Úgyis csapongó.

Mert bár füstölhetne a Gyula bundája, de az Anett égett le.

Ez már nem Párbeszéd tárgya.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek