A közös európai értékek és a migráció?

A 2019-es európai parlamenti választások legnagyobb tétje az, hogy a bevándorlást támogatók vagy a bevándorlást ellenzők alakítják-e majd  Európa jövőjét. Hogy pontosítsunk: a korlátlan illegális bevándorlást támogatók vagy az ugyanezt ellenzők.

A bevándorlást támogató európai politikusok nagyon sokszor a közös európai értékekre hivatkoznak.

De mik is azok a fránya közös európai értékek, és megjelenik-e valahol a bevándorlás/migráció ezekben az értékekben?

Ezekre a válaszokat – legvalószínűbb – az Európai Unió össz tagállama által elfogadott alapokmányokban, a Lisszaboni Szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában kell keresni.

A bevándorlást a szerződés 79. cikkelye említi, mely szerint az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése, méltányos bánásmód biztosítása a jogszerűen tartózkodók számára, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem...

Itt, ugyebár van több olyan kulcsszó is, amely a 2015-ös migrációs válság idején nem feltétlenül teljesült. Ilyen például a hatékony kezelés, a jogszerűség, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése, nem beszélve a küzdelemről, amelyeket e jelenségek ellen folytattak le. A cikkelybe foglaltak alapján bátorkodom feltenni a kérdést: akkor Magyarország mégis csak a közös európai értékekkel összhangban cselekedett?

A közös európai értékek értelmezésénél fontos tisztázni a szóban forgó idevágó fogalmakat is. A sajtóban sokszor, a napi politika szükségleteihez igazodva, keveredik a migráns és menekült kifejezés, ámbár teljesen más jelentéssel bírnak. A két fogalom között ajánlatos lenne éles határvonalat húzni, hogy a migrációs válsággal kapcsolatos kérdések könnyebben értelmezhetőek legyenek. A menekült ugyanis üldözött, válságövezetből érkezőt jelent, míg a migráns nincs üldözve, nem válságövezetből érkezik, és önszántából, a jobb életkörülmények után kutatva szeretne eljutni egy másik, gazdaságilag stabilabb országba. Nincs gond egyik fogalommal sem, csak a helytelen megközelítésükkel és használatukkal. Ugyanis a menekültet be kell fogadni emberségből, szolidaritásból, míg a bevándorlók befogadását egy ország belügyeként illene kezelni.

Maga az alapjogi charta csak a menedékjogról rendelkezik, és ebben a tekintetben is a genfi egyezményekre és a fenti szerződésre hagyatkozik. A genfi egyezmények szerint menekültnek minősül az, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözésnek van kitéve és az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik. A menekültként elbíráltaknak emberséges körülményeket kell biztosítani, azonban a felsorolt körülmények, a megalapozott félelem megszűnése esetén biztosítani kell a visszatérés lehetőségét is.

A menekültek befogadásával kapcsolatban lényegében teljes az egyetértés a tagállamok között. Amennyiben valaki menekültstátusért folyamodik és pozitív elbírálásban részesül, akkor be kell fogadni. A menedékkérőnek viszont minden esetben együttműködőnek kell lennie.

Magyarország az afrikai és közel-keleti keresztény közösségeket támogatásban részesíti. Amennyiben elfogadhatónak tartjuk azt, hogy bármely ország segítséget nyújt(hat) történelmi egyházaihoz tartozó közösségeknek (mint például ahogyan ezt teszi Szaúd-Arábia a muszlim közösségek esetében), talán ezt is természetesnek tekinthetjük.

Talán ez is lehetne egy közös európai érték, ha már a bevándorlás és a nyílt társadalom eszméje nem az. Ugyanis az EU-s alapokmányok nem tesznek említést egyikről sem.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon