KÍVÜLÁLLÓ

Ma megérkezett az értesítésem, hogy mehetek szavazni június 21-én.

Semmi izgalom, nem először.

Sosem gondoltam úgy, hogy nem megyek szavazni, hogy mindegy, hogy kire adom a voksom, hogy nem rajtam múlik.

Mert múlik. Egy szavazat, az egy szavazat.

Nem vagyok politikus alkat, párttag sem. Seggnyaló, talpnyaló, birka sem. Nem nyertem a Prosperitati pályázaton, választásokon sosem voltam megfigyelő, házaló. Megkörnyékezett már majdnem minden párt, de sosem éreztem úgy, hogy nekem köztük lenne a helyem. Lehet, hogy kidobtak volna az első gyűlésről.

Itt élek a Vajdaságban. Tudom, érzem, látom, tapasztalom, hogy ki az, aki tett, tesz és a jövőben tenni tud valamit az érdekemben, a családom, a gyerekeim érdekében.

Követem a rezsimhű, az ellenzéki sajtót, a szerbet és a magyart egyaránt. Fel tudom mérni a súlyát az elmondottaknak, a leírtaknak. Látom a negatívumokat, a pozitívumokat, okoskodhatnék a fotelből, a közösségi médiákban, szidhatnék mindenkit. Hogy lopnak, csalnak, hazudnak, hogy védik a foteljüket, hogy nem tesznek semmit. Meg lehet próbálni. Lehet az embernek jelöltetnie magát. Lehet szerepet vállalni. Napi szinten harcolni. Pénzt hozni. Vállalkozásokat indítani. Munkahelyeket teremteni. Aszfaltozni. Árkot ásni. Tűrni, hogy szidjanak. Hogy az ember bármit csinál, nem jó.

Még sosem éreztem így, hogy írnom kell, hogy ki kell állnom a magyarságom mellett. Azt látom, hogy olyan „mindegy, mi lesz”, „rajtam nem múlik”, „csak ezek ne” hangulat uralkodik.

Nekem kell a községi képviselő testületben magyar ember. Kell a tartományban is. És a köztársaságban is. Mert úgy gondolom, hogy ők azok, akik tudják a gondjainkat, akik segíthetnek, akik tehetnek értünk.

Nem is kérdés, hogy Szabadkán az ordibálós, fenyegető, megfélemlítést keltő Laban vagy dr. Pásztor Bálint közül kit választanék.

Egyértelmű. Az eredmények alapján ítélek, és dr. Pásztor Bálint a nyerő.

Végigolvastam az eddig elérteket. Sok párt csak mesél, ígér.

A VMSZ mesélt, ígért, majd teljesített, megvalósított.

Nekem ez fontos. Vezetőiknek, képviselőiknek, kapcsolataiknak köszönhetően minden településen, községben felújítottak, beruháztak, pénzt hoztak. Vannak értelmiségi szakembereik, akiknek megjelenése, szókincse, nyelvtudása van. Nem ökögnek-makognak. A VMSZ tagok azok, akik ott vannak magyarként a tartományban, a köztársasági parlamentben, felemelik a hangjukat, mernek szólni, ott vannak a pályázatoknál, segítenek a mezőgazdasági termelőknek, a beruházásoknál. Van egy Fremond Árpádjuk, aki a mezőgazdasággal foglalkozik, a termelők érdekében szólalt fel a parlamentben. Van egy Kovács Elvirájuk. Van egy Vicsek Annamáriájuk, aki az oktatás területén hatalmas munkát végzett az elmúlt négy évben. Erőn felül megtett mindent az anyanyelvű oktatás érdekében. Van egy Juhász Bálintjuk. Nézzünk csak szét: hányan pályázhattak a Prosperitati Alapítványnál az elmúlt időszakban? Hányan valósíthatták meg álmaikat, hogy saját házuk legyen, saját vállalkozásuk? Hányan újíthatták fel elavult mezőgazdasági gépparkjukat? Mindannyian ismerünk környezetünkben nem egy, hanem több tíz ilyen családot. Ezért is lehet szidni bárkit. Lehet keresni a hibát, hogy miért ők kaptak, én miért nem. Lehet irigykedni. Lehet tenni is valamit. Felejtsük már el ezt a rengeteg rosszindulatot. A kákán is csomó keresését. Csak úgy tudunk valamit elérni, ha összefogunk. Ehhez is fel kell nőnünk.

Úgy látom, hogy magyarként egyetlen jó választásom van.

Elmegyek szavazni.

A VMSZ listáira szavazok. Más nem védi majd meg az érdekeimet.   

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon