Ma november 25-e van

Tehát a Magyar Mozgalom egy újabb közleménnyel kívánja felkorbácsolni a vajdasági magyar embereket: november 25. Nem a mi ünnepünk! --  kiáltják bele az éterbe, és újra meg újra szemrehányást tesznek a VMSZ azon képviselőinek és tisztségviselőinek, akik ez év július 19-én, november 25-ét, ahogyan augusztus 20-át is a tartomány jelentős dátumaként fogadták el.

Most már elég!

  1. Nem a mi ünnepünk – mondja a Magyar Mozgalom Elnöksége. Aztán választékos szóáradattal leokádja a VMSZ-es embereket, azt sugallva ezzel, hogy nem a mozgalmasok ünnepe, de a meszes magyar emberek ünnepe biztosan. Na, de kérdem én, ki osztja meg ezzel a kijelentéssel most a magyarokat?

Soha nem állította egyetlen VMSZ-es sem, hogy ez neki ünnep volna. Tessék visszakeresni a VMSZ elnökének, Pásztor Istvánnak a téma kapcsán  2012 novemberében elmondott gondolatmenetét, és tessenek meggyőződni arról, hogy azóta tapodtat sem változott az álláspont:  a vajdasági magyarok számára november 25-e nem ünnep. Gyásznap. Azt már csak a politikai amnéziában szenvedő egykori meszes, ma mozgalmas elnökségi tagok kedvéért tesszük hozzá, hogy 2012-ben ők is teljes támogatásukról biztosították a VMSZ elnökét. Vagy nem úgy gondolták? Netán érdekből tették? Akkor most mi az érdekük? Szóval, olvassák újra a beszédet.

2. A Magyar Mozgalom Elnökségét 10 olyan személy képezi, akik életútja, munkássága, felfogása és hozzáállása a vajdasági magyar közügyekhez valóban eklektikus. Az elnökség tagjai közül vannak olyanok, akik soha nem beszéltek Trianonról, egyszerűen azért, mert nem volt nekik fontos. Ugyanis az MM a G17+ szakértelméből is kapott eleget, Kókai Péter és Sándor József által (utóbbi a G17+ színeiben tartományi képviselő is volt). Ezek az emberek addig nem is tudták, mit jelent november 25-e, még a tartományi képviselőház az idei évben meg nem szavazta azt. Tehát ez, amit most az MM csinál, a képmutatás netovábbja!

3. Továbbá olyan érzésem van, mintha a Magyar Mozgalom Elnöksége elfelejtette volna, hogy 2017-ben, a köztársasági elnökválasztáson, a demokraták által támogatott Saša Janković mellett tette le a voksát. Sőt, mintha azt is elfelejtette volna, hogy 2018. márciusában megállapodást írtak alá a Saša Janković által vezetett Szabad Polgárok Mozgalmával, majd ezt követően augusztusban a Magyar Mozgalom is csatlakozott a 381-es Polgári Blokk néven megalakult új politikai tömörüléshez, melynek szintén Saša Janković az elnöke.

Felteszem a kérdést, hogy vajon a Magyar Mozgalom Elnöksége megkérdezte-e Saša Janković elnöküktől azt, hogyan vélekedik ő november 25-éről? És igazából az is érdekelne, hogyan vélekednek a tömörülésen belül erről a háborús uszításról, amely mögött a Magyar Mozgalom Elnöksége áll?

4. Az elmúlt évek legkiemelkedőbb eseménye térségpolitikában vitathatatlanul a magyar–szerb történelmi megbékélés elindítása. Mint ismeretes, Tomislav Nikolić szerbiai és Áder János magyar államfő 2013. júniusában közös főhajtással adózott Csúrogon a II. világháborúban elhunyt magyar és szerb áldozatok emléke előtt. A megbékélés célzatú cselekedet civilizált lépése volt a két nemzet békés jövőjének érdekében. Ezt követően, 2014. november 2-án Aleksandar Vučić, akkori szerb miniszterelnök, elsőként rótta le kegyeletét a szabadkai emlékműnél, ahol bejelentette a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabály eltörlését. (2013. június 21-én a szerb parlament rendkívüli ülésen már elfogadta a délvidéki magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot.)

Ott voltak akkor a mostani mozgalmas, akkor meszes elnökségi tagok? Hát, igen, ott voltak. Akkor mi történik velük? A közleményírói imidzsváltásuk valóban teljes politikai amnéziával jár? Vagy annyira lealacsonyodtak, hogy politikai poénnak használják azt a napot, amit soha, egyetlen magyar sem felejt el, csak most már a VMSZ elnöke, Pásztor István bátorságának hála, ezt a szerbeknek is elmondja, képviselve ezzel a teljes közösség véleményét, miszerint:

november 25-én olyan történelmi esemény történt, amit meg nem változathatunk, a múltat el nem törölhetjük, viszont magyarként képviselhetjük álláspontunkat úgy, hogy közben nem revizionista, irredenta álláspontot képviselünk, mint azt teszik alattomos módon a mozgalmasok, hanem a történelmi megbékélés mentén, ami különben összecseng  a magyar nemzetpolitikával.

A VMSZ mindig is kiállt a megbékélés mellett. Ma is ezt teszi. Az más lapra tartozik, hogy azok, akik egykor a VMSZ színeiben, ma az MM zászlaja alatt politizálnak, ezt el akarják felejteni és november 25-e ellen emelik fel erélyesen a hangjukat. Holott ez is a megbékélés egyik állomása. Mert azt is tudjuk, hogy a megbékélés folyamata nem zárult le, hiszen az addig tart, amíg emberi emlékezet van.

Tegnap este a belgrádi Nemzeti Színházban vendégszerepelt a budapesti Nemzeti Színház, és a Bánk bán című darabot adták elő. Megismétlem: Belgrádban a budapesti színészek a Bánk bánt játszották. Mi ez, ha nem diplomáciai siker?

November 25-éről eddig nem is beszélhettünk. Ma ott tartunk, hogy beszélhetünk róla, és elmondhatjuk azt, hogy nekünk november 25-e 100 éve fáj.

Megemlékezünk. De nem, nem ünneplünk.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon